Egy helyi román üzletember több pénzt és szakértelmet fektetett a felújításába, mint előtte bárki.
Amikor 1897-ben a Fehér megyei Vajasd településről származó zsidó üzletember, Bürger Albert megvásárolta az akkori Marosvásárhely perifériáján található sörgyára melletti saroktelket, a kor egyik legimpozánsabb lakóépületének alapjait tette le. Azóta a szecessziós jegyeket hordozó neobarokk palota sorsa nagy fordulatokat vett: a sörgyárhoz tartozó impozáns lakóházból a második világháború után állami tulajdon lett, majd raktárépületként használták.
A hetvenes évektől az Avicola baromfitenyésztő vállalat működtetett itt népszerű vendéglőt, mely sokáig a vásárhelyiek kedvelt szórakozóhelye volt. Tisztázatlan körülmények között a 2000-es években a Romarta szerezte meg a tulajdonjogot, de semmit nem tett a megfelelő karbantartásért. Legutóbbi rendeltetését már romos állapotban teljesítette: a Vásárhelyi Forgatag, pontosabban a Szféra kulturális rendezvénysorozat egyik fő helyszíne volt.
Miután egyre többen szólaltak fel az egyre romosodó épület megmentése érdekében, egy román üzletember, Cosmin Pop vásárolta meg, aki szerencsére átérezte a műemlék restaurálásának felelősségét, így folyamatosan konzultált a szakértőkkel, az eredetihez minél hűebb munkálatokra törekedve. Szeretné, ha ismét népszerű vendéglő, szálloda és nyári kert működhetne az Aranykakasban.
Jó hír, hogy a felújítás a végéhez közeledik: Soós Zoltán polgármester Facebook-bejegyzése szerint három év után hamarosan végre ismét megnyithatja kapuit.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
… a galaci család, amelynek otthonát elvitte a ruszki drón, kap egy új lakást a Ferrari-örökös nejétől… és a mindig mosolygós Victor Ponta végleg szakított a PSD-vel és hazafiasabb vizekre evez.
A 2019-es EP-választások alkalmával épp Tomac volt az, aki a kettős állampolgárságú romániai magyarok ellen hergelt, de összeállításunkban felidézzük az elmúlt tíz évnek a román és magyar állampolgársággal is rendelkezőkkel szembeni román narratíváját is.
A kollektív irigység, utálat, megosztottság zárójelbe teszi az egyéni teljesítményeket. Fontosabb pár félremagyarázott félmondat, mint egy egész életmű…
Viharokra figyelmeztető elsőfokú (sárga) riasztásokat adott ki az Országos Meteorológiai Szolgálat (ANM) szerdán.
Éles vita dúlt a magyar Országgyűlésben a képviselők állampolgárságának nyilvánosságra hozatalát célzó mihazánkos kezdeményezésről. Gurzó Mária, a Tisza Párt képviselője tisztázta: soha nem rendelkezett román állampolgársággal.
Nemcsak a közúti forgalomban, hanem a gyalogosok által használt köztereken is balesetveszélyesen közlekednek sokan az elektromos rollerekkel Csíkszeredában. Ezért a városvezetés egy szabályzót készít, és korlátozásokat vezetnek be.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.