Robbantásszerű hangokra érkeztünk meg reggel a szerkesztőségbe, pedig a román rendőrség ekkor még csak a hangosítást szerelte a kolozsvári Főtéren. Ahol a következő pár óra azzal telt, hogy magához édesgetett több száz tanulót. A csábítás lájtos verziójához tartozott az autókázás, szirénázás és ujjlenyomat-vétel.
De aztán megjelentek a tér fölött a terroristák, akikről akkor még nem sejtettük, hogy hazai ejtőernyős bajnokokként maszkos emberekkel fognak találkozni.
Alig landoltak, rögtön túszul ejtették a fogadásukra érkező hivatalos személyeket. A férfit le is lőtték. Gonoszabbak, mint a földönkívüliek.
Aztán nyugisan megpihentek az elfoglalt buszban, ami véletlenül ott parkolt a Főtér sarkában. Volt idejük, sokat kellett várni rá, hogy kudarcba fulladjanak a meg nem tartott tárgyalások.
A kommandósok megrohamozták, és – úristen! – ki is törték a busz ablakát!
Sün alakzatban biztosították a helyszínt, míg ártalmatlanná tették a terroristákat. Akik folyamatosan azt kiabálták közben, hogy ti genyó kommandósok, fel fogtok robbanni!
Ezért kutyát hoztak kiszimatolni, hol az a fránya bomba. És megtalálták, hihetetlen!
Cselesen nem várták meg, míg felrobban, hanem a tűzszerészek felrobbantották. Akkorát szólt az egész tér, hogy szinte elejtettem a fényképezőgépet.
A demó annyira élethűre sikerült, hogy fellépett a Stockholm-szindróma: a túszok megszerették túszejtőiket.
És annyira happy lett az end, hogy mindenki rácuppant a hős kommandósokra.
Akiknek a kollégái is tisztára aranypofák: levették és ajándékba adták a kiskorúak ujjlenyomatát.