Bukarest és az ukrajnai nyelvtörvény

Az utóbbi időben Bukarest egyre gyakrabban emel szót a határokon túl élő románok érdekében. Mi állhat ennek a hátterében?
Hirdetés

Némileg meglepő kijelentések hangzottak el bukaresti vezető politikusok részéről annak kapcsán, hogy Ukrajnában Viktor Janukovics államfő menekülését követően a parlament eltörölte azt a nyelvtörvényt, amely elviekben lehetővé tette, hogy az országban élő kisebbségek anyanyelvét regionális nyelvként hivatalosan is használni lehessen ott, ahol számarányuk meghaladta a tíz százalékot.

Victor Ponta román kormányfő kifejezte reményét, hogy az eltörölt nyelvtörvényt minél hamarabb egy európai rendelkezés váltja fel, a román nyelvre és az ukrajnai román kisebbségi jogokra vonatkozóan.

„Megértjük a feszült politikai helyzetet, de úgy vélem, Ukrajnának előre kell lépnie a demokratizálódás és európai szabványok betartása terén, s ezek között a kisebbségi jogok betartása és a román nyelv védelme rendkívül fontos számunkra” – mutatott rá a kormányfő. A bukaresti külügyminisztérium is aggodalmának adott hangot. A román külügy rámutatott: Ukrajna csak úgy folytathatja európai közeledését, ha a kisebbségi jogvédelem szintje nem csökken, sőt növeli a vonatkozó rendelkezések gyakorlatba ültetésének hatékonyságát.

Emellett Traian Băsescu államfő is számon kérte a kisebbségi nyelvhasználat jogát Kijeven.

A törvényt elsősorban az országban élő nagyszámú orosznak kedvezve hozta meg az oroszbarát kormányoldal, ugyanakkor a többi kisebbség számára is megteremtette az anyanyelvhasználat lehetőségét – már ahol nem szabotálták el az ukrán politikusok a használatát.

Bukarest részéről az utóbbi másfél-két évben hangzanak el a Pontáéhoz és a külügyminisztérium közleményében megfogalmazottakhoz hasonló kijelentések, korábban – minden bizonnyal a Romániában élő magyar közösség követeléseitől tartva, illetve mivel nem kívánt alapot teremteni ahhoz, hogy Magyarország is felszólalhasson a romániai magyarok érdekében – nemigen hallatta a hangját a határon túliak érdekében.

Hirdetés

Először mintegy két évvel ezelőtt, még a Ponta-kormány hivatalba lépése előtt lépett fel határozottabban Bukarest, amikor kilátásba helyezte, hogy a szerbiai Timok-völgyben élő arománok elleni hatósági atrocitások miatt megvétózza Szerbia európai uniós csatlakozását.

Azóta mind Traian Băsescu államfő, mind a vele ellentétes politikai oldalt képviselő kormány több ízben is szót emelt a moldovaiak érdekében, és a román külügy a magyarországi románok helyzetét, illetve parlamenti képviseletét is számon kérte Budapesten.

A határon túli románok iránti megnövekedett bukaresti törődés hátterében az állhat, hogy az államfő kezdeményezésére Bukarest már évekkel Budapest előtt bevezette a könnyített honosítás intézményét. Ezzel ugyanúgy szavazati jogot biztosít a határon túliaknak, mint Magyarország, vagyis az újonnan honosított román állampolgárok is beleszólhatnak a választások kimenetelébe. (Ez a 2009-es államfőválasztásokon meg is történt, egyes elemzők szerint a moldovai szavazatoknak jelentős szerepük volt abban, hogy Băsescu maradhatott az államfő).

Ukrajnában jelentős számú román közösség él Csernyivciben és környékén, márpedig ez a vidék a két világháború között Romániához tartozott, tehát az itteniek is kaphatnak román állampolgárságot. (Az állampolgársági törvény szerint ugyanis csak az kérheti a visszahonosítást, aki maga is román állampolgár volt, vagy valamelyik őse rendelkezett román állampolgársággal. Fölvetődött ugyanakkor, hogy a jövőben etnikai alapon is biztosítsák a román állampolgárságot, így azok a Timok-völgyiek is román állampolgárok lehetnek, akiknek ősei sohasem voltak Románia polgárai).

A romániai politikusok „aggodalmait” vélhetően a közelgő európai parlamenti és államfőválasztások (jórészt inkább utóbbiak, hiszen az EP-választás lakcímhez kötött) motiválják, arra számítanak, hogy minél hangosabban követelik az ukrajnai románok számára a kulturális és nyelvi jogok biztosítását, annál többen szavaznak majd rájuk. Ezzel nincs is baj tulajdonképpen, csak akkor, ha a szavakat nem követi tett, és Bukarest nem tesz semmit aktívan a határon túli románok érdekében.

Ugyanakkor magyar szempontból máris kedvezőek lehetnek a román politikusok megnyilvánulásai. Ha ugyanis Bukarest immár hivatalosan szót emel az ukrajnai románok nyelvének regionális státusa mellett, akkor ugyanez az igény Romániával szemben is megfogalmazható a magyar nyelv kapcsán.

Hirdetés