Az Ecsetgyár felhelyezte Kolozsvárt a kortárs képzőművészet nemzetközi térképére, az új Köz-Pont (Centrul de Interes) pedig a nemzetközi kortárs művészet kényelmes otthonává teszi a várost. Kortárs művészet még nem kapott itt ekkora állandó teret, mint az állomás mögött csütörtök este megnyílt
Centrul de Interes.
Az új közös pontot régi ecsetgyárasok keresték és találták meg a volt Tehnofrig egyik épületében. Abban, amelyik az állomás felől is jól látszik, mert egy hatalmas reklámhálót visel. Az épület nagy részét, közel 3000 négyzetmétert bérelt ki hosszútávra az Ecsetgyár Föderációból tavaly kivált Ecsetgyári Galériák és Művészek Szövetsége, illetve az Ecsetgyári Művészek Egyesülete.
A gyárépület Írisz negyed felőli oldala olyan apokaliptikus napnyugtát tükrözött vissza, hogy azt minden arrajáró lefotózta. | Fotók: Szabó Tünde
Bár a magyar nyelvű hivatalos kommunikáció Köz-Pontként emlegeti az új művészgyárat, ez meg sem közelíti a román név sokrétű értelmét. A túlcsavart Érdek(lődés) Köz(ép)pontja sem találja el rendesen a kép fókuszpontját, ami a centru de interes képzőművészeti jelentése. A kezdeményezők szándékosan választottak elvont, nem rögzíthető jelentésű nevet, és nem olyan frappánsat, plasztikusat és könnyen megjegyezhetőt, mint az Ecsetgyár.
Nem akarják ugyanis a közös brandet a művészek és galériák saját projektjei elé helyezni, pláne egységes képet, üzenetet rákényszeríteni az itt helyiséget bérlőkre – mondta Florin Ștefan művész, az Intact galéria tulajdonosa a megnyitón megjelent magyar sajtónak. Ezt erősíti a szlogen is: Artă și permisiuni, vagyis Művészet és engedélyek.
Az Ecsetgyárhoz hasonlóan itt is gyorsan összeismerkedtünk a telephely kutyájával. Kiderült, Trenul (A vonat) a neve. Szóval vigyázat, ha jön A vonat.
Maga a központ erősen őrzi ipari jellegét, a földszinten nyomda, a harmadik emelet egy részén varroda működik. Nagyon tiszta és világos az egész épület, ottjártunkkor friss festés szaga lengte be.
Az első három emelet a képzőművészeti munkáé: festők, szobrászok műtermei, dizájner, fotós, performer műhelye foglalják el, sőt egy bringákat újjávarázsoló műhely, a Reborn Bicycles is helyet kapott az egyik folyosó végén.
A 24 műterem közé helyezték el azt a négy, projekttérnek nevezett termet is, ahol ifjú hazai tehetségeket mutatnak meg, három másik térben pedig hazai és külföldi művészeket fogadnak rezidens programokra.
A Bázis projekttér például a fiatal Ionel Mihai Reborn című munkáját mutatta meg a művésszel együtt, aki a pólója szerint unatkozna, ha normális lenne.
Ezeket a vicces műtorzókat az A+ projekttérben fedeztük fel az ablakpárkányon.
A Nano galériát az új helyén se lehet megalomániával vádolni.
Ada Muntean munkái közül ez a bearanyozott visszapillantó lett a legnépszerűbb fotótéma.
Az igazán nagy dobás a negyedik emelet, amelyet bő egy hónap alatt alakítottak át öt kiállítótérré, ahova a kortárs képzőművészet nemzetközi szereplőit hívják meg.
Itt megmaradt az eredeti, legalább nyolc méteres belmagasság, három galéria pedig, az Intact, a Baril és a Sabot tágas tere kényelmesen be tud fogadni nagy méretű munkákat és nagy méretű közönséget is.
A közönség pedig tódult a kisebb felületű galériákba is, mert egyikük, a Bázis Contemporary Romániában először rendezett egyéni kiállítást Bill Violának. Itt éppen Hegedüs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős alelnöke találkozik a kiállítás címével: Encounters (Találkozások) a galériát működtető Berszán Zsolt képzőművész kíséretében.
