De hol vannak a serényen dolgozó munkások? Hétköznap koradélután, a munkaidő kellős közepén egyet sem láttunk.
Kolozsváron pár éve nagyszabású útfelújítási munkálatok zajlanak a belvárosban. Ez ugye azzal jár, hogy a célba vett utcákat lezárják, jönnek a kotrógépek, leásnak egy-két vagy több méterre, majd ahol kell, a munkások kicserélik a csöveket és vezetékeket, feltöltik a gödröt, végül leaszfaltozzák, vagy beborítják Kínából importált vastag kőlapokkal. Ami szép és jó és dicséretes, bár sok helybélinek nem tetszik az új stílus, a járólapok vagy az újonnan elültetett csenevész platánfák.
A belváros közepén jelenleg is több utcát felástak. A Szentegyház (Iuliu Maniu) utca végig egy nap építőtelep. Erre merőlegesen húzódik egy nem túl hosszú (olyan 180 méteres), de annál forgalmasabb sétálóutca, a Bolyai János utca. A kolozsváriak tudják, hogy ha valakinek a belvárosnak ezen a részén akad dolga, erősen valószínű, hogy át kell haladnia ezen az utcán, ennek megfelelően a Bolyai utcában egész nap nagy a gyalogosforgalom.
Csak hát az a gond, hogy az embereknek nincs ahol menniük. Az utcafelújítók oldalt hagytak egy kb. 40 centiméteres járdacsíkot, ezen egyensúlyoz mindenki, és ha szembejön valaki, márpedig szembejön, az embernek fel kell tapadnia a ház falára, hogy elférjenek. Babakocsival, biciklivel itt teljesen esélytelen haladni, mert nem fér el a jármű. Íme:

Az úriember megállt, hogy elengedje a szemből érkező nénit, különben nem tudna egyikük sem továbbmenni.

Libasorban haladnak az emberek, a kalandosabb kedvűek lelépnek a sárba.
És ami még feltűnik: csütörtökön, tehát hétköznap, nem sokkal 15 óra előtt, tehát munkaidőben fotóztunk, de egyetlen munkást sem láttunk. Ott áll egy kis kotrógép árván, de senki sehol, se egy földmunkás, se egy legalább a lapátnyelet támasztva unottan dohányzó földmozgató szakember. Senki!
Átlépünk a szemközti Minorita (Hermann Oberth) utcába, ahol ugyanez a látvány fogad:

Itt valamivel szélesebb a gyalogosoknak meghagyott járdacsík, de se gépek, se munkások. Ez egy rendkívül forgalmas utca, a környéken 4-5 nagy belvárosi iskolából jönnek-mennek a diákok, ráadásul a zeneakadémia is itt van a sarkon. De úgy tűnik, az utcafelújítóknak valamiért nem kell sietniük, délutáni váltás nincs, jóvanazúgy, majd valamikor meglesz a munka.

Itt sem túl könnyű a falhoz lapulva oldalazni, sok kabáton, hátizsákon ott marad a fal nyoma.
A Minorita utca folytatásában, a Farkas (Mihail Kogălniceanu) felé haladva már elkészült az új útburkolat, helyükre kerültek a kínai kőlapok és az új villanyoszlopok is:

Továbbmegyünk a Farkas utcába és egy kicsit normalizálódik a helyzet, itt ugyanis végre feltűnnek a (dolgozó!) munkások és a talajgépek:

Itt megy a munka, mindenki dolgozik, a gépek zúgnak, készül az új térbukolat.


Farkas-utcai tájkép református templommal, református kollégiummal, akadémiai könyvtárral és dél-ázsiai vendégmunkásokkal. Utóbbiakból sokan dolgoznak Kolozsváron az útépítésben.

Ilyen lesz a Farkas utca új burkolata, ha elkészül.

A Babeș-Bolyai Tudományegyetem főépülete előtt teljes a felfordulás, de legalább folyik a munka. Itt gyalogosan úgy-ahogy el lehet boldogulni, mert az utca mindkét oldalán megvan a járda.

