Hogyan is kellene viszonyulni az erdélyieknek a nemzeti ünnepekhez? Hans Hedrich írása.
A nemzet napján kollektív eseményeket ünnepelnek meg, melyek a kérdéses közösségek tagjai számára a történelmi büszkeség valamelyik pillanatát örökítik meg. Ez szép és jó. Nem számít, hogy azok a nemzeti közösségek nagyrészt képzeletbeliek és a XVIII-XIX. századoktól kezdve konstruáltak, jelentős adagnyi illúziókat, fóbiákat, idioszinkráziákat tartalmaznak, melyeket aztán nacionalisták szigorúan önző módon és a… nemzet rovására használnak fel. Továbbra is jogos és végső soron ártatlan dolog a nemzetekhez hasonló meta-csoportok önreprezentációs és önreprezentációjuk felújítására vonatkozó igénye. Éljen – tehát – március 15-e és december 1-e! Éljen július 4-e és július 14-e! Éljen! Kipipálva, lépjünk tovább…
Csakhogy ezeknek a napoknak nemcsak a saját nemzet számára van (pozitív) szimbolikus töltetük, hanem
abból az egyszerű okból, hogy a történelem eddig is és most is „stratégiai felmérés” és „környezeti hatástanulmány” készítése nélkül történik –, hogy a saját civil szervezeti szókészletünket használjam. Vagyis a történelmi események elég összevissza zajlottak, a tömegek valós igényeiből és elégedetlenségeiből fakadóan – de nem vették figyelembe saját döntéseik „másikra”, vagyis a mellettük lévőkre, vagyis a felebarátaikra gyakorolt (negatív) következményeket. Azoktól a felebarátokról van szó, akiket – a kereszténység szerint – úgy kell szeretniük, mint saját magukat…
A reakciós/konzervatív Habsburg-rezsim alóli felszabadulás természetes vágya által hajtva a forradalmár magyarok negyvennyolc március tizenötödikén önmagukat ünnepelték, megfeledkezve a világ többi részéről. Mely világ többi része aztán rájuk rontott, arra emlékeztetve őket, hogy abban az országban voltak még románok, németek, horvátok… Aztán a nacionalista/asszimilacionista magyar rezsim alóli felszabadulás természetes vágya által hajtva az unionista erdélyi románok magukat ünnepelték tizennyolc december elsején. Ők is megfeledkeztek a világ többi részéről. Mely világ többi része
Legalább már nem rontunk egymásra „trikolór” okokra hivatkozva – de ezt az 1848-hoz, 1918-hoz, 1940-hez, 1944-hez, 1990-hez viszonyítva pacifista hozzáállást tudatosan kell megőrizni, mert semmi sincs örökre szavatolva.
Véletlenül Erdélyben született, nulla vagy esetleg többes etnikai identitású, az itteni identitárius csoportok jogaiért polgári harcot – fenntartások nélkül – folytató emberi lényként elmondom, hogy személyesen mi társul bennem március 15-ével és december 1-ével – az említett események iránti teljes megértésem és elvi tiszteletem ellenére: úgy vélem, hogy mindkét ünnep a – vállalt, büszke, dölyfös, provinciális, rövidlátó – antitranszilvanizmus napja. Erdélyből nézve 1848. március 15-e az arrogáns – és tudatlan – magyar napja. Erdélyből nézve 1918. december 1-e a revansista – és balek – román napja. Ebből az derül ki, hogy a többetnikumú Erdélyben minden évben a hajdani nacionalista arrogánsakat és tudatlanokat, revansistákat és balekokat ünnepeljük meg. Kemények vagyunk, szó se róla! Ezért aztán – paradox módon – örvendek, hogy Erdélynek nincs saját „nemzeti” napja – és talán nincs is szüksége ilyesmire. Mit ünnepelhetnénk, a nemzeti napok logikáját utánozva? Erdélyiek által Erdély nevében hajdanán elkövetett vérontásokat, arroganciákat, revansizmusokat? Vagy mit? Inkább ne!
