Idén Szilágyi Domokos verseit mondják Kolozsváron.
Május 12. és 15. között zajlik a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét, ennek a záróeseménye négy éve a Hangzó csoda, a közösségi versmondás.
Idén hatodszorra rendezik meg a közösségi versmondó eseményt, a főszereplők egyrészt Szilágyi Domokos, másrészt azok, akik május 15-én vasárnap elmennek a kolozsvári Potaissa (Fogoly) utcába és 20 órától közösen elmondják a költő négy-öt versét. Nem kell előre megtanulni semmit, a résztvevők a helyszínen megkapják a verseket.
A Hangzó csodát 2011-ben találta ki Balázs Attila tordaszentlászlói református lelkész és Molnár Levente kolozsvári színész, később csatlakozott hozzájuk Szilágyi Szabolcs újságíró, a Kolozsvári Rádió munkatársa.
„A Hangzó csoda lényege a csoda, ami mindig megtörténik, amikor versszerető emberek egymásra figyelnek” – mondta a Főtérnek Szilágyi Szabolcs. Igaza lehet, mivel az eseményen minden évben száznál is több ember mondja együtt a verset húsz-huszonöt percen át. Az előző években Dsida Jenő, Kányádi Sándor, Weöres Sándor, László Noémi és Demény Péter verseit mondták, hol a Farkas utcában, hol Mátyás király szülőháza előtt, hol a Bánffy-palota udvarán.
A szervezők idén arra biztatják a részt venni szándékozókat, hogy gyúrjanak az eseményre, készítsenek egy videót, amelyen verset mondanak, majd osszák meg a Hangzó csoda Facebook-oldalán vagy küldjék el üzenetben.

Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
… a galaci család, amelynek otthonát elvitte a ruszki drón, kap egy új lakást a Ferrari-örökös nejétől… és a mindig mosolygós Victor Ponta végleg szakított a PSD-vel és hazafiasabb vizekre evez.
A 2019-es EP-választások alkalmával épp Tomac volt az, aki a kettős állampolgárságú romániai magyarok ellen hergelt, de összeállításunkban felidézzük az elmúlt tíz évnek a román és magyar állampolgársággal is rendelkezőkkel szembeni román narratíváját is.
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
Viharokra figyelmeztető elsőfokú (sárga) riasztásokat adott ki az Országos Meteorológiai Szolgálat (ANM) szerdán.
Éles vita dúlt a magyar Országgyűlésben a képviselők állampolgárságának nyilvánosságra hozatalát célzó mihazánkos kezdeményezésről. Gurzó Mária, a Tisza Párt képviselője tisztázta: soha nem rendelkezett román állampolgársággal.
Nemcsak a közúti forgalomban, hanem a gyalogosok által használt köztereken is balesetveszélyesen közlekednek sokan az elektromos rollerekkel Csíkszeredában. Ezért a városvezetés egy szabályzót készít, és korlátozásokat vezetnek be.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.