Befordulunk a sarkon az Egyetemiek háza mellett, a Színház (Emmanuel de Martonne) utca burkolata már elkészült, ehhez hasonlóan néz majd ki a Farkas utca is. Ha elkészül, természetesen részletesen megmutatjuk, sok fotóval. Már ha addig a szomszédos utcákban is megjelennek végre a munkások, hogy megközelíthessük...
Marosvásárhely az első olyan romániai város, ahol az utcai szemétkezelésben robotokat alkalmaznak. Furcsa és idegen... megszokható?
Az alábbi gondolatok arra szolgálnak, hogy a pár napon belül ünnepelni kívánó magyar és egyéb-féle emberek ne veszítsék el se a türelmüket, se a hangulatot, se az eszüket.
A Helikon női háttérországáról és a 19. századi férfieszményekről is szó volt a Babeș-Bolyai Tudományegyetem történészkonferenciáján.
Ilyen, amikor az egyik állami intézmény akadályozza a másik működését, az államkasszából kieső pénzt pedig ártatlan polgárok zsebéből pótolják.
Megnéztük, milyen most Kolozsvár a nagy garázsbontási lázban: van, ahol még őrzi a város látképe a '89 előtti állapotokat és a kilencvenes évek fojtó szürkeségét, máshol már villog a modernitás és rendezettség, ahogy az illik.
A havasalföldi uralkodó erdélyi hódítását sok minden vezérelte, csak az egységes román állam gondolata nem. Egyre izgalmasabb az MCC kolozsvári központjának történész-kerekasztal sorozata.
A kormány ugyanis, ha nem tudta volna, kétmilliárd lejnyi bérhátralékkal tartozik nekik, amit ők maguk pereltek össze maguknak. És akkor a lehetséges kamatokat még nem is vettük számításba…
Nagy romboló erejű robbanóanyagot és annak működésbe hozásához szükséges gyutacsokat találtak Szerbiában a Magyarországot Szerbiával összekötő gázinfrastruktúra közvetlen közelében – tájékoztatta Aleksandar Vucic szerb elnök Orbán Viktor miniszterelnököt.
Kicsit olyan az egész, mint amikor valaki megmondja, ki a fehér, ki a fekete. Ki a Jó, ki a Rossz. Mi meg nézünk, hogy ki ez? És miért mondja meg? És hogy jutottunk ide? Mert itt tartunk.
Összesen 13 ezer lej értékben tulajdonított el vagyontárgyakat három Hargita megyei fiatal egy kézdivásárhelyi vállalat telephelyéről, közülük kettőt már őrizetbe vettek – közli a Kovászna Megyei Rendőr-főkapitányság.
Halálosan megfenyegette és megtámadta az aradi székhelyű Maros-ártér Tájvédelmi Körzet parkőreit egy fatolvajokból álló csoport.
Húsvétvasárnap reggel az ételszentelés szertartása kerül középpontba, ezt a hagyományt pedig Csíkszeredában több ezren éltetik. A Kárpát-medence legnagyobb ételszentelését Csíkszereda központjában tartják, és ez idén sincs másként.
Marosvásárhely az első olyan romániai város, ahol az utcai szemétkezelésben robotokat alkalmaznak. Furcsa és idegen... megszokható?
Az alábbi gondolatok arra szolgálnak, hogy a pár napon belül ünnepelni kívánó magyar és egyéb-féle emberek ne veszítsék el se a türelmüket, se a hangulatot, se az eszüket.
A Helikon női háttérországáról és a 19. századi férfieszményekről is szó volt a Babeș-Bolyai Tudományegyetem történészkonferenciáján.
Ilyen, amikor az egyik állami intézmény akadályozza a másik működését, az államkasszából kieső pénzt pedig ártatlan polgárok zsebéből pótolják.
Megnéztük, milyen most Kolozsvár a nagy garázsbontási lázban: van, ahol még őrzi a város látképe a '89 előtti állapotokat és a kilencvenes évek fojtó szürkeségét, máshol már villog a modernitás és rendezettség, ahogy az illik.
A havasalföldi uralkodó erdélyi hódítását sok minden vezérelte, csak az egységes román állam gondolata nem. Egyre izgalmasabb az MCC kolozsvári központjának történész-kerekasztal sorozata.