Liviu Dragnea úgy belekezdett a kampányba, mintha nem lenne holnap.
Mit tegyen az ember, ha egy olyan pártot vezet, melynek a népszerűsége úgy zuhan a felmérésekben, mint egy üzemanyag nélkül maradt repülőgép? A Szociáldemokrata Párt (PSD) elnöke, Liviu Dragnea hamar rájött a válaszra: ki kell tömni közpénzzel a potenciális választókat.
Pár percig mi is dörzsöltük a szemünket, hogy elhiggyük, jól értjük-e, amit Teleorman császára bejelentett a pénteki kampányakcióján, Botoşani-ban: a PSD azt tervezi, hogy hamarosan sürgősségi kormányrendeletbe foglal egy olyan programot, melynek keretében háztartásonként 20 ezer lejt lehet majd lehívni a lakhatási körülmények javítására. Ez Dragnea szerint kizárólag az ország észak-keleti megyéire vonatkozna, ahol az egy főre jutó GDP messze elmarad az országos átlagtól.
A PSD elnök nyilván hozzátette, hogy a programot a későbbiekben más régiókra is kiterjesztik.
Itt jut eszünkbe egy hasonló PSD-s kezdeményezés, amely arról szól, hogy a kormány 5000 és 10 ezer euró (!) közötti összeggel támogatna minden olyan állampolgárt, aki felszámolná az udvarvégi fabudiját. Valamiért ezt a programot is az ország észak-keleti megyéiben indítanák el, ott, ahol a Szociáldemokrata Párt rendszerint jó eredményeket ér el a választásokon. Nyerni tudni kell.
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Amikor Guszti bácsi egy átlagos kedd délután egy Facebook-kommentben elküldi a jó büdös francba (ő trágárabb kifejezést használ) az RMDSZ-t, nem is tudja, hogy máris része a választási kampánynak.
Az 1989 előtti etnikai egyenlőség matematikája alapján tizenegy magyar diák nem tett ki hét embert. Utolsó előtti felvonásához érkezett az MCC-történészkerekasztal.
Az immár hétéves szatmárnémeti tehetség játékszenvedélyét, kitartását és lendületét a profi sakk árnyoldalai sem kezdhették ki. A sakkzseni édesapjával, Balog Cristiannal beszélgettünk.
Nem mindegy, hogy milyen kézben marad a hátrahagyott református örökség – Makkai Péter református lelkész, korábbi szociális államtitkár előadásán jártunk.
Közismert okok miatt jó ideje nemigen beszélhetünk román–magyar államközi kapcsolatokról. Ennek ellenére, sőt annál inkább adódik a kérdés, hogy merre mozdul el a két szomszédos ország viszonya, és hogy ez milyen hatást gyakorol az erdélyi magyarokra.
További vasárnapi hírek: a PSD nagyon udvarol az RMDSZ-nek, hogy támogassa Grindeanu kormányát, egy közvélemény-kutató pedig elmagyarázza, miért nincsenek az utóbbi időben politikai felmérések.
Villámcsapás ért egy tanárt a Bucsecs-hegységben, miközben egy 14 gyermekből álló csoporttal túrázott. A pedagógust eszméletlen állapotban találták meg a hegyimentők, majd hordágyon szállították le a hegyről.
Teljes zűrzavar közepette szállították el a Bihar megyében felszámolt illegális szociális létesítmények lakóit, közülük sok magyar rászoruló Olténiába került.
Elpusztult az a nagyméretű medve, amely egy hónapja jószágokat pusztított Balánbányán, és csütörtök hajnalban ismét visszatért egy portára. A vadászok rálőttek az agresszív állatra, amely elmenekült, de reggel a vérnyomok alapján megtalálták a tetemét.
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Amikor Guszti bácsi egy átlagos kedd délután egy Facebook-kommentben elküldi a jó büdös francba (ő trágárabb kifejezést használ) az RMDSZ-t, nem is tudja, hogy máris része a választási kampánynak.
Az 1989 előtti etnikai egyenlőség matematikája alapján tizenegy magyar diák nem tett ki hét embert. Utolsó előtti felvonásához érkezett az MCC-történészkerekasztal.
Az immár hétéves szatmárnémeti tehetség játékszenvedélyét, kitartását és lendületét a profi sakk árnyoldalai sem kezdhették ki. A sakkzseni édesapjával, Balog Cristiannal beszélgettünk.