Vajon mindent megtett mandátuma alatt Iohannis elnök, amit megtehetett?

Jelen szöveg az Adevărul oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Széles körű viták zajlanak a közéletben Iohannis elnök mandátumáról. Vajon mindent megtett-e azért, hogy megakadályozza a Szociáldemokrata Pártot (PSD) az ország gazdaságának lerombolásában és a korrupció elleni harc felhígításában? Sok kommentátor, újságíró és politikai elemző kritikusan viszonyul Iohannis mandátumának eredményeihez. Mások úgy vélekednek, hogy teljesítette a feladatát, mert a rendelkezésére álló alkotmányos hatáskörök közepette ennél többet nem lehetett tenni.

Nagyon nagyok az elvárások az államfővel szemben: ez egyfajta „atyuska” szindróma.

A történelem évszázadai, amikor az uralkodó, a király, az egypárt vezetője volt Romániában élet és halál ura, mély nyomokat hagyott a románok mentalitásában. A románok nagy része még mindig úgy vélekedik, hogy ő az állam feje, bármit meg tud és meg kell oldania. A vélekedők figyelmen kívül hagyják, hogy a demokráciában létezik a hatalmi ágak elkülönülése, a „cheks and balances” (fékek és ellensúlyok – a szerk.) elve érvényesül. Csak a nép szuverén, csak a nép dönti el, hogy a választást követően négy évig ki fogja vezetni az országot. Nem az elnök, neki nincs ilyen alkotmányos hatásköre.

A Iohannis elnökkel szembeni fő bírálatok

Viorica Dăncilán keresztül adott még egy esélyt a PSD-nek. Iohannis egyik szerencsétlen, sokkal inkább metaforikus kijelentéséből („úgy döntöttem, adok még egy esélyt a PSD-nek”) kiindulva sokan úgy hiszik, hogy lehetősége lett volna nem adni még egy esélyt a PSD-nek. Teljesen hamis. Nem az elnök ad „esélyeket”, hanem a nép, a parlamenti választáson, és ebből következik a parlament politikai összetétele. Traian Băsescu elnök megpróbálta figyelmen kívül hagyni a parlamenti többséget, amikor Lucian Croitorut, majd Liviu Negoiţát javasolta kormányfőnek. A parlamentig sem jutottak el, mert nem voltak képesek összeszedni egy olyan kormányzati csapatot, melynek esélye lett volna keresztüljutni a parlamenten. Szintén Traian Băsescu adott két „esélyt” Victor Pontának, akit mélységesen lenézett. Mert erre kötelezte az alkotmány.

Az elnöki döntések egyedüli kritériumát Románia érdekei képezik.

És Románia egy elhúzódó politikai válság nem állt Románia érdekében, hiszen hátrányosan érintette volna a gazdaságot, továbbá megrendítette volna partnereink, a befektetők bizalmát Románia önirányítási képességében.

Egyes információkból az következik, hogy Liviu Dragnea arra számított: Iohannis elnök elutasítja Viorica Dăncilát, a következő javaslatok pedig Carmen Dan és Olguţa Vasilescu lettek volna. Dragneához sokkal hűségesebb személyekről van szó, akik szemrebbenés nélkül elfogadták volna az összes általa kért sürgősségi kormányrendelet. Ma már közismert, hogy mit tett Carmen Dan augusztus 10-én. Kímélet nélkül elgázosított, megvert, megkergetett több tízezer ártatlan románt, román és külföldi újságírót, izraeli turistákat, valószínűleg Dragnea kérésére. Ha Carmen Danból kormányfő lett volna, Dragnea most szabadon nyargalászna a haza rétjein, az igazságszolgáltatást és a korrupcióellenes harcot pedig sürgősségi kormányrendeletekkel zúzták volna porrá. Ezen kívül az amnesztia és a közkegyelem bűnözőkkel telítette volna meg az országot, még az ellentételezési fellebbezésénél is jobban. Viorica Dăncilă kormányfői jelölése elvezetett Dragnea elítéléséhez és letartóztatásához (nem akarta egy sürgősségi kormányrendelettel megmenteni), a május 26-i választáshoz és népszavazáshoz, melyek gajra vágták a PSD-t. Carmen Dan kormányfősége mellett most sokkal rosszabb helyzetben lennénk. Nem tudom, hogy az elnök számítása volt, vagy csak óvatosság, mert már elutasította Sevil Shaidehhet. Az elnök cselekedeteit bírálók nem veszik számításba egyik-másik döntésének következményeit. Vagy azokét a döntésekét, melyek meg nem hozatalát az elnök szemére vetik.

