Nem, nem azért, mert médiapartnerek vagyunk.
A Jazz in the Park fesztiválnak gyakorlatilag egyetlen magyar nyelvű médiapartnere sincs. Pedig magyar meghívottjaik vannak szépecskén. Na de ez nem a mi dolgunk. A szervezőké.
Van egy nagyon fontos dolog, amire ez a rendezvény rátapintott. A Sétatéren zajlik. Ami, ugye, egyfajta korzó. Közösségi tér, ahol sétálnak az emberek. Ráérnek. Komótosak. Ráadásul zöld tér, tele fákkal. Ráadásul van ott néhány szemet gyönyörködtető tereptárgy: például a csónakázótó meg a felújított Kaszinó. Ráadásul ez a közösségi séta-tér a fesztivál lényegi ideje alatt (vagyis hétvégén, ugyanis a hétnaposra nyújtott fesztivál egy nagy humbug) benépesül a lehető legkülönfélébb dolgokkal. Lesz itt zsibvásár - nem is kicsi - ahol az ember a nagyi cipőjétől kezdve ólomkatonákon, bakelitlemezeken, szőnyegeken, cégéreken át szinte bármi limlomra szert tehet. Többnyire normális áron. Megjelennek az irtó népszerű függőágyak: az ember ellógathatja bennük a lábát napestig. De lesz könyvvásár, sport-tér, civil közös-ülés, köz-tánc, workshopok, gyerekzenélés, kiállítások, no meg teaház, kocsmák, zabáldák, minden, mi szem-szájnak ingere. Szóval minden lehetőség megvan a közösségi létre.
Na és a zene. A legtöbb sétatéri korzózó számára a rendezvény felhozatala egyfajta térzeneként működik majd. Ami a hagyomány szerint (fúvós)zenekarok köztéren tartott, szórakoztató hangversenye. A szervezők ezt is jól kitalálták: úgy válogatták össze a meghívottakat, hogy szórakoztató legyen. A fellépők zömének egy purista hozzáállás szerint sok köze nincs a jazzhez, de a célnak tökéletesen megfelelnek. Minden feltétel adott hát egy kiváló közösségi szórakoztató rendezvényhez.
Kíváncsian várjuk a kezdést. Ami gyakorlatilag péntekre várható. Az addig elszotyogtatott akciók nem igazán alkalmasak a közösségi szórakoztatásra. Ugyanis más terekben zajlanak. De azért elmondjuk, mi várható.
Ma este a Kolozsvári Állami Magyar Operában a jazz találkozik a klasszikus zenével. Hogy ez mi a fenét jelent, nem tudjuk, sok jót nem is várunk tőle. De lesz, nyolc órától, és jegyet is kell venni, és egy Bogdan Vaida nevű emigráns román zongorista celebrálja a klasszikus zene és a jazz házasságát.
Holnaptól életre kell a Jazz in the Park vadiúj helyszíne, a Szamos-part Grigorescu negyedbeli szakaszán. Két órától DJ-k tolják a jazzt (hogy ez milyen lesz, fel nem tudjuk fogni, de megnézzük), meg lehet inni, meg napozni, már ha sütni fog a Nap.
Este héttől három hazai zenekar tolja a muzsikát.
1. A csak fiúkból álló Mice on the Run (Menekülő Egerek): egy bukaresti funky progresszív pszichedelikus jazz rock csapat. (Még leírni is fárasztó.) Saját szerzeményeiket nem láttuk, viszont hosszan tudnak improvizálni, ami adott esetben remek lehet.
2. A csak lányokból álló Nuages Quartet (Négy Felhő): lényegében egy kolozsvári bombázókból álló haknibanda. A Felhők honlapján található leírásból kiderül, hogy a lányok gyakorlatilag mindent megcsinálnak, amit a megrendelő kér.
3. A fiúkból ÉS lányokból álló Jazú (forduljanak bizalommal a Google Translate-hez). Ez a zenekar a neo soul egyik romániai képviselője. A neo soul egy popzenei stílus, és ennyiben nyilván sok köze van a jazzhez. Videót nem találtunk róluk, de hát holnap este itt lesznek, meg lehet őket nézni rendesen.
Jó szórakozást mindenkinek. További ajánlókkal természetesen jelentkezünk. És kritikákkal is.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
Románia kiutasíthatja az orosz nagykövetet, ha újabb orosz drónok hullanak az országra. A személyi igazolványáért ment a plázába egy férfi, öt év börtön lett a vége.
Ilie Bolojan ügyvivő miniszterelnök kinevezte Lőrincz Helgát az RMDSZ javaslatára az Országos Tulajdon-visszaszolgáltatási Hatóság (ANRP) elnökévé.
… a konstancai orosz főkonzul elhordta az irháját, de az orosz zászlót ott hagyta emlékül az épület tetején… és egy PSD-s polgi nagylelkűen kölcsönadja saját úszómedencéjét a helybeli gyerekeknek.
Heherészve, előítéletekre épülő székely vicceket olvasgatva gyűjt követőket egy podcastműsorban két csíkszeredai önkormányzati képviselő. Miközben tanácsosként egyetlen határozattervezetet sem nyújtottak be.
A recsenyédi unitárius templom karzatának padlózata alól nemrég előkerült négykötetnyi iratanyag új fejezetet nyithat a település történetének kutatásában. Nagy Adél lelkésznő a véletlenszerű feltárásról, az iratok érdekességéről beszélt a Krónikának.
Naponta többször is megjelent egy három-négy éves medve a sikaszói nyaralók és házak között, ráadásul többször betört az udvarokra és épületekbe, hűtőt és kerítéseket rongálva meg. Végül kedden délután lőtték ki, amikor egy épület pincéjében volt.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.