Konkrét intézkedéseket sürget a Legfelső Bírói Tanács (CSM) bírói testülete annak érdekében, hogy a sokéves pereket – kiemelten a nagykorrupciós ügyeket – mihamarabb lezárják.

Az elektronikus egészségügyi kártya története is jócskán besimul a tájba, hiszen, mint a minap a kormányfő nyilatkozta, egy évet vesztettek az Országos Egészségbiztosítási Pénztár volt vezetősége számlájára írható súlyos korrupciós ügyek miatt.

Lényeges kérdés, hogy nekünk, romániai, erdélyi magyaroknak egyénenként mennyire fontos az anyanyelvhasználat: milyen mértékben élünk a mindennapi élethelyzetekben vagy hivatalos ügyintézéskor az anyanyelvhasználatot biztosító jogainkkal?

Az biztos, hogy az egymilliárd euró elég nagy összeg ahhoz, hogy beinduljanak a politikai-gazdasági érdekharcok, és nem kizárt, hogy kormányilletékesek ezekhez igazítják majd a kiemelt kórházfejlesztést célzó országos beruházási programokat.

Nincsenek arra utaló jelek, hogy a kormány komolyan foglalkozna a gazdaság felpörgetésével. Ezt ugyanis nem újabb adófajták bevezetésével és adóemelésekkel, a közbefektetések visszavágásával lehet elérni.

Gyakorlatilag a katolikus egyháznak azért kell szinte-szinte könyörögnie, hogy saját ingatlanában „egyházközeli állami iskolát” hozhasson létre, miközben az iskolaalapítást ellenzők szeparatizmust kiáltanak és a minőségi oktatás szétrombolásának szándékával vádolják a kezdeményezőket.

Mohó, hatalomra törő, érdekcsoportok által támogatott politikum által vezetett, értékrendzavarral, magatartási problémákkal küszködő társadalmunkat meg kell változtatni. Erre a következtetésre jutott sok millió polgár mellett a Harvard Egyetem egyik gazdasági és politikai szakértője.

Az egészségügyi alkalmazottak ismét átejtve érzik magukat, mint öt év óta folyamatosan. És nemcsak ők, hanem a szociális dolgozók valamint az állat-egészségügyi szakemberek is.

Arról nem esik szó a román politikum részéről, hogy az 1918-ban megfogalmazott széles körű jogok biztosítását ígérő Gyulafehérvári Kiáltvány mindmáig csak üres ígéret maradt.

Beszélhetünk a magánklinikák kettős, páciens–biztosító általi finanszírozásáról, a trükkös licitekről, kisebb léptékben pedig fiktív beutalásokról, hamis nyugtákról, boríték ellenében történő szolgáltatásokról, várólistás helyek sorrendjének „érdekes” alakulásáról stb.

Kelemen Hunorral ellentétben úgy érezzük, a miniszter igenis cserbenhagyta a magyarságot.

Vásároltathatnak velünk álomautókat, tesztelgethetik az old timer autókat akár évente is, a továbbra is tengelytörő utakon közlekedő, emiatt is ingerült, szabályoknak fittyet hányó autósok miatt nálunk nem változnak jelentősen a statisztikák.

Ciprian Dobre optimizmusa lehengerlő és lelkesítő, csak éppen igen kevés valóságalapja van.

Akárcsak az államelnök, Marosvásárhely polgármestere is úgy gondolja, hogy az anyanyelv használata az egészségügyi intézményekben zajló oktatásban – minden szinten, azaz teljes egyenlőségben a román nyelvvel – nem vezet jóra, nem vezet a cél eléréséhez.

Sokszor a kis dolgokon való szöszmötölés miatt válnak alkalmazhatatlanná a törvények.

Miközben a nemzetközi pénzintézet és az Európai Bizottság pontosan tudni véli, mely irány mentén kell haladnia az országnak, Băsescu és Ponta telefonon intézi a pénzügyeket.

A lakosság közel 60 százaléka érzi úgy, hogy mindennapi életét befolyásolja a korrupció.

A minisztérium nyíltan beismerte: a hazai egészségügyi rendszer súlyosan alulfinanszírozott, ezért fontos, hogy célzottabban, gazdaságosabban működjön.