A Kövesivel kapcsolatos döntés.

Ez szintén jelentős bírálat az elnökkel szemben. „Bármi áron meg kellett volna tagadnia a leváltását”, mondják egyes kommentátorok, nem gondolkodva el azon, hogy mi lett volna az ára. A következő lett volna az „ára”: jogosan felfüggesztették volna, az alkotmány megsértése miatt. Az ideiglenes elnök, Tăriceanu, az igazságszolgáltatás megátalkodott bírálója már harmadnap mindenképpen leváltotta volna Kövesit, tehát semmi haszon nem lett volna belőle. Sőt, sorozatban hirdette volna ki a parlamentben a Iordache, Nicolicea, Nicolae hármas által elfogadott törvényeket, nem küldve vissza a parlamentnek vagy az Alkotménybíróságnak (CCR). Mivel a büntetőjogban a kedvezőbb rendelkezés érvényesül, búcsút lehetett volna mondani a központi és helyi közigazgatásban tevékenykedő bűnözők elleni antikorrupciós harcnak. Tăriceanu a PSD–ALDE koalícióval szemben szolgalelkű személyeket nevezett volna ki az ügyészségek és a bíróságok élére, az igazságszolgáltatást pedig mára politikai ellenőrzés alá vonták volna. Elfogadhatóbbak lettek volna ezek a következmények? Határozottan nem.

Iohannis félt a felfüggesztéstől.

Ez a bírálat is el szokott hangzani. Nem hiszem, hogy a saját személye miatt félt volna. Hanem azért, ahogy Románia érdekeit, bel- és külpolitikailag, közép- és hosszú távon érintette volna az, ha Tăriceanu bejut Cotroceni-be, akár csak egy hónapra is. Egy hivatalban lévő elnök Románia érdekeire gondol, nem a saját személyére.

A Románia ügyeiben való szerepvállalás hiánya.

Ezt szintén a szemére vetik. A szóban forgó bírálók nem gondolják végig, hogy az elnöknek a külpolitikában, a védelmi politikában és a nemzetbiztonság terén vannak hatáskörei. Az állam intézményei között is közvetít, ez igaz. De ez nem jelenti azt, hogy utasításokat adhat a kormánynak, a parlamentnek, a CCR-nek, a minisztériumoknak. Ehhez nincs joga. De még így is, sok alkotmányos jellegű konfliktusba került a kormánnyal és a parlamenttel, a CCR döntését pedig még az elnöknek is tiszteletben kell tartania. Ez áll az alkotmányban. Különben, ha hetente vagy még gyakrabban előállt volna sajtónyilatkozatokat tenni, akkor nevetségessé vált volna. Ki figyel egy olyan elnökre, aki hetente ismételgeti ugyanazokat a mondatokat. Az utóbbi hónapokban, amikor a felfüggesztése már nem volt lehetséges, az elnöknek sikerült blokkolnia a PSD-s kormányt, mivel jelentős miniszterek nélkül hagyta, ami miatt egyébként – többek között – az ALDE ott hagyta a kormányzást.

„Véleményem szerint az elnök sokkal többet is tehetett volna,

mint amennyit megtett, azzal a feltétellel, hogy vállalja a tisztségéből való felfüggesztés kockázatát”, mondja a Ziare.com-nak adott interjújában prof. dr. Ioan Stanomir, aki továbbá úgy gondolja, hogy az államfőnek „bátorsággal kell rendelkeznie”, a bátorság ugyanis „erkölcsi jellemző”.

Sajnálom, de nem érthetek egyet Stanomir professzorral. A kockázat nem az elnököt, hanem Románia helyzetét fenyegette abban a hónapban, amíg Tăriceanu lett volna Cotroceni-ben. Az elnöknek nem kellett különösebb kockázattal szembesülnie. Végső soron a választók döntötték volna el, hogy az elnök marad-e vagy sem. De Tăriceanu és a PSD törvényekkel és sürgősségi rendeletekkel porrá zúzta volna az igazságszolgáltatást, rontott volna Románia nemzetközi kapcsolatain, kihirdette volna az amnesztiát és a közkegyelmet, bűnözőkkel töltve meg az országot. Elfogadható lett volna ilyesmi? (Romániában 2012-ben volt már hasonló helyzet, amikor Traian Băsescu felfüggesztésekor a román média nagyjából ugyanaz a része, amely – a szerzőhöz hasonlóan – apokaliptikus színekben festette le a jövőt, azzal gyanúsította az ideiglenes elnöki tisztséget átvevő, az akkor 70 százalékos parlamenti többséggel rendelkező Crin Antonescut, hogy Victor Ponta kormányfővel együtt azonnal közkegyelemben részesítik a börtönbüntetésre ítélt Adrian Năstasét és tönkreteszik az „igazságszolgáltatást”; végül az egy hónapig tartó átmeneti időszakban ezek egyike sem történt meg – a szerk.)

