Valóban nagyon sokszínű a látvány, azonban a képről teljesen hiányzik a helyi (erdélyi) sokszínűség.
Aki mostanában végigsétál a kolozsvári Apafi Mihály Református Kollégium közelében levő Eötvös (Constanța) utcán, mondjuk, a Bocskai (Avram Iancu) térről a nagypiac felé menet, egészen sokszínű látvány fogadja az Erdélyi Református Egyházkerület épületéhez tartozó, utcára tekintő falon.

Az éppen 30 éves fennállását ünneplő Kolozsvári Francia Intézet előállt azzal az ünnepi ötlettel, hogy ha már ilyen kerek ez az évszám, ráadásul Kolozsvár és a kies Nantes városa szintén pont 30 éve testvérvárosok, hát jöjjön el a kincses városba két nantes-i street art művész (a graffiti kanonizált változatának elnevezése, magyarul utcaművészet) és fesse falra a francia és román kultúra sokszínűségét. A hírek szerint református egyház engedélyezte az akciót, az alkotók nekilendültek hát.

Mi pedig megcsodáhatjuk a készülő művet: valóban sokszínű, mind a francia meg a román kultúra, mind pedig az ábrázolásuk. Láthatunk francia bort, francia heraldikai elemeket, román sóbányát, román medvét, román denevért, román népviseletet, román végtelen oszlopot, valamint egyéb érdekességeket, mint például egy, hát, izé, fekete arcot, egy feneket, vidáman kanyargó végtagokat, egy, hát, izé, fehér arcot, mindenféle színes elemeket.

Ránézni a még készülő alkotásra valóban szívvidító. Csak hát óhatatlanul az is eszünkbe juthat, hogy két olyan kultúra ünnepli itt (is) a sokszínűségét, amelyek ugyanarra a mintára (a román átvette a franciát) egészségesnek nevezett nacionalizmus alapú nemzetépítést hajtott végre a múltban, és követ ma is. A sokszínű utcaművészeti alkotás pedig teljes mértékben tükrözi ezt a szemléletet: hiányzik belőle a valódi sokszínűség, értsd például magyar, szász, örmény, roma stb. kultúra. Ez pedig kísértetiesen emlékeztet Emil Boc polgármester és a mindenféle román elit nagy részének hozzáállására: nap mint nap sokszínűségről folyik a szó, a valóság viszont lehangolóan egyszínű.
A játék már a 2024 végi elnökválasztással véget ért, azóta a korábbi mentésből betöltött verzió fut.
Merengés az iskolai és otthoni felelősségvállalásról és a jelenlegi oktatási miniszterről.
A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.
Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.
A mi tájainkon ritkán fordul elő, hogy a kortárs vízió ne brutálisan, vagyis együgyűen tolakodjon be a (rég)múlt szövetébe. A kolozsvári Bogdánffy-ház egyike e ritka kivételeknek. És egyben a kincses város legszebb művészeti tere.
Soós Sándorral, a „Györgyfalva-modell” ötletgazdájával és fő „kivitelezőjével” beszélgettünk a magyar utcanevekről, a közigazgatási bravúrról, a román–magyar együttélés működőképes receptjéről.
A két világháború közötti erdélyi magyar eugenika védekező jellegű volt, míg a román expanzív, terjeszkedő – mondja az Oxford Brookes Egyetem professzora, akivel a Transilvania Nemzetközi Könyvfesztiválon beszélgettünk.
Súlyos vasúti baleset történt csütörtökön délután a Tusnád községi Csíkverebesen, a vasúti megálló közelében. Egy motorkerékpár ütközött egy vonattal, a balesetben két fiatal fiú vesztette életét.
Az elmúlt napokban egy emberként mozdult meg a kalotaszegi közösség, hogy segítsen egy közel kétéves, daganatos betegséggel küzdő körösfői kisfiúnak, akinek egy barcelonai kórházban most esélye lehet a gyógyulásra.
Kilőttek egy medvét szerdán este Székelyszentléleken, miután az állat ismét lakott területen bukkant fel és agresszíven viselkedett. A nagyvad már hosszabb ideje félelemben tartotta a környékbelieket, akik gyermekeiket is féltették tőle.
A játék már a 2024 végi elnökválasztással véget ért, azóta a korábbi mentésből betöltött verzió fut.
Merengés az iskolai és otthoni felelősségvállalásról és a jelenlegi oktatási miniszterről.
A cikkgyárosoktól a peer review-ig elmagyarázzuk, min megy keresztül egy mai romániai kutató.
Senkinek sincs kőbe vésett szerződése a sorstól arra, hogy képes megbirkózni a szabadsággal – mondja Pálfy Zoltán történész, a BBTE adjunktusa. Nagyinterjú, I. rész.