Marș lakó!
Szerző: Szántai János
2018. március 30. péntek, 14:30
Az egyesülés centenáriuma addig tart, amíg a szent célt elérjük! Képzelt interjú a Babeș–Bolyai Tudományegyetem rector magnificusával. Figyelem: dákoromán HUMORVESZÉLY!

Ioan-Aurel Poppal, a claudiopolisi romultikulturális Babeș–Bolyai Tudományegyetem rektorával, a Dákoromán Akadémia rendes tagjával és nem hivatalos elnökjelöltjével, a középkori erdélyi román történelem jeles román kutatójával, a Mátyás Minden Románok Királya Monarchista Egyesület főtitkárával, az Dákoromán Hollók Cserkészcsapat főcserkészével, a romulán-székely kontinuitás elméletének ősapjával, a Decebal spermájának felkutatásával megbízott román állami titkos ügynökség 0069-es ügynökével, egy sor egyéb román, nemzeti, egységes és oszthatatlan egyesület, alapítvány, liga, kis- és nagycsoport elnökével, titkárával, ügyvezetőjével és tagjával beszélgettünk a nagy egyesülés centenáriumi évében, a nagy egyesülés centenáriumi évéről, románokról, Erdélyről, magyarokról, meg ami még az illusztris tudóst foglalkoztatja. 

Riporter: Rectori salutem! Hogy van?

Ioan-Aurel Pop: Románul.

Riporter: Mă scuzați! Vă salut! Cum vă simțiți?

Ioan-Aurel Pop (nevet): Félreértett. Jól beszélek magyarul. De hogy megmagyarázzam: románul vagyok. Tehát jól.

Riporter: Értem. Egyébként hol tanult meg magyarul?

Ioan-Aurel Pop: Önök is egészen jól megtanulták az ellenség nyelvét, nem? Legalábbis a többség.

Riporter: Muszáj volt.

Ioan-Aurel Pop: Egyetértek. És elárulok önnek egy szigorúan titkos információt. 1988. március 15-én Nicolae Ceaușescu elvtárs parancsba adta a kommunista párt vezetőinek, hogy tanuljanak meg magyarul, aztán tanítsák meg a román népet is.

Riporter: Miért?

Ioan-Aurel Pop: Egyszerű. Ha ismerjük az ellenség nyelvét, könnyedén meg tudjuk semmisíteni. Gecicus Megas dák protoegzisztencialista filozófus alaptétele ez. 50 könyvet másoltam róla. Ha tehát akkor megtanultunk volna magyarul, ön ma nem beszélgetne velem. És egyetlen magyar sem élne a mioritikus hazában. Sajnos, nem rajtam múlt, amint látja.

Riporter: Ezen logika mentén mi, erdélyi magyarok akár kiirthatnánk önöket?

Ioan-Aurel Pop (nevet): Nem. Ugyanis ott vannak a székelyek. Akik képtelenek megtanulni románul.

Riporter: Talán nem képtelenek. Inkább nem hajlandók.

Ioan-Aurel Pop: Ezt gondolja mindenki. De valójában képtelenek. Dákoromán tudósaink zseniális találmánya az ok. Hogy is magyarázzam el önnek e bonyolult eljárás mibenlétét? Tudja ön, mi az a kémiai kasztrálás?

Riporter: Igen.

Ioan-Aurel Pop: Nos, a székelyeket az 1980-as években a kémiai kasztráláshoz hasonló eljárásnak vetettük alá. Gyakorlatilag kiheréltük a románnyelv-tanuló agyközpontjukat. A szer receptjét Elena Ceaușescu elvtársnő dolgozta ki, akitől magam is sokat tanultam. Nem kémiát, természetesen. Dákoromán történelmet.

Riporter: De ez emberiesség elleni bűncselekmény.

Ioan-Aurel Pop: Amellyel egy emberiesség elleni bűncselekményt akadályoztunk meg. Van az a mondás önöknél: Kutyaharapást szőrével.

Riporter: Miért gondolja, hogy Hunyadi Mátyás román volt?

Ioan-Aurel Pop: Nem gondolom. Tudom. Azok az álérvek, amelyeket a bulvársajtóban hangoztatni szoktam, csak arra valók, hogy elaltassuk a gyanakvókat. A dákoromán tudóstársadalom az 1980-as évek közepén megépítette az időgépet. Engem ért az a megtiszteltetés, hogy elsőként tesztelhettem a gépet élesben. Magamhoz vettem egy első osztályos román tankönyvet, beállítottam az iránytűt 1464-re – ugye, ekkor koronázták meg Matia Korvinult – odautaztam, és olasz krónikakereskedőnek álcázva magam, szépen megtanítottam románul. Ezért nem volt szüksége Matia királynak tolmácsra, amikor a románokkal tárgyalt.

Riporter: Egyvalamit nem értek. Ha önök birtokoltak egy időgépet, hogy lehet, hogy csak 1918-ban született meg Nagy-Románia?

Ioan-Aurel Pop: Sajnos, budai tartózkodásom alatt egy részeg magyar főúr, valami Kínai, bikának nézte a gépet és rávágott a buzogányával. Gyalog kellett hazatérnem.

