// 2025. július 1., kedd // Tihamér, Annamária

Trăiască 16 martie! Éljen december 2.! Plädoyer für ein transivanisches Transilvanien

// HIRDETÉS

Hogyan is kellene viszonyulni az erdélyieknek a nemzeti ünnepekhez? Hans Hedrich írása.

A nemzet napján kollektív eseményeket ünnepelnek meg, melyek a kérdéses közösségek tagjai számára a történelmi büszkeség valamelyik pillanatát örökítik meg. Ez szép és jó. Nem számít, hogy azok a nemzeti közösségek nagyrészt képzeletbeliek és a XVIII-XIX. századoktól kezdve konstruáltak, jelentős adagnyi illúziókat, fóbiákat, idioszinkráziákat tartalmaznak, melyeket aztán nacionalisták szigorúan önző módon és a… nemzet rovására használnak fel. Továbbra is jogos és végső soron ártatlan dolog a nemzetekhez hasonló meta-csoportok önreprezentációs és önreprezentációjuk felújítására vonatkozó igénye. Éljen – tehát – március 15-e és december 1-e! Éljen július 4-e és július 14-e! Éljen! Kipipálva, lépjünk tovább…

Csakhogy ezeknek a napoknak nemcsak a saját nemzet számára van (pozitív) szimbolikus töltetük, hanem

(negatív) töltettel is rendelkeznek különféle szomszédos nemzetek számára –

abból az egyszerű okból, hogy a történelem eddig is és most is „stratégiai felmérés” és „környezeti hatástanulmány” készítése nélkül történik –, hogy a saját civil szervezeti szókészletünket használjam. Vagyis a történelmi események elég összevissza zajlottak, a tömegek valós igényeiből és elégedetlenségeiből fakadóan – de nem vették figyelembe saját döntéseik „másikra”, vagyis a mellettük lévőkre, vagyis a felebarátaikra gyakorolt (negatív) következményeket. Azoktól a felebarátokról van szó, akiket – a kereszténység szerint – úgy kell szeretniük, mint saját magukat…

A reakciós/konzervatív Habsburg-rezsim alóli felszabadulás természetes vágya által hajtva a forradalmár magyarok negyvennyolc március tizenötödikén önmagukat ünnepelték, megfeledkezve a világ többi részéről. Mely világ többi része aztán rájuk rontott, arra emlékeztetve őket, hogy abban az országban voltak még románok, németek, horvátok… Aztán a nacionalista/asszimilacionista magyar rezsim alóli felszabadulás természetes vágya által hajtva az unionista erdélyi románok magukat ünnepelték tizennyolc december elsején. Ők is megfeledkeztek a világ többi részéről. Mely világ többi része

azóta próbálja őket arra emlékeztetni, hogy vannak még az országban magyarok, németek és más együttélő nemzetiségek is.

Legalább már nem rontunk egymásra „trikolór” okokra hivatkozva – de ezt az 1848-hoz, 1918-hoz, 1940-hez, 1944-hez, 1990-hez viszonyítva pacifista hozzáállást tudatosan kell megőrizni, mert semmi sincs örökre szavatolva.

Véletlenül Erdélyben született, nulla vagy esetleg többes etnikai identitású, az itteni identitárius csoportok jogaiért polgári harcot – fenntartások nélkül – folytató emberi lényként elmondom, hogy személyesen mi társul bennem március 15-ével és december 1-ével – az említett események iránti teljes megértésem és elvi tiszteletem ellenére: úgy vélem, hogy mindkét ünnep a – vállalt, büszke, dölyfös, provinciális, rövidlátó – antitranszilvanizmus napja. Erdélyből nézve 1848. március 15-e az arrogáns – és tudatlan – magyar napja. Erdélyből nézve 1918. december 1-e a revansista – és balek – román napja. Ebből az derül ki, hogy a többetnikumú Erdélyben minden évben a hajdani nacionalista arrogánsakat és tudatlanokat, revansistákat és balekokat ünnepeljük meg. Kemények vagyunk, szó se róla! Ezért aztán – paradox módon – örvendek, hogy Erdélynek nincs saját „nemzeti” napja – és talán nincs is szüksége ilyesmire. Mit ünnepelhetnénk, a nemzeti napok logikáját utánozva? Erdélyiek által Erdély nevében hajdanán elkövetett vérontásokat, arroganciákat, revansizmusokat? Vagy mit? Inkább ne!

Ezzel szemben

minden évben van 363 közös napunk, az arrogancia vagy revansizmus valamiféle nemzeti ünnepnapja nélkül.

Ami elegendő idő ahhoz, hogy március 16-a és a következő év március 14-e között, illetve december 2-a és a következő év november 30-a között tegyük a dolgunkat. Márpedig tényleg van elég dolgunk a saját multietnikus portánkon, mely elég gondozatlan, de „Európának” tartja magát, nem igaz? A jól végzett dolog Erdélye (bocsánat a plágiumért!) (a szerző Klaus Iohannis elnökválasztási szlogenjére utal – a szerk.) lenne számomra ok arra, hogy jól érezzem magam azért, amilyen vagyok – anélkül, hogy valamiféle kollektív múltra kellene „büszkének” lennem. Mert a büszkeséget más hiányosságokat és frusztrációkat kompenzáló reakciónak tartom. Márpedig nekem elegem van a frusztrációk és frusztráltak, a provinciálisok és a provincializmusok Erdélyéből. Ezzel szemben azt szeretném, ha az erdélyi románok és magyarok a nem túl távoli jövőben az egyik évben tudatosan lemondanának a 03. 15-i és a 12. 01-i megnyilvánulásokról. Nem másért, de saját magunkat kell meggyőznünk, hogy mi, XXI. századi erdélyiek nem vagyunk sem a XIX. századi arrogánsak és tudatlanok, sem a XX. századi revansisták és balekok foglyai.

Többre is képesek vagyunk és érdemes megpróbálnunk! Románok, magyarok, németek, romák, szlávok, zsidók, örmények, egyéb Erdélyben letelepedett európaiak,

különféle identitások, vallások és nem-vallások – egy egész alkotóelemei, egy páneurópai saláta alkotórészei vagyunk.

(Elismerem, jobban szeretem a salátát, mint az európai tokányt!) Ezért Erdély több mint az őt alkotó etnonemzeti részek. Ebből implicit módon az következik, hogy Erdély nem lehet kevesebb az alkotóelemeinél – ezért aztán létfontosságú a „másik” létezése és egyéni és kollektív megnyilvánulási formái iránti feltétlen tisztelet. Mindezeket a hivatalos nyelvek, jelképek, zászlók, nemzeti napok, erdélyi közintézményeken belüli arányos képviselet apropóján mondom. Az erős, virágzó, elégedett, fenntartható, ellenálló román, magyar/székely, szász, roma közösségek alapfeltételei egy… erdélyi Erdélynek. Vagyis európainak. Európának pedig egyre inkább egy… őszinte és mégis pragmatikus európaiságra van szüksége, tiszteletben tartva és kiegyensúlyozva a helyi, regionális, nemzeti, nemzetközi identitásokat. Ezért van szüksége egy… erdélyi Erdélyre, és szeretni fog bennünket érte. Majd meglátjátok!

Tehát, trăiască 16 martie! Éljen december 2-a!

 

Az alcímeket a szerkesztőség adta.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Az első medve – tizenkilencedik erdélyi történet a jövőből

Fall Sándor

„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”

Magánélet-e a korrupció? Avagy mit üzen az alkotmánybíróság legutóbbi döntése?

Varga László Edgár

A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.

// HIRDETÉS
Nagyítás

A nagyváradi polgármesteri hivatal torkán akadt a premontrei apát

Sólyom István

A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.

A zene, amely miatt a hadsereg lerohant egy köztársaságot… és más történetek

Szántai János

A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Olaszországban bukkant Vlad Țepeș sírjára – állítja a volt Prahova megyei tanácselnök – hírmix
Főtér

Olaszországban bukkant Vlad Țepeș sírjára – állítja a volt Prahova megyei tanácselnök – hírmix

Jövő héten jelenti be a kormány a deficitcsökkentő intézkedéscsomagot. Két hónapos kiskutyát dobott ki az ablakon egy pașcani férfi.

Szabadkőművesek Kolozsváron: ami a mítosz mögött van
Krónika

Szabadkőművesek Kolozsváron: ami a mítosz mögött van

Történelem, legendák és szociális felelősségvállalás – ez jellemezte a kolozsvári Unió szabadkőműves páholy működését a 19. század végén.

Kelemen Hunor szerint Ilie Bolojan egy killer – hírmix
Főtér

Kelemen Hunor szerint Ilie Bolojan egy killer – hírmix

További híreink: elhunyt Kincses Előd, a marosvásárhelyi fekete március nagy tanúja, leégett a Vlegyásza-csúcson levő meteorológiai állomás, és van ahol idén már másodszor virágzik a cseresznye…

185-tel mérték be a rendőrök a két fiatalt, akik menekülés közben a teljesen kiégett autóban vesztették életüket
Székelyhon

185-tel mérték be a rendőrök a két fiatalt, akik menekülés közben a teljesen kiégett autóban vesztették életüket

Két fiatal vesztette életét egy közlekedési balesetben vasárnapra virradóan Râmnicu Vâlceában. A rendőrség üldözte őket, miután nagy sebességgel közlekedtek, és nem álltak meg a jelzésre – közölte vasárnap a Vâlcea megyei rendőrség.

Országszerte spontán sztrájkot robbantottak ki a közalkalmazottak a tervezett megszorítások miatt
Krónika

Országszerte spontán sztrájkot robbantottak ki a közalkalmazottak a tervezett megszorítások miatt

Országszerte spontán munkabeszüntetést robbantottak ki hétfőn az adóhatóság, a nyugdíjpénztár, a munkaerő-közvetítő és a szociális kifizetési ügynökség alkalmazottai a kormány által tervezett, a közszféra dolgozóit érintő megszorító intézkedések miatt.

Halálos áldozatot követelt a ratosnyai baleset
Székelyhon

Halálos áldozatot követelt a ratosnyai baleset

Életét vesztette a Ratosnya közelében történt baleset egyik áldozata vasárnap délután, egy másik személyt mentőhelikopterrel szállítottak kórházba.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Az első medve – tizenkilencedik erdélyi történet a jövőből

Fall Sándor

„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”

Magánélet-e a korrupció? Avagy mit üzen az alkotmánybíróság legutóbbi döntése?

Varga László Edgár

A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.

// HIRDETÉS
Nagyítás

A nagyváradi polgármesteri hivatal torkán akadt a premontrei apát

Sólyom István

A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.

A zene, amely miatt a hadsereg lerohant egy köztársaságot… és más történetek

Szántai János

A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.

// HIRDETÉS