Egyébként szép lesz, különbözik a Kolozsvár-szerte fellelhető egyen-játszóterektől, meg minden.
Lehet, hogy a gyerekek nem, a szülők biztos unták már azokat az egy kaptafára készült játszótereket, amelyek az utóbbi évtizedben gombamód elszaporodtak Kolozsváron.
És akkor itt a jó hír: felújítják a sétatéri játszóteret, azt, amelyik a városi stadion mellett terül el. Kimentünk, megnéztük, és tényleg:

a munkálatokat végző Fehér megyei cég emberei ott sürgölődtek a helyszínen, égett a munka a kezeik között.

Szemügyre vettük a már puccba vágott két objektumot. Az egyik ez a négy tornyos vár. Csinos, környezetbarát (értsd, nem csak fémből és műanyagból készült), vonzza a szemet és remélhetőleg a gyerekeket is. Na jó, tudomásul vettük: Romániában vagyunk, hát román vár, mi más legyen.

Aztán közelebb lépve ránk esett a felismerés: kérem szépen, nem egyszerűen román, hanem dáko-román vár ez! A tervezők úgy gondolták, üdvös lesz az ott játszogató gyerekek identitásának erősítése érdekében, ha az utóbbi időben igen népszerű és sok helyen szuvenírként kapható dáko-román trikolór zászlót biggyesztik a tornyokra.

A másik objektum egy hajó, ez is csinos, akár a vár. Mekkorákat lehet ezen tengerjárni, kalózkodni, csatázni.

Ezt is megnéztük közelebbről. Na ja, a dákok híres hajósok voltak.
Sokkal többet nem tudunk ehhez hozzátenni. Hamis identitásból jeles! Amúgy meg jó játszást kívánunk mindenkinek a régi-új téren.
Fotók: Szántai János.
Gondolatok arról, hogy miért tudunk egyre kevésbé hátralépni, és távolabbról szemlélve tisztább képet alkotni a világról.
Mert miért ne lehetne székely MI? Lesz és kész! Pamflet.
A román és magyar kultúra közötti hídépítés nem küldetés, hanem normális viselkedés kellene legyen – mondja a Bukaresti Egyetem nyugalmazott professzora.
Szubjektív lencse és költői merengések az elmúlt évtizedek alatt alig változó romániai vasúti viszontagságokról. Elöl ül a masiniszta, de ki igazítja ma a „gőzöst”?
Tudta, hogy Emil Boc kiválóan versel magyarul Petőfi Sándor, József Attila vagy éppen Kosztolányi Dezső modorában? Erre tessék! (Naná, hogy pamflet.)
Ki kell menekíteni az ukrán határ menti Tulcea megyei Plauru falu lakóit az ukrán kikötői infrastruktúra elleni éjszakai orosz támadások után – derült ki hétfőn.
… jóformán neki se fogtak egy vasúti felüljárónak, máris összedőlt, elakadt a vonatközlekedés… akad olyan település Romániában, ahol folyóvíz nincs, de karácsonyi vásár naná, hogy van!
A ma éjjeli drónincidensről tájékoztató cikkünk posztja alatt több olvasónk is arról számolt be, hogy hangos zajra riadt fel szerdára virradóan. „Nagyon hangos volt, éjjel 2-kor arra ébredni, hogy gépek zúgnak a fejünk fölött!”
Romániának körülbelül 45 napig kellene kitartania egy Oroszországgal való nagyobb fegyveres konfliktus esetén, amíg a NATO-csapatok el nem érik a területét.
Eddig tizenöt embert evakuáltak a Tulcea megyei Plauru településről, miután az ukrán területeket ért orosz dróntámadások nyomán egy LPG-vel megrakott hajó kigyulladt hétfőn Izmajil ukrán város közelében.
Gondolatok arról, hogy miért tudunk egyre kevésbé hátralépni, és távolabbról szemlélve tisztább képet alkotni a világról.
Mert miért ne lehetne székely MI? Lesz és kész! Pamflet.
A román és magyar kultúra közötti hídépítés nem küldetés, hanem normális viselkedés kellene legyen – mondja a Bukaresti Egyetem nyugalmazott professzora.
Szubjektív lencse és költői merengések az elmúlt évtizedek alatt alig változó romániai vasúti viszontagságokról. Elöl ül a masiniszta, de ki igazítja ma a „gőzöst”?