A következőket mondja még Stanomir professzor:

„A Iohannis elnök mandátumának első részében tapasztalt passzivitás mérlege drámai,

mert lehetővé tette az állam és az állam intézményeinek PSD általi gyarmatosítását”.

Mióta vannak az elnöknek hatáskörei az intézményvezetők kinevezésére, a védelemmel és a nemzetbiztonsággal kapcsolatos néhány terület kivételével? Megakadályozhatja az elnök mindenféle gyanús és a PSD–ALDE rezsim iránt szolgalelkű alak különféle köztisztségekbe való kinevezését, amikor ez a kormány, a parlament, a miniszterek hatásköre? Mit kellene tennie, hogy ne legyen passzív? Minden este üvöltözzön a tévékben? Nagyon gyorsan nevetségessé vált volna és amúgy sem vették volna figyelembe a nyilatkozatait. Másrészt az elnök nem dönti el egyedül, hogy kit nevez ki az Országos Korrupcióellenes Igazgatóság (DNA) élére, például. Kötelessége figyelembe venni az állam más intézményeitől érkező javaslatokat. Igaz, elutasíthatja azokat, de meddig?

„Iohannis elnök a 25. vagy 26. órában értette meg, hogy

a PSD-vel való szembefordulás az, ami biztosíthatja számára a hírnevet és az újraválasztást”,

mondja Stanomir professzor. Ez nem egészen így van. Az utolsó hat hónapban már nem merülhetett fel az elnök felfüggesztése, a lakosság felfogta, hogy mi történik a PSD ígéreteivel, ezt bizonyítják a május 26-i eredmények, Dragnea pedig börtönbe vonult. Az igazságszolgáltatás világos jelzést adott a hatalmon lévőknek, hogy nem játszhatnak a törvények betartásával. Ráadásul a brüsszeli nyomásgyakorlások kijuttatták Viorica Dăncilát Dragnea harapófogójából és a saját szakállára folytathatta a politikai játékot. Az utóbbi 6-9 hónapban teljesen más politikai légkör van az országban, a PSD–ALDE-s mandátum első feléhez képest.

„Mindig vannak eszközök, egy elnök számára pedig az a fő eszköz, hogy aktív legyen”, állítja Stanomir professzor. Ez hibás. Csak azok az eszközök vannak, melyeket az alkotmány biztosít, melyek nem mindig az ország összes gondjának megoldásához szükségesek vagy elégségesek. És mi lenne, ha egy elnök, hogy aktív legyen, nekiállna túllépni az alkotmány által biztosított hatáskörökön? A lakosság többi részében felmerülne a kérdés:

a az elnök megsérti az alkotmányt, akkor más miért tartaná tiszteletben?

„Iohannis elnök elkövetett egy súlyos és szinte megbocsáthatatlan hibát – azt, hogy megbízta Viorica Dăncilát a kormányfőséggel. Ma látható, hogy milyen következményekkel.” Carmen Dan vagy Olguţa Vasilescu jobb lett volna? A parlamenti többségből valakire rá kellett bíznia a kormányfői mandátumot. Nem tarthatta hónapokon keresztül politikai válságban az országot, mert Románia nem Belgium. Megsértette volna az alkotmányt, a felfüggesztés kockázatával. Nem számára lett volna kockázat, hanem Románia sorsa számára, ami Tăriceanu „elnök” kezei közé került volna.

Következtetésképpen:

Könnyű bírálni a partvonalon kívülről, amikor nincs semmi felelősségünk. Teljesen más a helyzet, ha Románia érdekei, több millió román sorsa függ az ember döntéseitől, mert akkor más, nem személyes kritériumok alapján cselekszik. Azt tanácsolom Iohannis mandátuma összes bírálójának, helyezzék magukat az államfő bőrébe, akinek tettei minden következményeire, Románia érdekeire kell gondolnia, elsőrendű tanácsadói csapat segítségével.
Egy másik cikkben írok majd Iohannis mandátumának eredményeiről.