Nem, nem azért, mert médiapartnerek vagyunk.
A Jazz in the Park fesztiválnak gyakorlatilag egyetlen magyar nyelvű médiapartnere sincs. Pedig magyar meghívottjaik vannak szépecskén. Na de ez nem a mi dolgunk. A szervezőké.
Van egy nagyon fontos dolog, amire ez a rendezvény rátapintott. A Sétatéren zajlik. Ami, ugye, egyfajta korzó. Közösségi tér, ahol sétálnak az emberek. Ráérnek. Komótosak. Ráadásul zöld tér, tele fákkal. Ráadásul van ott néhány szemet gyönyörködtető tereptárgy: például a csónakázótó meg a felújított Kaszinó. Ráadásul ez a közösségi séta-tér a fesztivál lényegi ideje alatt (vagyis hétvégén, ugyanis a hétnaposra nyújtott fesztivál egy nagy humbug) benépesül a lehető legkülönfélébb dolgokkal. Lesz itt zsibvásár - nem is kicsi - ahol az ember a nagyi cipőjétől kezdve ólomkatonákon, bakelitlemezeken, szőnyegeken, cégéreken át szinte bármi limlomra szert tehet. Többnyire normális áron. Megjelennek az irtó népszerű függőágyak: az ember ellógathatja bennük a lábát napestig. De lesz könyvvásár, sport-tér, civil közös-ülés, köz-tánc, workshopok, gyerekzenélés, kiállítások, no meg teaház, kocsmák, zabáldák, minden, mi szem-szájnak ingere. Szóval minden lehetőség megvan a közösségi létre.
Na és a zene. A legtöbb sétatéri korzózó számára a rendezvény felhozatala egyfajta térzeneként működik majd. Ami a hagyomány szerint (fúvós)zenekarok köztéren tartott, szórakoztató hangversenye. A szervezők ezt is jól kitalálták: úgy válogatták össze a meghívottakat, hogy szórakoztató legyen. A fellépők zömének egy purista hozzáállás szerint sok köze nincs a jazzhez, de a célnak tökéletesen megfelelnek. Minden feltétel adott hát egy kiváló közösségi szórakoztató rendezvényhez.
Kíváncsian várjuk a kezdést. Ami gyakorlatilag péntekre várható. Az addig elszotyogtatott akciók nem igazán alkalmasak a közösségi szórakoztatásra. Ugyanis más terekben zajlanak. De azért elmondjuk, mi várható.
Ma este a Kolozsvári Állami Magyar Operában a jazz találkozik a klasszikus zenével. Hogy ez mi a fenét jelent, nem tudjuk, sok jót nem is várunk tőle. De lesz, nyolc órától, és jegyet is kell venni, és egy Bogdan Vaida nevű emigráns román zongorista celebrálja a klasszikus zene és a jazz házasságát.
Holnaptól életre kell a Jazz in the Park vadiúj helyszíne, a Szamos-part Grigorescu negyedbeli szakaszán. Két órától DJ-k tolják a jazzt (hogy ez milyen lesz, fel nem tudjuk fogni, de megnézzük), meg lehet inni, meg napozni, már ha sütni fog a Nap.
Este héttől három hazai zenekar tolja a muzsikát.
1. A csak fiúkból álló Mice on the Run (Menekülő Egerek): egy bukaresti funky progresszív pszichedelikus jazz rock csapat. (Még leírni is fárasztó.) Saját szerzeményeiket nem láttuk, viszont hosszan tudnak improvizálni, ami adott esetben remek lehet.
2. A csak lányokból álló Nuages Quartet (Négy Felhő): lényegében egy kolozsvári bombázókból álló haknibanda. A Felhők honlapján található leírásból kiderül, hogy a lányok gyakorlatilag mindent megcsinálnak, amit a megrendelő kér.
3. A fiúkból ÉS lányokból álló Jazú (forduljanak bizalommal a Google Translate-hez). Ez a zenekar a neo soul egyik romániai képviselője. A neo soul egy popzenei stílus, és ennyiben nyilván sok köze van a jazzhez. Videót nem találtunk róluk, de hát holnap este itt lesznek, meg lehet őket nézni rendesen.
Jó szórakozást mindenkinek. További ajánlókkal természetesen jelentkezünk. És kritikákkal is.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
Crin Antonescu elvérzett, a PSD-vezetés bukik, Ciolacu távozik, inog a koalíció. George Simion töretlenül menetel a Cotroceni-palotába.
Újabb autópálya-szakasz építése kezdődhet meg Erdélyben: a közlekedési és infrastrukturális minisztérium kiadta az építési engedélyt a Nagyszeben és Fogaras közötti A13-as jelzésű autópálya 2. szakaszára, amely Feleket köti össze Alsóárpással.
Nem jött össze a bennmaradás a sepsiszentgyörgyi rendezésű vébén, a román jégkorong válogatott 2019 után ismét a divízió 1/B-ben kötött ki. Külföldön már kinyitottak a szavazókörzetek.
Provokatív plakátok jelentek meg csütörtök reggelre több helyszínen Csíkszeredában, illetve a taplocai iskolaközpont közelében is, amelyeken George Simion, a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) elnökjelöltjének hírhedt kijelentései olvashatók.
Felszállt a fehér füst a vatikáni Sixtus-kápolna kéményéből csütörtökön este, ami azt jelenti, hogy sikerült megválasztani a katolikus egyház új vezetőjét.
Negyvenhat házkutatást tartottak Maros megyében a rendőrök egy folyamatban lévő, illegális erdőgazdálkodással kapcsolatos bűnügy okán szerdán reggel.
A húsvéti ünnepkör alatt a hétköznapokból kilépni képes ember másképp figyel: egy-egy apró gesztus, esemény mintha felhasítaná a szürke függönyt, amely a szentséget eltakarja. És az így kiáradó fény maga a csoda.
„Szokták mondani, hogy a sok nosztalgiázás elfedi a valóságot – hát hogyne fedné, hiszen ez a dolga: megszabadulni attól, ami éppen van, maga az eszképizmus.” A nyolcvanas évek mindig velünk maradnak.
Az autóalkatrészek gyártását ugyan felfüggesztette, de emlékeket még biztosan képes előidézni.
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.