„Az, hogy egy zászlós ember elfoglalja a másik sávot is, beállva egy rönkszállító kamion elé, és erővel kell eltávolítani onnan, az sok, kevés, vagy pont elég? Kérdés, hogy mit akarunk. Kérdés, hogy milyen úton akarjuk megszerezni az autonómiát. Békés úton, egyeztetésekkel? Akkor miért fitogtatjuk erőnket, miért szerzünk haragosokat az ügynek?
Vagy inkább erővel próbálkozunk? De akkor pedig miért nem háborodunk fel igazán az utcára vonulási jogaink lábbal tiprásakor? Miért nem foglaljuk el az egész utat? Miért arra kérjük a légiósokat, hogy féken tartsák a magyarokat, ahelyett, hogy áttörjék a csendőrkordont?
Megpróbáljuk az arany középutat, azaz meg is mutatjuk picit az erőnket, de azért csendesek is vagyunk? Használ ez? Tavaly használt? Ha évről évre megszervezzük a békés tüntetést, és nem érünk el vele autonómiát, akkor az kinek jó? A politikusainknak, akik évről évre elvethetik az autonómia magját a választók agyában, és learathatják munkájuk gyümölcsét azok pénztárcáiból?
Mit lát a vásárhelyi átlagromán az egészből? Mit lát a román gyermek a busz ablakából? Kellemes emlékkel marad a felvonulás után? Tíz év múlva, ha megkérdik, fog akarni autonómiát adni ezeknek az embereknek? Érdekel minket, hogy mit gondol? Békés úton akarjuk az autonómiát, vagy harccal? Békés harccal? Az mi?”
Ufó további képei és élményei a marosvásárhelyi autonómiatüntetésről az alábbi linken: