Édi kis versadaptáció... és aki úgy érzi, hogy van egy fura melankóliája ennek a néha napsugaras tavasz kezdetnek mégis, annak fog passzolni az öltözetéhez ez a vers.
Íme, a teljes vers:
NAGYVÁROSI TÁVLAT. EGY HÉT
Horváth Előd Benjámin verse
Egy narkós fasz, készen a távozásra.
Életvidám éjszaka, fogadj be engem.
És befogad. Nem marad rés rajta.
Minden körbeér, mert lehetetlen minden.
Két könnyű éjszaka, egy tavaszért.
Két nehéz. Meg az a szabadság nevű izé.
Mint egy háziállat, bűntudatot kelt,
ha elfelejtem, mert milyen cukorédes dolog
rabságban élni. Cukorédes dolog,
ismétlem magamban. De most havazik.
Február van, betépve ülök itt.
Fokozzuk kicsit: sötétedik. És könnyűnek tűnik.
Most már egyre többször találkozom magammal.
Sétálok egy belvárosi utcán, és úgy.
Egyszer csak szembejövök. Egymásra nézünk,
alig láthatóan elmosolyodunk, de meg nem állunk,
senki észre nem veszi. Mindegy, nem mindegy,
de nem sietek sehová. Elleszek.
Nem tudom, mért agyalok rajtad folyton, Változás.
Mért hordozom magamon mindig színeid.
De bárhol járok, mindig beléd botlok,
mint egy átok, simogatod fejem,
feloldozol, felépítesz s a mélybe döntesz újra,
vigyázol rá, hogy megfeleljenek a díszletek,
mint egy álom, ahol látszólag nem vezetsz.
Látszólag nem tartozom sehová, hát üldözlek,
mert te is üldözöl s így jön el hétfő, kedd,
aztán szerda, egy köztes tér, hol vendégeim jönnek.
Itt nincsenek ígéretek. Rövid találkozás csak,
könnyű játék a takaró alatt, két lány, átutazóban.
Nem történt semmi, elhallgatom titkukat.
Csak egy sunyi mosolyt, búcsúzóul, a Kökinél.
Nézem magam, ahogy hazalopakodik. És még hátravan
fél hét, sörök, pálinkák, távoli érintkezések
a felejtéssel, premier plánok magányossága.
Háttérszereplő vagyok szombatig. És kések,
szokás szerint (nemhogy narkós, még neurotikus is),
mert időm folyton játszik velem, ahogy a szálak összefutnak,
visszaköszönnek, elhagynak hosszú időre. Hát előre.
Befejezni rég elfelejtett éjszakákat, délutáni filmeket.
Be nem tartott ígéretet, színlelt orgazmust,
meg azt az igazi reggelit. És még mindig mintha csak álom.
Egy pörgettyű, amit egyszer megpörgettem
vagy megpörgette valaki más, ki tudja.
Rögtön kinyúl valaki, hogy megpörgesse újra,
ha megállna. Egyre közelebb a tengerhez,
egyre távolabb a szerelemtől, egyre távolabb a tengertől,
egyre közelebb a szerelemhez és még csak hétfő.
Mindig készen a távozásra. Mindig változás,
mindig pörög, mindig tenger, mindig találkozás.
Ahogy a vasárnapom magam mögött hagyom,
egy pillanatra megáll. Madártávlatból figyelem,
aztán snitt, közelkép, pörögni kezd újra,
első, második éjszaka, az asztalra kiöntött kóla,
séta, csók, heppiend, női szemekben távoli,
egyszeri titkok, semmi kötődés. Láz a nagyvárosban,
cukorédes rabság. Övék minden hálám.
Még mindig te jársz mögöttem, Uram
és még mindig folyton szembejövök velem magam,
narkós fasz, koraérett ősz, tél, tavasz,
szabadság, háziállat, bűntudat,
minden oldal valamit kínál, megyek vagy maradok,
már egyre könnyebb, ahogy néha, álmában vagy ébren,
combjai közt szorongatva takaróját visszanéz rám.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
Az egyszerűnek tűnő kérdés megválaszolása nehéz. Egy dolog biztos: nem azért, mert bosszút akar állni valamiféle társadalmi igazságtalanságért, ahogy azt egyes karosszék-forradalmárok vizionálják.
Kicsi korában a szülei románul beszéltek vele, ma mégis magyarul gondolkodik. Szentes Stefánia a lábnyiki Magyar Háztól Csíkszeredán és a kolozsvári egyetemen át jutott el oda, hogy ma a csángó gyerekeket biztatja arra az útra, amit ő maga is végigjárt.
További csütörtöki hírek: nagyot veszítene az RMDSZ a községek tervezett összevonásával. És jön az első, sürgősségi költségvetés-kiegészítés, novemberben pedig egy második.
Egy 16 éves, málnásfürdői lány megtalálásához kéri a lakosság segítségét a Kovászna Megyei Rendőr-főkapitányság.
Már Erdély több pontján tetten érhető, hogy az áprilisi választások óta kevesebb magyarországi vendég látogat az idegenforgalmi szempontból felkapottabb helyekre. A gazdasági okokon túlmenően a távolmaradáshoz hozzájárul a politikai megosztottság.
Alexandru Stoica fejlesztési miniszter pénteken közölte, hogy a kormány két szakaszban tervezi megvalósítani az ezerötszáznál kisebb lélekszámú községek összevonását: 2027. március elsejéig önkéntes alapon, ezt követően pedig kötelező jelleggel.
Tíz perces utazás a Zokogó majom világában Demeter Zsuzsa irodalomtörténésszel. Kilencven éve született, húsz éve halt meg a kolozsvári peremvidéki kisemberek írója.
Tíz perces utazás a Zokogó majom világában Demeter Zsuzsa irodalomtörténésszel. Kilencven éve született, húsz éve halt meg a kolozsvári peremvidéki kisemberek írója.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.