Belpolitikai céljaik miatt cselekedtek a romániai politikai szereplők, amikor egymásra licitálva nyilatkoztak úgy, hogy ki kell tiltani az országból a magyar szélsőségeseket. Könnyen megtörténhet azonban, hogy ezzel éppen hogy céljukkal ellentétes eredményt érnek el – már ha egyáltalán a céljaik között szerepelt az, hogy csökkenjen a szélsőséges eszmék és pártok támogatottsága a magyarok körében.
A március 10-i marosvásárhelyi események jó ürügyet szolgáltattak a bukaresti politikai élet szereplőinek, a pártoknak, a kormánynak és az államfőnek, hogy ilyenkor, kampányévben a magyar szélsőségesség veszélyeire hivatkozva nemzetféltő, illetve nemzetmentő pozícióban tetszelegjenek.
Ismeretes, hogy a marosvásárhelyi hatóságok már eleve elhintették a feszültség magvait azáltal, hogy mondva csinált ürüggyel megtiltották a székely szabadság napi menetelést. Amikor aztán a menetet mégis megtartották, szélsőséges magyar fiatalok egy csoportja – a HVIM tagjai – dulakodni kezdett a csendőrökkel.
Ennek nyomán Traian Băsescu államfő másnap kiállt a nyilvánosság elé, és arról beszélt, hogy a magyarországi szélsőséges erőket ki kell tiltani az országból. Az elnök konkrétan a Jobbik tagjait említette meg. Nyilatkozatára reagálva Victor Ponta miniszterelnök közölte: a kormány már elküldött az államfőnek egy átiratot a magyar szélsőségesek romániai tevékenységéről. Ennek nyomán egyeztetést tartottak a titkosszolgálatok vezetőivel, majd a belügyminisztérium négy magyar állampolgárt kitiltott az országból. Két jobbikos képviselőről, Szávai Istvánról és Zagyva György Gyuláról van szó, valamint a Betyársereg vezetőjéről, Tyirityán Zsoltról, illetve Mikola Béláról, az Új Magyar Gárda Mozgalom Székely Szakasz Marosvásárhelyen élő vezetőjéről. Utóbbi esetében a bukaresti törvényszék csütörtökön meg is hozta a kitoloncolásról szóló ítéletet.
A jobbikosok cáfolják, hogy közük lenne a marosvásárhelyi incidenshez, és Mikola Béla is azt mondja, nem volt ott a dulakodók között. Mindez azonban a román hatóságokat nem érdekelte, fenntartották a kitiltásról, illetve kitoloncolásról szóló döntést.
Egyértelmű, hogy mind Băsescu, mind a kormányoldal elsősorban kampánymegfontolásból ment most neki a magyar radikálisoknak. Eddig zavartalanul fejthették ki tevékenységüket Erdélyben, azonban most az államfő taktikát váltott. Már tavaly nyáron magyarellenes szólamokkal kezdett új pártjának kampányolni, most pedig, hogy az RMDSZ az elnök politikai ellenfeleivel koalícióra lépve kormányra került, ismét előkerült a magyarellenes retorika. Ezért állt ki a marosvásárhelyi események után a nyilvánosság elé, és ezért kezdte a magyar szélsőségeseket ostorozni. És ugyancsak a kampány miatt reagált azonnal a kormány is, nehogy a választópolgárokban az a benyomás támadjon, hogy a kormány nem tesz meg mindent annak érdekében, hogy megmentse a hazát a magyar irredentáktól.
Mindehhez érdemes hozzáfűzni, hogy Romániában egész más léptékben mérhető a kemény nacionalizmus, mint Magyarországon, és a kisebbségekkel – zömmel a magyarokkal – kapcsolatos retorikájuk alapján elmondható, hogy pártállástól függetlenül a romániai politikai paletta összes pártjában számos olyan politikus van, aki legalább annyira nacionalistának tekinthető, mint magyar viszonylatban a Jobbik.
Ezért is csaptak le ilyen gyorsan a magyar témára, hiszen Romániában a magyarkérdés napirenden tartása, a magyarellenes hangulat szítása évtizedek óta előkelő helyen áll az összes párt szavazatszerző fogásai között.
A mostani lépés elsődleges célja tehát nem annyira a magyar szélsőségesek elleni fellépés volt – ez két jobbikos képviselő meg egy „főbetyár”, illetve gárdista kitiltásával amúgy sem oldható meg. A cél annak látványos demonstrálása, hogy az államfő, illetve a kormány villámgyorsan reagál „a haza egységét érő támadásokra.”
Ezzel lehet, hogy mind Băsescu, mind a kormányoldal növelte valamelyest támogatóinak számát. Ezzel egy időben viszont Erdélyben és Magyarországon is sikerült a Jobbik táborát növelnie, hiszen kampányfogása révén mártírt csinált a párt politikusaiból.