Boldoggá tettél, rektor!

„A történtek alapján egyértelműnek tűnik: a kialakult, zavaros  helyzetet csak a politika oldhatja fel. A legmagasabb szinten lehet és kell olyan megoldást találni, ami nem visszalépést, hanem ellenkezőleg, előrelépést jelenthet a magyar orvos- és gyógyszerészképzés szempontjából.

Jogosnak tekinthető az elvárás, hogy az RMDSZ vásárhelyi illetőségű vezető politikusai, mint például Borbély László politikai alelnök, vagy Frunda György, a kormányfő személyi tanácsadója bevessék tekintélyüket, befolyásukat a probléma megoldása érdekében. Sajnos, néhány semmitmondó, a kincstári optimizmus jegyében született nyilatkozatnál többre nem futotta tőlük sem.

Ilyen összefüggésben mindössze felelőtlen kalandnak, jobb esetben politikai pótcselekvésnek nevezhető a Brassai-Peti párosnak, azaz az RMDSZ Maros megyei, illetve marosvásárhelyi elnökének, azon próbálkozása, hogy a magyar egyetemi vezetőkkel való előzetes egyeztetés nélkül, tárgyaljon Azamfirei rektorral. Vajon miről? És vajon milyen eredménnyel járt az említett tárgyalás?

Számomra nyilvánvaló, hogy a lehetőség meglebegtetésével, miszerint esetleg elmaradhat a felvételi, Azamfirei nem tett mást, mint követ hajított a tóba, azt tesztelendő, mekkora hullámokat vet. Látván, hogy igencsak felkavarta a kedélyeket, visszakozott. Ezért a problémára, amelyet az egyetemi szenátus maga kreált, megtalálták a megoldást. Az akkreditáció olyan módját választották, amely a korábbinál kedvezőtlenebb helyzetbe hozza a magyar nyelvű gyógyszerészképzést.

S ezt úgy próbálják beállítani, eladni a hiszékeny és tájékozatlan közönségnek, hogy a magyar nyelvű gyógyszerészképzés megmentőinek szerepében tetszeleghessenek. Jól ki van ez fundálva, az biztos."