Ezzel szemben
Ami elegendő idő ahhoz, hogy március 16-a és a következő év március 14-e között, illetve december 2-a és a következő év november 30-a között tegyük a dolgunkat. Márpedig tényleg van elég dolgunk a saját multietnikus portánkon, mely elég gondozatlan, de „Európának” tartja magát, nem igaz? A jól végzett dolog Erdélye (bocsánat a plágiumért!) (a szerző Klaus Iohannis elnökválasztási szlogenjére utal – a szerk.) lenne számomra ok arra, hogy jól érezzem magam azért, amilyen vagyok – anélkül, hogy valamiféle kollektív múltra kellene „büszkének” lennem. Mert a büszkeséget más hiányosságokat és frusztrációkat kompenzáló reakciónak tartom. Márpedig nekem elegem van a frusztrációk és frusztráltak, a provinciálisok és a provincializmusok Erdélyéből. Ezzel szemben azt szeretném, ha az erdélyi románok és magyarok a nem túl távoli jövőben az egyik évben tudatosan lemondanának a 03. 15-i és a 12. 01-i megnyilvánulásokról. Nem másért, de saját magunkat kell meggyőznünk, hogy mi, XXI. századi erdélyiek nem vagyunk sem a XIX. századi arrogánsak és tudatlanok, sem a XX. századi revansisták és balekok foglyai.
Többre is képesek vagyunk és érdemes megpróbálnunk! Románok, magyarok, németek, romák, szlávok, zsidók, örmények, egyéb Erdélyben letelepedett európaiak,
(Elismerem, jobban szeretem a salátát, mint az európai tokányt!) Ezért Erdély több mint az őt alkotó etnonemzeti részek. Ebből implicit módon az következik, hogy Erdély nem lehet kevesebb az alkotóelemeinél – ezért aztán létfontosságú a „másik” létezése és egyéni és kollektív megnyilvánulási formái iránti feltétlen tisztelet. Mindezeket a hivatalos nyelvek, jelképek, zászlók, nemzeti napok, erdélyi közintézményeken belüli arányos képviselet apropóján mondom. Az erős, virágzó, elégedett, fenntartható, ellenálló román, magyar/székely, szász, roma közösségek alapfeltételei egy… erdélyi Erdélynek. Vagyis európainak. Európának pedig egyre inkább egy… őszinte és mégis pragmatikus európaiságra van szüksége, tiszteletben tartva és kiegyensúlyozva a helyi, regionális, nemzeti, nemzetközi identitásokat. Ezért van szüksége egy… erdélyi Erdélyre, és szeretni fog bennünket érte. Majd meglátjátok!
Tehát, trăiască 16 martie! Éljen december 2-a!
Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Ezt az eszmefuttatást is kiteszem a Facebookra, Önök meg beszólnak nekem kommentben. Tehát minden a helyén.
„A kisebbségre irányuló támadások mindig is jelen voltak, hol takaréklángon, hol nyílt tűzzel.”
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
A mesterséges intelligencia ugyanis nem nézett ki az ablakon. Ha tetszik, könyvből tájékozódott. Mi viszont kimentünk a dombra és megnéztük. Avarostól, virágözönöstől, szemetestől, mindenestől.
Egy megyei hivatal vezetője pedig caragialei magaslatokban mutatta be, hogyan kel lebukni egy rakás kenőpénzzel.
Láncbaleset történt húsvétvasárnap délután Nagyszebenben, a tömegkarambolban egy várandós nő is érintett volt.
… az államelnök-jelöltek sikeresélyét szinte percenként mérik most már, és van is egy meglepetés… és egy kórház műtőjében éppen beavatkozás közben vált le a mennyezet.
Hiába hívtak mentőhelikoptert is, már nem tudták megmenteni annak az embernek az életét, aki egy traktor és egy fa közé szorult hétfőn délután Erdőszentgyörgy környékén – közli a Maros megyei tűzoltóság.
Idén a megszokottnál jóval kevesebb turista érkezett Erdély több térségébe a húsvéti ünnepekre.
Elhunyt Ferenc pápa, a római katolikus egyház első latin-amerikai vezetője – jelentette be a Vatikán hétfőn egy videóközleményben.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ezt az eszmefuttatást is kiteszem a Facebookra, Önök meg beszólnak nekem kommentben. Tehát minden a helyén.
„A kisebbségre irányuló támadások mindig is jelen voltak, hol takaréklángon, hol nyílt tűzzel.”
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
A mesterséges intelligencia ugyanis nem nézett ki az ablakon. Ha tetszik, könyvből tájékozódott. Mi viszont kimentünk a dombra és megnéztük. Avarostól, virágözönöstől, szemetestől, mindenestől.