(Bármennyire is nem akar főnöke vagy pláne arca lenni az új Köz-Pontnak, a Centrul de Interes Berszán Zsolt és Florin Ștefan vezetésével jött létre, nyert formát és impozáns teret.)
Bill Viola a videó és a képzőművészet legismertebb és egyik legsikeresebb egybemosója. Három munkája ebben a relatív kis térben is nagy találkozásokra adott alkalmat. A fokozott érdeklődés miatt elmerülni bennük inkább később érdemes, és július 15-ig lehetséges.
Akárcsak Valérie Mréjen videóiban, amelyeket az Intact galéria óriási falára vetítve nézhetünk. A regényíróként is ismert művész Kolozsvárra hozott videóiban felnőttek és gyerekek ütköznek a nyelv teljesen hétköznapi nehézségeibe.
Középen a másik húzónév, Cristi Puiu rendező, aki személyesen is megjelent a TIFF-partnerséggel beizzított Köz-Pontban. A Baril galéria ugyanis az ő bukaresti fotóival nyitotta meg magát.
Cristi Puiu mintegy 9000 fotót készített Bukarestben, amikor helyszínt keresett tavaly bemutatott filmjének, a Sieranevadának. Nem kell megijedni, ide csak vagy 20-25-öt hoztak a téli tájakból, és mind nagyon meditatív.
A másik kisebb galéria a Camera, ahol most három hazai művész négyzetekkel játszik.
Egyikük, Vlad Olariu nem sokkal nyitás előtt is még „játszott”: padlószőnyeg tekercséből vágott le „függönyt” a Malevicsot idéző játékhoz.
A Sabot Galéria az 1985-ben Krakkóban született Mikołaj Moskal munkáit mutatja be Bones (Csontok) címmel. Ne megcsontosodott elképzelésekkel ugorjunk be ide.
A negyedik emeletről azt is látjuk, hogyan néz ki a város reklámhálón átszűrve.
Illetve azt, mi van a reklámháló mögött.
Amitől a tisztelt nagyérdemű fizikailag is úgy érezhette, hogy a kortárs képzőművészet központjába jutott be, és el is fáradt a bebarangolásában, az az, hogy a mintegy 30 művész és mester közül többen saját műtermüket is kinyitották. Itt például Betuker István szórakoztat.
Gáspár Szilárd azért is költözött az ötödik emelet pazar kilátású sarkába, mert ő hangosan alkot: kiboxolja a formát az anyagból. Majd megszilárdítja.
Műtermének másik fele kifejezetten polgári.
Volt, aki erre az alkalomra kimondottan galériásra alakította a műtermét, mint például Mihal Plătică.
Élőben egyáltalán nem ilyen szúrós a fiatal művész.
És volt olyan, aki mintha a műteremről bennünk élő klasszikus elképzelést állította volna ki.
Mivel a műtermek ajtajára még nem írták fel, melyikben ki dolgozik, ez a polisztirén malac tartósan és gazdátlanul él a fejünkben. De nem hagyható ki még egy ilyen hosszú képsorozatból sem. (Utólagos FRISSÍTÉS: kedvenc gyári malacunk Vlad Olariu alkotása.)
A folyosó végén születnek újjá a bringák.
Ars poetica a bringaműhelyben.
És ars poetica a performanszművész Alex Mirutziu műhelyében.
A harmadik emeleten a textil uralkodik.
A pouf. műhely könnyed felüdülést jelent, ...
... hogy utána fejest ugorjunk Câmpan István ruha- és cipőtervező sűrű szövésű világába.
Van, akinél a retek- és paradicsomültetvény a műterem bájfaktora, ...
... és van, akinél egy kenu. Ott a víz is mellette egy üvegpálcában.
Mi lehet ez a high-tech gulyáságyú és egy korai R2D2 robot keverékének látszó valami a kerámiával dolgozó művésznél?
Persze hogy egy kemence, írja is, hogy ne nyissuk ki.
Miután jól elfáradt, az úri közönség táncol. A megnyitóra a /Form Space települt egy kisebb színpaddal az udvarra, ahonnan a DJ-k elektronikus hullámmokkal csitították az ennyi művészettől túlingerelt idegrendszerünket.
Jól ismert mészárszék sütötte a vacsorát. Utána már csak a villanyoltás maradt és az a közérdekű információ, hogy a galériákat ezentúl keddtől péntekig lehet látogatni délután négy és hét óra között.
