A világ Amerika szerint

Sztárszakértő mesélt íróasztal-stratégákról, akik szabad kezet kaptak a világban. Időutazás az érdekvonalak mentén.
Hirdetés

A világpolitikát sem elvek, hanem érdekek irányítják, és Nógrádi György (a fenti képen) tobzódott annak élvezetében, hogy ezt illusztrálja és megossza velünk a Sapientia kolozsvári új épületében. (Amit egyébként kinyitnak a következő napokban minden érdeklődő előtt.)

 
Előtte bemutatták a világhatalmi érdekek két nagy rendszerezőjének, Henry Kissingernek és Zbigniew Brzezinskinek egy-egy, magyarul frissen megjelent könyvét. Kissinger zamatosan ír Kínáról, az ottani politika működéséről, a mennyei mandátumról, Mao Ce-tung karakteréről – tudtuk meg Murádin Kristóf adjunktustól. Ő csinált étvágyat a tömör című – Kínáról – kötethez.
 
Szenkovics Dezső, Murádin Kristóf, Nógrádi György
 
A kötetek és kötetlen ismertetőik: Szenkovics Dezső és Murádin Kristóf. | Fotók: Szabó Tünde
 
Azért ír zamatosan, mert elsőkézből szerezte az információit: az ő külügyi titkári megbizatása alatt vette fel az Egyesült Államok a hivatalos kapcsolatot Kínával. Kissinger egyike volt azon kevés nyugati személynek, aki órákat töltött Mao Ce-tung társaságában. 
 
Előtte két ember közvetített titokban az USA és Kína között: a pakisztáni államfő, illetve Nicolae Ceaușescu – lepte meg első erdélyi hallgatóságát Nógrádi György, Magyarország biztonságpolitikai sztárszakértője.
 
Ha valaki nem a közelmúltat, hanem a közeljövőt szeretné alaposabban vizslatni, annak Szenkovics Dezső a másik külpolitikai óriás könyvét ajánlotta, aki Amerikában legalább ugyanakkora sztár, mint Nógrádi Magyarországon. Zbigniew Brzezinski Jimmy Carter elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója volt 1977-1981. között. 
 
Stratégiai vízió. Amerika és a globális hatalom válsága című kötete geopolitikai forgatókönyv 2025-ig, amelyben ugyan nem temeti a Nyugatot, de szerinte az Egyesült Államok egyeduralmának unipoláris rendszerét sokkal kaotikusabb világrend váltja, amelynek hatalmi csomópontjai négy kontinensre szóródnak szét.

Kissingerben és Brzezinskiben az a közös,

hogy ők a 20. századi amerikai politológia legnagyobb alakjai. Mindkettőnek volt (legalább) egy nagyon koherens elmélete az érdekviszonyok leírására, illetve stratégiája arra, hogy ezeket a nemzetközi viszonyokat az Egyesült Államok hogyan irányítsa. 
 
Mindkettejük elméleti tudása és víziója azt eredményezte, hogy a legnevesebb amerikai egyetemek kérték fel őket intézetvezetőnek, és mindkettő kipróbálhatta elméletét a gyakorlatban: megszabhatta az amerikai külpolitika irányát egy adott korszakban.
 
Évtizedekkel ezelőtt a Szovjetunió célja az volt, hogy Kínát darabokra szabdalja, különben a Szovjetunió nehéz helyzetbe kerülne – mondta el az akkori magyarországi nagykövet az akkor egyetemista Nógrádinak. Aki szerint az Egyesült Államoknak most ugyanez a célja. 1969-71 között az amerikai diplomáciát foglalkoztató alapkérdés: lesz-e háború Kína és a Szovjetunió között, vagy nem. 

Minden kérdésünk Ázsia-kérdés, 

áll Madeleine Albright volt amerikai külügyminiszter legutolsó könyvében. És az első számú kérdés az amerikai diplomácia számára az, hogy Pakisztán a szövetségese-e vagy az ellensége – idézte Nógrádi, hogy érzékeltesse, mennyire kemények és képlékenyek egyszerre ezek az érdekuralta viszonyok. 
 
És hogy Amerika folyton azon ügyködik, hogy szövetségeket hozzon létre Kína ellen, újabban a Csendes-óceáni térségben. Nógrádi szerint most Obama is azért ültette le egy asztalhoz Hágában Japán és Dél-Korea vezetőjét, hogy fogjanak össze Észak-Korea ellen, értsd: Kína ellen.
 
Most, száz évvel az első világháború kitörése után a kitörésnek megfelelő körülmények a Csendes-óceán térségében vannak, csak teljesen más jelleggel és tartalommal – figyelmeztetett a biztonságpolitikai szakértő. Kínának szerinte az egyik stratégiai célja Tajvan lenyelése. Csak még nem döntötte el, hogy mikor és hogyan, és azt is el kéne még döntse, hogy globális vagy regionális hatalommá akar-e válni. Valószínűleg globálissá – tippelte meg Nógrádi.

Mit mond Kissinger?

Hogy a világ az 1970-es években ugyanúgy néz ki, mint 1815-ben a napóleoni háborúkat lezáró bécsi békekongresszus után: öt hatalom meghatározó jellegű. A ’70-es években ez az Egyesült Államok, a Szovejtunió, Európa (az EU jogelődje), Japán és Kína. 
 
Ennek az ötösnek a lényegi vonása a katonai bipolaritás (USA – Szovjetunió) és politikai multipolaritás, amelyben Amerika számára  a legfontosabb mindig az amerikai-szovjet viszony. Ebben az ötös felállásban az USA-nak úgy kell politizálnia, hogy mindig 3:2 arányban túlsúlyban legyen. Nógrádi szerint Kissingernek ezt a tételét évtizedekig vitatták. 
 
