Nem, nem azért, mert médiapartnerek vagyunk.
A Jazz in the Park fesztiválnak gyakorlatilag egyetlen magyar nyelvű médiapartnere sincs. Pedig magyar meghívottjaik vannak szépecskén. Na de ez nem a mi dolgunk. A szervezőké.
Van egy nagyon fontos dolog, amire ez a rendezvény rátapintott. A Sétatéren zajlik. Ami, ugye, egyfajta korzó. Közösségi tér, ahol sétálnak az emberek. Ráérnek. Komótosak. Ráadásul zöld tér, tele fákkal. Ráadásul van ott néhány szemet gyönyörködtető tereptárgy: például a csónakázótó meg a felújított Kaszinó. Ráadásul ez a közösségi séta-tér a fesztivál lényegi ideje alatt (vagyis hétvégén, ugyanis a hétnaposra nyújtott fesztivál egy nagy humbug) benépesül a lehető legkülönfélébb dolgokkal. Lesz itt zsibvásár - nem is kicsi - ahol az ember a nagyi cipőjétől kezdve ólomkatonákon, bakelitlemezeken, szőnyegeken, cégéreken át szinte bármi limlomra szert tehet. Többnyire normális áron. Megjelennek az irtó népszerű függőágyak: az ember ellógathatja bennük a lábát napestig. De lesz könyvvásár, sport-tér, civil közös-ülés, köz-tánc, workshopok, gyerekzenélés, kiállítások, no meg teaház, kocsmák, zabáldák, minden, mi szem-szájnak ingere. Szóval minden lehetőség megvan a közösségi létre.
Na és a zene. A legtöbb sétatéri korzózó számára a rendezvény felhozatala egyfajta térzeneként működik majd. Ami a hagyomány szerint (fúvós)zenekarok köztéren tartott, szórakoztató hangversenye. A szervezők ezt is jól kitalálták: úgy válogatták össze a meghívottakat, hogy szórakoztató legyen. A fellépők zömének egy purista hozzáállás szerint sok köze nincs a jazzhez, de a célnak tökéletesen megfelelnek. Minden feltétel adott hát egy kiváló közösségi szórakoztató rendezvényhez.
Kíváncsian várjuk a kezdést. Ami gyakorlatilag péntekre várható. Az addig elszotyogtatott akciók nem igazán alkalmasak a közösségi szórakoztatásra. Ugyanis más terekben zajlanak. De azért elmondjuk, mi várható.
Ma este a Kolozsvári Állami Magyar Operában a jazz találkozik a klasszikus zenével. Hogy ez mi a fenét jelent, nem tudjuk, sok jót nem is várunk tőle. De lesz, nyolc órától, és jegyet is kell venni, és egy Bogdan Vaida nevű emigráns román zongorista celebrálja a klasszikus zene és a jazz házasságát.
Holnaptól életre kell a Jazz in the Park vadiúj helyszíne, a Szamos-part Grigorescu negyedbeli szakaszán. Két órától DJ-k tolják a jazzt (hogy ez milyen lesz, fel nem tudjuk fogni, de megnézzük), meg lehet inni, meg napozni, már ha sütni fog a Nap.
Este héttől három hazai zenekar tolja a muzsikát.
1. A csak fiúkból álló Mice on the Run (Menekülő Egerek): egy bukaresti funky progresszív pszichedelikus jazz rock csapat. (Még leírni is fárasztó.) Saját szerzeményeiket nem láttuk, viszont hosszan tudnak improvizálni, ami adott esetben remek lehet.
2. A csak lányokból álló Nuages Quartet (Négy Felhő): lényegében egy kolozsvári bombázókból álló haknibanda. A Felhők honlapján található leírásból kiderül, hogy a lányok gyakorlatilag mindent megcsinálnak, amit a megrendelő kér.
3. A fiúkból ÉS lányokból álló Jazú (forduljanak bizalommal a Google Translate-hez). Ez a zenekar a neo soul egyik romániai képviselője. A neo soul egy popzenei stílus, és ennyiben nyilván sok köze van a jazzhez. Videót nem találtunk róluk, de hát holnap este itt lesznek, meg lehet őket nézni rendesen.
Jó szórakozást mindenkinek. További ajánlókkal természetesen jelentkezünk. És kritikákkal is.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.
Elmarasztalják román közéleti személyiségek a bukaresti állami vezetőket amiatt, hogy nem vettek részt az 1956-os forradalom és szabadságharc 70. évfordulóján Budapesten tartott ünnepi megemlékezésen, és nem is üzentek a kerek évfordulón.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
Harminc napra rács mögé került az a környezetvédelmi alapnál dolgozó felügyelő, aki egy Maros megyei cégtől 45 ezer lejes csúszópénzt kért. Amint átvette az összeget, őrizetbe is vették.
Medve támadt péntek este egy 25 év körüli pásztorra, aki a Maros megyei Csatófalva (Viișoara) térségében legeltette a juhait – tájékoztatott a Maros megyei katasztrófavédelem.
Két embert bántalmazott, több vendéget pedig erőszakkal fenyegetett meg egy 43 éves férfi Csíkszeredában. A rendőrök kardot, két bicskát, boxert és könnygázspray-t is találtak nála. A férfit pszichiátriai osztályra utalták be.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.