Riporter: Mivel magyarázza, hogy a román állam a román egyesülés centenáriumi évét öt évre hosszabbította?

Ioan-Aurel Pop: Sajnálom, hogy a román állam nem fogadta meg a tanácsomat. A román állam közösülésén – és kérem, ne írja egybe, tehát közös szünet ülésén – javasoltam, hogy a nagy egyesülés centenáriumi éve addig tartson, amíg sikerül egyesítenünk minden ősi román földet ezen a bolygón. Például a pillanatnyilag sajnálatos módon az Amerikai Egyesült Államok területén található ősi román földet Transylvaniát is. Amely ősi román föld. Sőt, dák. Miként Izrael is. Meg a Tűzföld.

Riporter: Mi a véleménye Lucian Boia román történészről, aki rendszeresen vitába száll az Ön által hirdetett nézetekkel?

Ioan-Aurel Pop: Bocsánat, Lucsiján Boja úr nem román. Lucsiján Boja úr magyar, erre utal a családneve is: Csemegepaprika. Lucsiján Boja úr Victor Orban magyar miniszterelnök fizetett bérence. Egy bojáca.

Riporter: Igaz a hír, miszerint ön lesz a Román Akadémia következő elnöke?

Ioan-Aurel Pop: Természetesen igaz. Talán. Ám ez csak eszköz. A fő célom az, hogy összetereljek mindent, ami összetartozik. Vagyis, ami dákoromán. Például a marslakókat. Szilárd Leó (aki szintén román volt, róla nevezték el később a kemény lejt, de sajnos hazaáruló lett) tévedett, amikor azt állította, hogy a marslakók magyarok. Hogy lennének magyarok, amikor a Marș! (vagyis: Takarodj!) bolygón élnek? Ők dákok. Vagyis románok. Jó, zöldek. De románok. Aztán itt van a popzene. Amit a magam részéről nem kedvelek annyira, én inkább klasszikus dák műveltségűnek tartom magam, de a nevem Pop, ugye. És a zene is Pop. Talán nem is érdemes folytatnom. Aztán ott van minden, ami boldogságos ezen a világon. Az mind román. Hogy miért? Szokott ön részeg lenni? Na ugye. A részeg románul beat. Vagyis boldogságos. Vagyis román. Aztán ott van a manga, a híres távol-keleti román képregény. Szervesen kapcsolódik a boldogságossághoz. Beat mangă. Mangarészeg. Érti, ugye? Aztán ott van a…

Riporter: Köszönöm szépen a beszélgetést.

Riporter menekül. Ioan-Aurel Pop rektor utána rohan, gesztikulál.

Ioan-Aurel Pop: Hé, hova rohan? Várjon már! Annyi csodálatos dákoromán célom van még. A Nobel-díj. Nobil. Vagyis nemes. Az is román. Halló…

comments powered by Disqus
A bejegyzés trackback címe: http://foter.ro/trackback/26003
Viorica Dăncilă írt egy levelet, amelyben a csúnya tüntetőkre, meg a csúnya államelnökre panaszkodik.
Az örmény FC Alaskert ellen aratott ötgólos győzelem a csapat legnagyobb arányú sikere a nemzetközi kupákban.
Eddig semmit nem sikerült megvalósítani a célkitűzésekből, figyelmeztet az európai zsűri.
Nemcsak azért, mert kedvezőbb a földrajzi fekvése, hanem azért is, mert Magyarország sokkal hatékonyabban képviseli az érdekeit, mint Románia.
Mert már így is ad egy rakás pénzt a sertéspestis megelőzésére, de a kormány nem tesz eleget a disznókért és a gazdákért.
Jósolják a kiskereskedelemben utazó cégek vezetői.
Vállalja a felelősséget, de azért megjegyezte: a tüntetők nem határolódtak el egyértelműen a huligánoktól. Ráadásul állítása szerint Molotov-koktélokat is találtak.
Emlékszik még a nagyváradi Piros tó és Háborúzók utcára? Most itt a párja: „a szimbolikus szekér” és a „100 hegedű Orkesztrája”.
Olyan országban akarok élni, ahol nem küldik sétálni az állampolgárt egy dossziéért, egy fénymásolatért, amit a hivatal is nyugodtan elkészíthetne vagy adhatna.
Van ebben az interjúban szó mindenről: az 1818 utáni gyenge román államról, diszkriminációról, kicsit Erdélyről is. Méghozzá női szemszögből.
Ez jött ki egy közvélemény-kutatás eredményeként. De más nyalánkságok is vannak ott. Például Orbán Viktor.
Bocsánatkérés? Szó se róla. Lemondás? Szó se róla.
Van, aki Dragnea lemondásával mentené meg a pártot. Van, aki szerint már arra sem méltó a PSD, hogy az európai baloldali pártcsaládhoz tartozzon.
Két fő téma köré csoportosulnak idén a legnagyobb kolozsvári magyar rendezvénysorozat eseményei: Mátyás király születésének 575. és a tordai vallásszabadság kihirdetésének 450. évfordulója.