A csúszópénz átadójának házi őrizetbe helyezése rávilágít arra, hogy a csúszópénz adása is bűncselekmény, aminek elkövetésével látványosan keveseket vádolnak meg. A megvesztegetők átvedlenek feljelentőkké, tanúkká, ami nagyban elősegíti a nyomozati munkát, ám a törvény szelleme nem érvényesül.

Egy, a magyarok, székelyek ellen harcoló „forradalmár” kap szobrot, akit talán hősnek tekint a lakosság fele, a másik fele viszont elnyomónak.

A krónikus betegek érdekvédelmi szervezetei már május végén meghúzták a vészharangot: attól tartanak, hogy a jelentős árcsökkentés következményeként bizonyos orvosságok eltűnnek a gyógyszertárakból, sőt, lesz olyan gyártó, amelyik szűkíti a termékskáláját, rosszabb esetben bezár, a terjesztők a nyugati országokba exportálják a termékeket, ahol sokkal drágábbak a gyógyszerek, és ezáltal nagyobb haszonra tehetnek szert.

Bizonyára nemcsak a rektor, hanem a hercegi pár számára is roppant kellemetlen a hamis történelmi adatokat tartalmazó emléktábla felavatása.

A városnak fejlődnie kell, e fejlődésben pedig a különböző nemzeti közösségek kulturális öröksége játssza a legfontosabb szerepet. Ez a felismerés, úgy tűnik, hiányzik Maros megyében, Marosvásárhelyen.

Akik komolyan vették a dolgot, és egészségügyi kártyával jelentkeztek az orvosnál, ismét kiábrándultan állapíthatták meg: ebben az országban semmi nem úgy működik, ahogy kellene. A kártyaazonosítást végző informatikai rendszer ugyanis beadta a kulcsot, immár több napja, tegnap még mindig nem működött.

Bonyolult kérdésben hozott döntést a szenátus akkor, amikor rábólintott arra, hogy az orvosi műhibák áldozatainak megítélhető fájdalomdíjat legtöbb 30.000 euróban állapítsák meg.

Az agresszív pénzbeszedés, megfélemlítés, az aránytalan mértékű büntetések kirovása talán nem a legjobb módszer az államkassza feltöltésére, ennél sokkal hatékonyabbnak bizonyulhat az adózási szabályok leegyszerűsítése,.

Miközben a MOGYE-n nem lehet beindítani a magyar nyelvű gyakorlati képzést, mert egyesek aggódnak, hogy a fiatal orvosok nem tudnak majd a román anyanyelvű pácienssel kommunikálni, az ország más részeiben gyakran külföldi, csekély románnyelv-tudással vagy románul egyáltalán nem beszélő külföldi orvosok vállalnak hetente több ügyeletet.

A legfelsőbb bíróság ítéletét olvasva, miszerint a prefektúrák kisebbségi nyelven, pl. magyarul nem kötelesek közzétenni honlapjukon a közérdekű információkat, arra a következtetésre jutunk, hogy a romániai „köz”-be nem tartozik bele a romániai magyar kisebbség.

A gyógyszerhamisítást – gazdasági bűncselekmény jellege mellett – élet elleni bűncselekménynek is tekinthetjük.

Miért kell a ló elé fogni a szekeret, miért kell infrastruktúra, felszereltség hiányában új tanterveket bevezetni, kísérleti alanyoknak tekintve diák- és pedagógusgenerációkat egyaránt?!

Míg a szaktárca felébred, orvosaink, nővéreink szépen kivándorolnak külföldre. Döbbenetes a statisztika: tavaly közel 2500 orvos váltotta ki a külföldi munkavállaláshoz szükséges szakmai igazolást.

Nehezen hihető, hogy békésen, kulturáltan sikerül elosztani a vezető funkciókat az új politikai szervezetet alkotó két párt között helyi szinten.

Bár számukat nem csökkentették, a körzetek „elterítése” olyan jól sikerült, hogy a román állampolgároknak jelentős távolságokat kellett megtenniük azért, hogy leadhassák szavazatukat.

A száz lej aprópénz abban az államban, ahol mostanság eurómilliókban mérik a csúszópénzt, ahol a jelenlegi miniszterelnök úgy általában „rettenetesen kis összegnek” tarja az 1000 lejes jövedelmet.

Marosvásárhely nagyon „nemzetközi” reptere oda jutott, hogy a Tarom bukaresti járata mellett egyetlen, külföldi városokat érintő légitársaságra bazírozhat csak.

Látványos kampányrendezvények, hangzatos politikai nyilatkozatok, meglepetés-államfőjelöltek, nagyvonalú ígéretek, botrányokkal fűszerezve – így lesz ez legalább még egy bő hónapig, a novemberi államelnök-választásig.