A román kormány asszisztálása mellett packázik a magyarokkal a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) román többségű vezetése – így értelmezhető a felsőoktatási intézmény szenátusának döntése, miszerint csupán egy év múlva döntenek majd a magyar főtanszékek létrehozásáról.

A hatályos oktatási törvény leszögezi, hogy a főbb, multikulturális egyetemeken – így a MOGYÉ-n is – önálló főtanszékekbe kell szervezni a magyar tagozatot. Az egyetem vezetése azonban évek óta elszabotálja ennek a gyakorlatba ültetését, hol az „etnikai szegregáció” káros voltára hivatkozva, hol az egyetemi autonómia elvét hangoztatva.
Teszi mindezt annak ellenére, hogy 2012-ben Victor Ponta miniszterelnök is a helyszínre utazott, és a közvetítése nyomán külön megállapodásban is rögzítették a magyar főtanszék létrehozását.

A Ponta-kormány azonban azóta sem tett semmit ennek kikényszerítésére. Most, hogy az RMDSZ ismét kormányra került, szövetséget kötve Pontával, a koalíciós megállapodásba ismét csak belekerült a magyar követelések teljesítésének ügye. Ezt próbálja meg azonban keresztülhúzni az egyetem vezetése, amely múlt csütörtöki döntésével további egy évnyi haladékot próbál kicsikarni a maga számára.

A döntés nyomán úgy tűnik, a MOGYE vezetői kivárásra számítanak, talán abban bíznak, hogy jövő ilyenkor az RMDSZ már ismét csak ellenzéki párt lesz, és akkor reményeik szerint ismét ejthetik a magyar főtanszékek ügyét.

Az ügyben különösen az figyelemre méltó, hogy a MOGYE vezetői éppen az autonómia elvére hivatkozva próbálnak lépten-nyomon keresztbe tenni a jogos magyar igények teljesülésének. Az egyetem irányítói következetesen, szándékosan és rosszhiszeműen félremagyarázzák az autonómia elvét, amikor igyekeznek úgy értelmezni azt, hogy lehetőséget teremt a hatályos törvényekkel való szembeszállásra, azok betartásának megtagadására.

Holott alapvetően magát az autonómiát is törvényes úton biztosítják, vagyis a jogszabályok mindig magasabb rendűek. A MOGYE vezetői azonban az egyetemi önrendelkezés örve alatt szabotálják egy törvény végrehajtását, aminek a magyar főtanszékek megalakításának késlekedése mellett egy közvetett káros hatása is lehet: a román közvélemény felé azt sugallja, hogy az autonómia egyenértékű a hatályos törvények lábbal tiprásával, vagyis a magyarok által követelt területi és kulturális autonómia a román törvények el nem ismerését vonná maga után.

Az, hogy az egyetem vezetői mindezt megtehetik, nem képzelhető el anélkül, hogy a bukaresti illetékesek – a kormány, főleg pedig az oktatási miniszter, illetve annak felettese, a miniszterelnök – asszisztálnának hozzá. Az oktatási tárca és a kormányfő mindeddig szemet hunyt a mulasztásos törvénysértés fölött, mivel annak szenvedő alanyai „csupán” a magyarok.

A kérdés most az, hogy az RMDSZ immár kormánytényezőként képes lesz-e hatékonyan lobbizni annak érdekében, hogy a kormány hathatósan közbe lépjen a törvény betartásának kikényszerítése érdekében. Ha Ponta és a kormányt alkotó többi koalíciós partner nem hajlandó érdemben lépni, az annak a jele, hogy az RMDSZ csupán azért került kormányra, hogy megteremtsék azon látszatot, miszerint Romániában teljes az etnikai béke honol, miközben a háttérben ugyanúgy megvan az igyekezet a magyar állami orvosi felsőoktatás elsorvasztására, mint eddig.