Ha körülnézünk Erdélyben, majd minden városban találunk – még ott is, ahol valójában semmi keresni valójuk nem lenne – egy-egy Mihály vitézt, Avram Iancut, meg egyéb 1848-as román „hőst”, vagy más, enyhén szólva ellentmondásos román történelmi figurát ábrázoló szobrot.

Miért a balliberálisok hirtelen támadt menekültpártisága? Azon túl, hogy az internacionalizmus, majd a globalizmus elkötelezettjeként, kiszolgálójaként, sőt rabszolgájaként a mindenkori baloldal mind a mai napig a nemzetet tekintette, tekinti a legnagyobb ellenségének?

Ponta azonnal jelezte abbéli szándékát, hogy újra átvegye a kormánykereket. Azért az módfelett érdekes, hogy a helyettese sem úszhatta meg a plágiumgyanút. Úgy látszik, a Dîmbovița partján nem juthat miniszterelnöki székhez az, aki nem lop, akarom mondani: szellemi javakat is.

Egy biztos: a Grexit – hiába riogattak vele – nem következik be. Méghozzá azért, mert túl nagy presztízsveszteség lenne az EU számára.

Nyugati szempontok szerint Magyarország az EU-hoz való csatlakozás előtt számított „éltanulónak”, Románia – az elvárásokhoz való kényszeres igazodása által – mára vált az atlanti politika kedveltjévé.

A történelemhamisítás – emlékeznek még a mondásra, miszerint mától kezdve minden másként volt? – tényállását kimerítő esetet az a jelenlegi vezetés követte el, amely már a múltban is kitűnt korrektnek aligha mondható magatartásával.

Sajnos, a ‘89-es gengszterváltás óta folyamatosan csökken azon románok száma, akik valamiféle érdeklődést mutatnak a magyar történelem, kultúra iránt.

A PSD-többségű parlament ugyan tegnap megvédte főnökét, de ez már kétségtelenül a politikai válság jele, ami Ponta lemondásának, lemondatásának elodázásával csak tovább fokozódhat.

Számomra nyilvánvaló, hogy a lehetőség meglebegtetésével, miszerint esetleg elmaradhat a felvételi, Azamfirei nem tett mást, mint követ hajított a tóba, azt tesztelendő, mekkora hullámokat vet. Látván, hogy igencsak felkavarta a kedélyeket, visszakozott.

A rommagyar pedagógus zömmel a romániai iskolákban fordul elő, abból él – dehogy él: tengődik –, hogy azt mímeli: tanít, oktat, nevel.

Románia helyzete igencsak felértékelődött az utóbbi időben. Korábban azt írtam, az USA-nak érdekei vannak, nem barátai. Nos, a jórészt általa kiváltott ukrán válság kapcsán pillanatnyi érdekei azt kívánják, hogy „barátjának” tekintse Romániát.

Az egyértelmű, talán nem sokan vitatják, hogy az erdélyi magyar politikum képtelen ellátni feladatát. Magyarán: megbukott.

A vereségek okait sokan, sokféleképpen magyarázták. Talán azok jártak a legközelebb az igazsághoz, akik úgy vélték, az RMDSZ előre feladta a küzdelmet.

Az erdélyi magyar politikai osztály alkalmatlannak bizonyult arra a feladatra, amelyre vállalkozott, amellyel választói megbízták. Magyarán megbukott.

Az tűnik a legvalószerűbbnek, hogy a korrupcióellenes ügyészség, a DNA lesz az, amely a maga sajátos módszereivel elvégzi a tisztogatást… Hogy lesz-e, lehet-e ebből megújulás, azt ki-ki döntse el maga.

Az RMDSZ legnagyobb adóssága: az egyenes beszéd, az egyenes és következetes cselekvés.

Az erdélyi magyar szemszögből tekintve nincs jó opció, újra két rossz közül kell(ene) választanunk.

Az a tény, hogy mára durván számítva mindössze 400 ezren hajlandók magyar pártokra voksolni azt bizonyítja, hogy a magyarság több mint fele megcsömörlött, távol tartja magát a politikától, a közélettől.