Márkus Barbarossa János, a világhírű hangszer-restaurátor és -készítő kameránk elé ül és felvillantja az (erdélyi) magyar kultúra recens történetének hol vicces, hol groteszk, hol abszurd pillanatképeit.
Molnár Vilmos egyik írásában így jellemzi Márkus Barbarossa Jánost: „Nem sok emberről keringenek legendák már életében. Barbarossáról igen. A kevésbé hihetőekről időnként kiderül: ráadásul még igazak is.”
Az Erdély (közelebbről Kolozsvár) és Bécs büszke vára között ingázó világhírű hangszer-restaurátor és -készítő, amúgy zenész, író, költő, garabonciás feje fölött valóban legenda-glória lebeg. De ő maga is egy két lábon járó legendárium. Hiszen kalandos élete során rengeteg helyen megfordult, szinte mindenkivel összehozta a sors, aki a magyar (és nem csak) kultúrában számít(ott).
Arra kértük, meséljen ezekről az emberekről, helyekről, kor- és kultúrtörténeti jelentőségű eseményekről. Barbarossa kötélnek állt, az eredmény pedig egy három részes videósorozat lett.
A harmadik részben kiderül, miért játszott Ruha István azt, amit akart, mi történt Végh Sándor Stradivari-hegedűjével, és minek kellett Zubin Mehtának 64 darab vonóshangszer.
Háromrészes sorozatunk első epizódját ide kattintva megtekintheti. Ha kíváncsi a második részre, itt elérheti azt is.
[embed]https://
[/embed]
„Azt mondták, mindegyiküknek látnia kell a Napot, hiába magyarázták nekik, hogy nappal a felszíni 65 fok, de főként a sugárzás percek alatt megöl bármilyen élőlényt. A Tanács megtagadta a kérésüket.”
Tudják, az a nép, amelynek elloptak 45 évet az életéből, aztán ellopták a forradalmát, végül ellopták a demokráciáját is.
A nagyszebeni Astra Rock fesztivál utolsó napján megérkezett az eső. Utána pedig két olyan zenekar, akik közül egyik történelmet írt, a másik meg most fogja.
Pedig minden rosszat rá lehet mondani: a politikai korrektséget hírből sem ismeri, mocskos a szája, macsó, szarik az új ideológiákra… és mégis van. Sőt, dübörög.
Bezártak a polgármesteri hivatalok, a tanárok a tanévkezdés bojkottjára készülnek.
Eredetiséggel semmiképpen sem vádolható az az ötlet, hogy a csíksomlyói nyereg szakrális helyszínén, a pünkösdi búcsúknak otthont adó hegyek között adják elő a legismertebb magyar rockoperát.
Nem közelíthetünk ideologikusan a blokknegyed-jelenséghez, akkor sem, ha irányított fejlesztési-építészeti produktum volt a maga idején.
Hosszú ideig próbálták megmenteni annak a férfinek az életét, aki szombat este az István, a király koncert helyszínére menet rosszul lett, és végül elhunyt.
Szeptember elejétől ideiglenesen leáll az ArcelorMittal vajdahunyadi acélmű: a gyár 500 dolgozója közül mindenki kényszerszabadságra kerül, fizetésük 75 százalékát kapják meg.
A csíksomlyói nyeregben újra megelevenedett a rockopera, amely nemzedékek óta összeköt bennünket. Tízezrek énekelték együtt a dalokat, a fények és a himnuszok pillanatai pedig örökre beégtek az emlékezetbe.
Tíz perces utazás a Zokogó majom világában Demeter Zsuzsa irodalomtörténésszel. Kilencven éve született, húsz éve halt meg a kolozsvári peremvidéki kisemberek írója.
Tíz perces utazás a Zokogó majom világában Demeter Zsuzsa irodalomtörténésszel. Kilencven éve született, húsz éve halt meg a kolozsvári peremvidéki kisemberek írója.
„Azt mondták, mindegyiküknek látnia kell a Napot, hiába magyarázták nekik, hogy nappal a felszíni 65 fok, de főként a sugárzás percek alatt megöl bármilyen élőlényt. A Tanács megtagadta a kérésüket.”
Tudják, az a nép, amelynek elloptak 45 évet az életéből, aztán ellopták a forradalmát, végül ellopták a demokráciáját is.
A nagyszebeni Astra Rock fesztivál utolsó napján megérkezett az eső. Utána pedig két olyan zenekar, akik közül egyik történelmet írt, a másik meg most fogja.
Pedig minden rosszat rá lehet mondani: a politikai korrektséget hírből sem ismeri, mocskos a szája, macsó, szarik az új ideológiákra… és mégis van. Sőt, dübörög.