Valóban nagyon sokszínű a látvány, azonban a képről teljesen hiányzik a helyi (erdélyi) sokszínűség.
Aki mostanában végigsétál a kolozsvári Apafi Mihály Református Kollégium közelében levő Eötvös (Constanța) utcán, mondjuk, a Bocskai (Avram Iancu) térről a nagypiac felé menet, egészen sokszínű látvány fogadja az Erdélyi Református Egyházkerület épületéhez tartozó, utcára tekintő falon.

Az éppen 30 éves fennállását ünneplő Kolozsvári Francia Intézet előállt azzal az ünnepi ötlettel, hogy ha már ilyen kerek ez az évszám, ráadásul Kolozsvár és a kies Nantes városa szintén pont 30 éve testvérvárosok, hát jöjjön el a kincses városba két nantes-i street art művész (a graffiti kanonizált változatának elnevezése, magyarul utcaművészet) és fesse falra a francia és román kultúra sokszínűségét. A hírek szerint református egyház engedélyezte az akciót, az alkotók nekilendültek hát.

Mi pedig megcsodáhatjuk a készülő művet: valóban sokszínű, mind a francia meg a román kultúra, mind pedig az ábrázolásuk. Láthatunk francia bort, francia heraldikai elemeket, román sóbányát, román medvét, román denevért, román népviseletet, román végtelen oszlopot, valamint egyéb érdekességeket, mint például egy, hát, izé, fekete arcot, egy feneket, vidáman kanyargó végtagokat, egy, hát, izé, fehér arcot, mindenféle színes elemeket.

Ránézni a még készülő alkotásra valóban szívvidító. Csak hát óhatatlanul az is eszünkbe juthat, hogy két olyan kultúra ünnepli itt (is) a sokszínűségét, amelyek ugyanarra a mintára (a román átvette a franciát) egészségesnek nevezett nacionalizmus alapú nemzetépítést hajtott végre a múltban, és követ ma is. A sokszínű utcaművészeti alkotás pedig teljes mértékben tükrözi ezt a szemléletet: hiányzik belőle a valódi sokszínűség, értsd például magyar, szász, örmény, roma stb. kultúra. Ez pedig kísértetiesen emlékeztet Emil Boc polgármester és a mindenféle román elit nagy részének hozzáállására: nap mint nap sokszínűségről folyik a szó, a valóság viszont lehangolóan egyszínű.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.
… a konstancai orosz főkonzul elhordta az irháját, de az orosz zászlót ott hagyta emlékül az épület tetején… és egy PSD-s polgi nagylelkűen kölcsönadja saját úszómedencéjét a helybeli gyerekeknek.
Öt évvel ezelőtt még átlagosan tizenöt medve fordult meg nap mint nap Tusnádfürdőn, sokszor a település utcáin bóklászva. A helyiek biztonságot követeltek, a városvezetés és a szakemberek pedig a konfliktusok megelőzésében keresték a megoldást.
A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.
Felrobbant egy tengeri drón pénteken a konstancai kikötőben; a robbanás hangja a környező lakónegyedekben is hallható volt.
Egy 34 éves férfi életét vesztette szombat reggel, miután a hatóságok szerint medvetámadás érte a Szeben megyei Prod település közelében – közölte a Szeben Megyei Katasztrófavédelmi Felügyelőség (ISU).
Heherészve, előítéletekre épülő székely vicceket olvasgatva gyűjt követőket egy podcastműsorban két csíkszeredai önkormányzati képviselő. Miközben tanácsosként egyetlen határozattervezetet sem nyújtottak be.
Persze, a szegény kis adófizető sejti, hogy a hangja nem ér el a különböző felhőkön ücsörgő elöljárókig, de azért csak mondja, mert azt hallotta, hogy a kommunikáció fontos dolog.
És hogyan lett a téma fontosabb, mint a mű?
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Nincs polgárság, nincs mecenatúra, nincs elég pénz, a demográfia is gyászos. De ez a valóság. Mi nem haldoklunk, mi így élünk.