Ismét csak bebizonyította Traian Băsescu államfő, hogy akkor van elemében, ha belföldön is, külföldön is zajlanak az események, ha válsághelyzet van, hiszen kiválóan ért ahhoz, hogy ilyenkor magához ragadja a kezdeményezést, és az események középpontjába manőverezze magát. Ezért aztán, ha nincs válság, akkor ő tesz meg mindent azért, hogy feszültté váljon a helyzet.
Az ok egyértelmű: decemberben lejáró mandátuma után is a politikai élet első vonalában kíván maradni (ennek érdekében már létrejött a politikai túlélését szolgáló párt), ehhez pedig folyamatosan szerepelnie kell a hírekben, mégpedig nem csak passzívan, az eseményekre reagálva, hanem kezdeményezőként is.
A Szociáldemokrata Párt (PSD) és az RMDSZ között zajló kormányalakítási tárgyalásokban például óriási támadófelületet talált, és – a tavaly nyárhoz hasonlóan – magyar „vonalon” támad.
Băsescu ezúttal azért bírálta Pontát, akinek kormányzásához egyébként számos magyarellenes lépés fűződik – gondoljunk csak a MOGYE magyar karainak megtorpedózására vagy a székely zászló ellen vívott hadjáratra – , mert szerinte olyan „titkos paktumot” készült kötni az RMDSZ-szel, amelyben szabályoznák az anyanyelv használatát az egészségügyben, valamint a kisebbségi nemzeti jelképek használatának körülményeit.
Az elnök vérbeli kemény nacionalista, már-már sovinizmusba hajló kirohanást intézett az RMDSZ, illetve általában a magyarok ellen, elfogadhatatlannak nevezve követeléseiket. Példaként Franciaországot hozta fel, mint olyan állam, ahol nem tűrnek meg más jelképet a hivatalos állami szimbólumokon kívül, ugyanakkor hatalmasat csúsztatott is. Úgy beszélt ugyanis, mintha a magyarok nem tisztelnék, sőt megvetnék a román zászlót, és nem tűrnék meg a magyarlakta vidékeken, azt a látszatot keltette, mintha a székely vagy a magyar zászlót a román lobogó helyett, nem pedig mellé kívánnák kitűzni a középületekre.
Ez a nemzetállami, államnemzeti kizárólagossághoz való olyan mértékű ragaszkodás, amely multietnikus környezetben ma teljességgel elfogadhatatlan. Másrészt óriási veszélyeket rejt magában, hiszen a valótlan állítások, valamint a féligazságok nagymértékben alkalmasak arra, hogy a mostani, amúgy sem felhőtlen magyar-román kapcsolatok közepette még inkább a magyarok ellen uszítsák a megtévesztett románokat.
Ez még akkor is elfogadhatatlan, ha Băsescu ezáltal próbál „törleszteni” az RMDSZ-nek, amiért a szövetség az elmúlt hat-hét évben folyamatosan vele szemben foglalt állást. (Ráadásul az is emlékezetes, hogy 2009-ben, amikor az akkor még általa védnökölt demokrata-liberálisokkal kellett koalícióra lépnie az RMDSZ-nek, Băsescunak nem volt baja a kisebbségi követelésekkel – már azon túlmenően, hogy autonómiából Székelyudvarhelynek is csupán annyit volt hajlandó biztosítani, mint Caracalnak).
Látható, hogy az államfő részéről nem csupán múló „szeszély” volt a tavaly nyári magyarellenes kirohanás, amikor azt követően, hogy a román politikum és média hadjáratot indított Tőkés László ellen, amiért az EMNT elnöke védhatalmi státust kért Magyarországtól az erdélyiek fölött, többek között a magyar politikusok kitiltását helyezte kilátásba. Băsescu továbbra is úgy érzi, hogy új politikai projektjéhez a szélsőségesen nacionalista román szavazók voksai is kellenek, mivel valószínűleg úgy értékeli, hogy számukra a legkönnyebb egyszerű, jól érthető üzeneteket megfogalmazni. A magyarveszéllyel való riogatás ugyanis Romániában már közel száz éve az egyik leghatékonyabb kampányeszköz, különösen válsághelyzetben.
Băsescu most Victor Ponta és az RMDSZ ellen is egyszerre indított támadást, hogy magához ragadja a kezdeményezést, és róla szóljanak a hírek. Azonban míg a Ponta elleni nyilatkozatok – miszerint az USL megszűnésével újra kormányalakítási megbízást kell kérnie az államfőtől, ám ő többször nem hajlandó őt kormányalakításra felkérni, mert velejéig korruptnak tartja – még besorolhatók a megszokott, napi politikai csörték közé, a magyarokkal szembeni uszításra alkalmas kijelentések már nem. Egy államfő részéről nem nevezhető a legfelelősebb magatartásnak, ha feszült helyzetben épp ő uszítja a többséget – ráadásul igaztalan vádak alapján – az ország kisebbségi polgáraira.