Kissinger célja három védelmi gyűrű létrehozása volt az Egyesült Államok körül az Atlanti és a Csendes-óceánban, ahol az első gyűrűn belül kommunizmus nem lehet. 
 
Kissinger-modell Nógrádi György előadásában
 
A Kissinger-modell
 
Chile a rendszeren belül esett, és ’70-ben marxista kormány alakult, amely államosította a jórészt amerikai tőkével működő rézbányákat. A CIA hathatós segítségével és katonai puccsal megdöntötték Allende hatalmát, ’73-ban Pinochet tábornok ’88-ig tartó diktatúrát épített ki szabadpiaci gazdaságpolitikával.
 
Kuba is a rendszeren belül van, viszont Castro rezsimjét azóta sem tudták megdönteni. De létrehozzák vele szemben a floridai főparancsnokságot. Ahogy Panamában vagy Nicaraugában baloldali erők kerülnek hatalomra, azonnal szétverik.
 
A második gyűrű Grönland, Izland, Azori-szigetek, Zöldfoki-szigetek, Nigéria, Dél-Afrika, a Diego Garcia (korallzátony, illetve amerikai tengeri és légi katonai bázis),  Ausztrália és a Csendes-óceán szigetei. A harmadik védelmi vonal Európa, a NATO és a Varsói Szerződés határa, illetve a Szovjetunió déli határa, és zárul Japánnal és a kelet-ázsiai szigetekkel.
 
30 éven át az ezekre a védelmi gyűrűkre alapozott stratégiát hajtja végre az USA összes elnöki adminisztrációja – állítja Nógrádi György, aki szerint Kissingerre rá lehet mondani, hogy elvtelen, jellemtelen stb., de ő ezenkívül még zseniálisnak is tartja. 

Mit mond Brzezinski?

Hogy minden, amit Kissinger mond, téves. Brzezinski szerint az ötpólusú világ inkább úgy néz ki, mint egyik csúcsánál találkozó, két háromszög. Így is nevezi a rendszerét: a két háromszög elve.
 
A szövetséges háromszög csúcsai az USA, Japán és Európa, az ellenséges háromszögé pedig az USA, a Szovjetunió és Kína. Az erre épülő stratégia az, hogy az USA szövetségesei rajta keresztül lépjenek ki a világba, tehát a világrend abszolút meghatározója az Egyesült Államok.
 
Zbigniew Brzezinski modellje
 
Brzezinski modellje
 
Brzezinski második tétele szerint meg kell nyerni az Észak-Dél háborút. Ebben az időszakban (1975 körül) szabadulnak fel például a portugál gyarmatok, és válnak önálló országokká. Brzezinski szerint ha még egy országban akkoriban a szocialista erők nyernek, akkor a Nyugat végveszélybe kerül.
 
Harmadik tétele szerint az USA-nak úgy kell politizálnia a jövőben, hogy az amerikai-szovjet és az amerikai-kínai kapcsolat legyen mindig jobb, mint a szovjet-kínai.

A négy világ elve

a harmadik kidolgozott amerikai elmélet, és Brzezinski mellett Cyrus Vance volt külügyi titkár nevéhez kötődik. Vance akkor volt Jimmy Carter külügyi titkára, amikor Zbigniew Brzezinski a nemzetbiztonsági főtanácsadója.
 
Szerintük az első világot a fejlett tőkés országok alkotják (nagyjából az előző elmélet szövetséges háromszöge, plusz Ausztrália, Új-Zéland, stb.). A kettes világ a szocialista világ, a hármas az energiában vagy stratégiai nyersanyagban gazdag államok (Kínát is ide sorolják, tehát már nem tekintik szocialistának), a negyedik világ pedig a szegények.
 
Brzezinski szerint akkor (1979) az egyes világgal szembenáll az összes többi, vagyis a globális ellentétek góca a fejlett tőkés világ. A cél ezt megváltoztatni 1-2 éven belül úgy, hogy a gazdag országok ellenségüknek a szocializmust tekintsék, és a szegény országok három éven belül ellenségnek szintén a szocializmust tekintsék. 
 
A négy világ modellje
 
A négy világ modell
 
Azzal a módszerrel, hogy a fejlett Nyugat országai a megtermelt GDP-jük egy százalékát évente ingyen átadják a szegényeknek. (Egyetlen ország az, amelyik most is átadja GDP-je egy százalékát: Svédország. Németország közelít: 0,7 százalék.)
 
A Brzezinski-Vance elképzelés szerint három országot kell kiszakítani a szocialista tömbből: Jugoszláviát, Lengyelországot és Romániát. Azért ezt a hármat, mert ezek robbannak legkönnyebben. Jugoszlávia a hatalmas észak-dél ellentét és a nagyon erős nacionalizmusok miatt. 
 
Lengyelország három dolog miatt: mert gyűlöli két legnagyobb szomszédját, a Szovjetuniót és Németországot, mert soha nem tisztázták az állam és egyház viszonyát, és mert nem kompatibilis a szocialista ipara és a kisparaszti mezőgazdasága. Romániának pedig azt jósolták, hogy Ceaușescu halála után azonnal robban.
 
Nógrádi szerint az amerikai külpolitikát azóta sem uralták ennyire kidolgozott elméletek. A végén Egon Bahr német biztonságpolitikust idézte, aki szerint a biztonság a múltban abszolút, a jelenben relatív, a jövőben pedig kiszámíthatatlan.

Hirdetés