Liviu Dragnea úgy belekezdett a kampányba, mintha nem lenne holnap.
Mit tegyen az ember, ha egy olyan pártot vezet, melynek a népszerűsége úgy zuhan a felmérésekben, mint egy üzemanyag nélkül maradt repülőgép? A Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke, Liviu Dragnea hamar rájött a válaszra: ki kell tömni közpénzzel a potenciális választókat.
Pár percig mi is dörzsöltük a szemünket, hogy elhiggyük, jól értjük-e, amit Teleorman császára bejelentett a pénteki kampányakcióján, Botoşani-ban: a PSD azt tervezi, hogy hamarosan sürgősségi kormányrendeletbe foglal egy olyan programot, melynek keretében háztartásonként 20 ezer lejt lehet majd lehívni a lakhatási körülmények javítására. Ez Dragnea szerint kizárólag az ország észak-keleti megyéire vonatkozna, ahol az egy főre jutó GDP messze elmarad az országos átlagtól.
A PSD elnök nyilván hozzátette, hogy a programot a későbbiekben más régiókra is kiterjesztik.
Itt jut eszünkbe egy hasonló PSD-s kezdeményezés, amely arról szól, hogy a kormány 5000 és 10 ezer euró (!) közötti összeggel támogatna minden olyan állampolgárt, aki felszámolná az udvarvégi fabudiját. Valamiért ezt a programot is az ország észak-keleti megyéiben indítanák el, ott, ahol a Szociáldemokrata Párt rendszerint jó eredményeket ér el a választásokon. Nyerni tudni kell.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.
Medve támadt péntek este egy 25 év körüli pásztorra, aki a Maros megyei Csatófalva (Viișoara) térségében legeltette a juhait – tájékoztatott a Maros megyei katasztrófavédelem.
Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.
Harminc napra rács mögé került az a környezetvédelmi alapnál dolgozó felügyelő, aki egy Maros megyei cégtől 45 ezer lejes csúszópénzt kért. Amint átvette az összeget, őrizetbe is vették.
Évtizedeken át a kalotaszegi kézművesség legismertebb központja volt Körösfő, ahol a főút mentén szinte minden ház előtt népművészeti termékeket kínáltak. A rendszerváltás után virágzásnak indult kiskereskedelem azonban napjainkra hanyatlani kezdett.
A helyszínen szörnyethalt az az 54 éves férfi, akit Gyimesfelsőlok területén ütött el egy személygépkocsi – tájékoztatott a Hargita megyei rendőrség.
Meddig terjedhet az állam beleszólása a magánéletbe és hol lesz büntetőjogi kérdés az, hogy egy ember mit fogyaszt?
Gondolatkísérletek, amelyekből kiderül, hogy nincs is annyi félnivalónk, mint amennyire félünk.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.