Újabb akadályt gördített az igazságszolgáltatás működésének útjába a parlament. Ezúttal a képviselőház arra mondott nemet, hogy az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) bűnvádi eljárást kezdeményezzen Daniel Chiţoiu volt pénzügyminiszter ellen, akit hivatali visszaéléssel és bűnszervezetben való részvétellel gyanúsítanak.
A konkrét gyanú szerint a tisztségéről nemrég lemondott tárcavezető még miniszterként olyan kormányhatározat terjesztett elő, amely azt célozta, hogy a biztosításfelügyelet élére egy olyan személy kerüljön, aki a Carpatica Asig biztosító pénzügyi érdekeit képviseli.
Az eset nem egyedi, néhány hete egy másik, szintén korrupcióval gyanúsított képviselő menekült meg az igazságszolgáltatástól képviselőtársai segítségével, de emlékezetes, hogy a Borbély László volt környezetvédelmi miniszter elleni korrupciós vádak ügyében is azért tehetetlen az igazságszolgáltatás, mert a parlament nem adott felhatalmazást a bűnvádi eljárásra, miközben az ügy három másik, parlamenti mentelmi joggal nem rendelkező érintettje ellen már vádat is emeltek.
Természetesen mint mindenkit, a képviselőket és szenátorokat is megilleti az ártatlanság vélelme, mint ahogy a mentelmi jog intézménye is, abban az esetben, ha politikai döntésről van szó.
Csakhogy Romániában az utóbbi időben olybá tűnik, mintha a törvényhozás részben átvette volna az igazságszolgáltatás szerepét. A jelenlegi kormányoldal politikusai rendszerint azt hozzák fel mentségükre, hogy a korrupcióellenes ügyészség és az igazságszolgáltatás a velük ellentétes politikai oldalon álló államfő megrendeléseit teljesíti, és politikai feladatot teljesít a honatyák elleni vizsgálódások révén, ami enyhén szólva is túlzó kijelentésnek tűnik, hiszen harmadik világbeli banánköztársaságok közállapotait idézi, nem egy európai uniós ország viszonyait. Főleg annak fényében, hogy az ország igazságügyi rendszerét és az igazságügyi reform megvalósítását az uniós csatlakozás óta folyamatosan figyelemmel követő Európai Bizottság egyáltalán nem osztja ezt az álláspontot, sőt üdvözli a nagykorrupciós ügyek elleni fellépést és a magas rangú politikusok elleni ítéleteket.
Daniel Chiţoiu ügye újabb kirívó példája annak, hogy a parlament felülbírálja egy másik hatalmi ág tevékenységét, az azonban, ahogyan a parlamenti eljárás zajlott, még inkább azt sugallja, hogy a képviselőház átvette az ügyészség és a bíróság szerepét is. A volt miniszter a bizottsági meghallgatáson és a voksolás előtt a plénum előtt is ártatlanságát hangoztatta, mondván: a DNA ügyészei által összeállított dossziéban egyetlen, magára nézve terhelő bizonyítékot sem látott. Kollégái pedig ezt a jelek szerint becsületszóra elhitték neki, és nem hagyták jóvá a bűnvádi eljárást.
Mindez ismét csak azt az érzést erősíti, mintha a képviselők és szenátorok kiváltságos kasztot képeznének, amelyre nem ugyanazok a törvények érvényesek, mint az átlag polgárokra. Ha képesek meggyőzni kollégáikat, akkor azok megmentik őket a bűnvádi eljárás alól, a bíróság helyett mondva ki az ártatlanságukról szóló ítéletet.
Pedig – ismét csak az ártatlanság vélelmét hangsúlyozva – az igazságszolgáltatás dolga eldönteni, hogy valaki bűnös vagy ártatlan. Ha az ügyészség a bűnvádi eljárás során arra a következtetésre jut, hogy mégsem áll fenn a bűncselekmény megalapozott gyanúja, ejtheti az ügyet. Ha mégsem, és vádat emel, akkor ott a bíróság, amely több fellebbezésre is lehetőséget adva dönt a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján.
Ha azonban a parlament saját hatáskörben dönti el, ki bűnös és ki ártatlan, az azt sugallja, hogy az országban nem megfelelően működik a hatalmi ágak szétválasztása.