Idén Szilágyi Domokos verseit mondják Kolozsváron.
Május 12. és 15. között zajlik a Kolozsvári Ünnepi Könyvhét, ennek a záróeseménye négy éve a Hangzó csoda, a közösségi versmondás.
Idén hatodszorra rendezik meg a közösségi versmondó eseményt, a főszereplők egyrészt Szilágyi Domokos, másrészt azok, akik május 15-én vasárnap elmennek a kolozsvári Potaissa (Fogoly) utcába és 20 órától közösen elmondják a költő négy-öt versét. Nem kell előre megtanulni semmit, a résztvevők a helyszínen megkapják a verseket.
A Hangzó csodát 2011-ben találta ki Balázs Attila tordaszentlászlói református lelkész és Molnár Levente kolozsvári színész, később csatlakozott hozzájuk Szilágyi Szabolcs újságíró, a Kolozsvári Rádió munkatársa.
„A Hangzó csoda lényege a csoda, ami mindig megtörténik, amikor versszerető emberek egymásra figyelnek” – mondta a Főtérnek Szilágyi Szabolcs. Igaza lehet, mivel az eseményen minden évben száznál is több ember mondja együtt a verset húsz-huszonöt percen át. Az előző években Dsida Jenő, Kányádi Sándor, Weöres Sándor, László Noémi és Demény Péter verseit mondták, hol a Farkas utcában, hol Mátyás király szülőháza előtt, hol a Bánffy-palota udvarán.
A szervezők idén arra biztatják a részt venni szándékozókat, hogy gyúrjanak az eseményre, készítsenek egy videót, amelyen verset mondanak, majd osszák meg a Hangzó csoda Facebook-oldalán vagy küldjék el üzenetben.

Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
Medve támadt péntek este egy 25 év körüli pásztorra, aki a Maros megyei Csatófalva (Viișoara) térségében legeltette a juhait – tájékoztatott a Maros megyei katasztrófavédelem.
Nálunk nincsenek megoldhatatlan helyzetek, valahogy mindent el lehet intézni, hiszen holnap is nap van.
Harminc napra rács mögé került az a környezetvédelmi alapnál dolgozó felügyelő, aki egy Maros megyei cégtől 45 ezer lejes csúszópénzt kért. Amint átvette az összeget, őrizetbe is vették.
Évtizedeken át a kalotaszegi kézművesség legismertebb központja volt Körösfő, ahol a főút mentén szinte minden ház előtt népművészeti termékeket kínáltak. A rendszerváltás után virágzásnak indult kiskereskedelem azonban napjainkra hanyatlani kezdett.
A helyszínen szörnyethalt az az 54 éves férfi, akit Gyimesfelsőlok területén ütött el egy személygépkocsi – tájékoztatott a Hargita megyei rendőrség.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.