Két évvel ezelőtt írtunk arról, hogy a Szilágy megyei Magyarkecel (Meseșenii de Jos) és Gurzófalva (Fetindia) között húzódó út mentén egy fémdetektorral dolgozó amatőr régész 29 ezüstérmére bukkant. A polgár becsületesen járt el, tájékoztatta a hatóságokat a 17. századi érmeleletről, a Szilág megyei történelmi múzeum szakemberei pedig további 39 érmét ástak ki a földből a helyszínen.

Érmék a helyszínen.

Alig telt el két év, és 2020 szeptemberében egy másik lelkes múltbúvár hasonló leletre bukkant, szintén fémdetektor segítségével, mégpedig Almásszentmária (Sântă Maria) határában. A polgár ezúttal csak hat darab ezüstpénzt talált, de ugyanúgy tájékoztatta a múzeum embereit, mint korábban a kolléga, a hivatásos régészek ugyanúgy feltárták a helyszínt és persze, hogy találtak további 30 ezüstérmét.

Restaurálás közben.

A lelet tehát összesen 36 érméből áll, amelyeket aztán szépen restauráltak, datáltak és íme, az eredmény: a pénzdarabokat 1551 és 1599 között verték, méghozzá Lengyelországban, Litvániában és Magyarországon, összesen öt uralkodó idején: II. Zsigmond Ágost, III. Zsigmond, Báthory István, I. Ferdinánd és II. Rudolf. Ami az ezüstérmék névértékét illeti, van köztük három hatgarasos, egy négygarasos, 27 háromgarasos, továbbá öt egydénáros.

III. Zsigmond ezüst hatgarasosa.

A szakemberek számoltak is egyet és kijött nekik, hogy a lelet korabeli (16. századi) értéke 314 dénár (egy lengyel ezüstgaras három dénár volt), azaz kicsivel több, mint három tallér. Ez a három tallér azért fontos, mert körülbelül ennyi volt egy gyalogos zsoldos bére annak idején. Persze, a pénzt nem csak egy zsoldos hagyhatta el (mert a lelet helyzete a földben nem utalt elásott kincsre), hanem egy szórakozott, esetleg pityókos kereskedő. Pedig a múzeumi emberek szerint kilenc bárányt is vehetett volna ennyi pénzből a kolozsvári piacon!

Nos, ha elhagyta valaki, ha nem, az érmék jó sokáig lapultak a földben. De most, hogy előkerültek, gyönyörködni lehet bennük a Szilágy megyei történelmi múzeumban. Ha kiállítják őket.