Tőkés, a székely terror és a SRI

Amikor a Forradalom győzelmében játszott „meghatározó szerepért” kitünteted a román Eugen Nicoliceát, ugyanakkor visszavonod a magyar Tőkés Lászlótól az ugyanezekért az érdemekért kapott kitüntetését, akkor van egy nagy gondod a valósághoz való igazodásban, és tökéletesen hiányzik a nevetségességet érzékelő szerved. Johannis mandátuma alatt – nem világos, milyen okokból – az idegengyűlölő nacionalizmus felkorbácsolásának vagyunk a tanúi, melynek a demokratikus intézmények és a jogállamiság aláásása az egyetlen célja. A nacionalizmus felerősödése kifinomult módon kapcsolatban áll a SRI (Román Hírszerző Szolgálat – a szerk.) megerősödésével és ezért aztán üdvözlendő a CCR (Alkotmánybíróság – a szerk.) SRI hatalmát csökkentő – talán váratlan – legutóbbi döntése.

Felvethetik, hogy milyen kapcsolat lehet a nacionalizmus és a lehallgatásokra vonatkozó CCR-döntés között, mellyel a SRI-t kizárták a büntetőügyek bizonyítási eljárásából. Látszólag semmilyen, de szerintük mégis van. Íme:

A Román Hírszerző Szolgálatnak Románia területén gyakorlatilag monopóliuma van,

ami a nemzetbiztonságot illeti. Máris óriási hatalma van egy olyan intézménynek, mely bizonyos nagyon tág határok között gyakorlatilag bármit megtehet a nemzetbiztonság védelmében. Ezt a gyakorlatilag korlátlan hatalmat a valódi civil ellenőrzés hiánya erősíti fel végletesen, tekintettel arra, hogy a parlamenti ellenőrző bizottságok inkább a SRI ügyvédeiből és befolyásolási ügynökeiből állnak, semmint a civil ellenőrzés funkciójának tudatában lévő felelős személyekből. A NATO és a partner államok sokkal hatékonyabb korlátozást képviselnek, mint a román demokratikus intézmények. A SRI civil ellenőrzésének radarját elkerülő működési mód oda vezet, hogy ez az intézmény könnyen áldozatául eshet a visszaélés és túlkapás csábításának.

Na ja, ezt a rendszert maga Kempen és Bach is megirigyelte volna.

Egy ilyenfajta lehetséges túlkapás annak a magyar fiatalnak az ügye, akit terrorizmussal vádolnak, mert egy tűzijátékos „bombát” akart robbantani a nemzeti ünnep alkalmából tartott katonai parádén. A kérdéses fiatalt meg lehet vádolni szélsőségességgel, egy magyar idegengyűlölő csoportosuláshoz való tartozással, huliganizmussal és más, talán még súlyosabb dolgokkal is, melyek veszélyes anyagok kezelésével kapcsolatosak, de nem terrorizmussal. A világon sehol, soha nem került sor terrorista merényletre vagy merényletkísérletre tűzijátékkal, a kérdéses fiatal viselkedése és a SRI által lehallgatott beszélgetései nagyon távol állnak annak az összeesküvésnek az igazolásától, melyet a Román Hírszerző Szolgálat sugallt nekünk.

Ez a példa önmagáért beszél. A SRI-nek monopóliuma van a nemzetbiztonság védelme terén, de egy jogállamban nem rendelkezhet és nem is szabad monopóliummal rendelkeznie a „nemzetbiztonság” kifejezési határai, vagy értelmezési keretei felett. Az említett esetben minden okunk megvan azt hinni, hogy köztörvényes bűncselekményekről van szó, márpedig akkor a SRI-nek ki kell szállnia ebből. Tekintettel arra, hogy a SRI-nek eddig a nemzetbiztonsági és a büntetőügyi esetekkel kapcsolatos lehallgatások terén is monopóliuma volt, az ügyészek fenntartották a terrorizmus vádat, holott nyilvánvalóan túlzás volt. Ezért állítjuk azt, hogy egyetlen hatalmi monopólium gyakorlása a jogállamiság egészsége és a SRI egészsége szempontjából is elegendő.

Káros, ha túl nagy hatalom összpontosul egyetlen intézmény kezében.

Akárhogy is lenne, visszaélés esetén az ügyészek szigorúbb ellenőrzés alatt állnak, mint a SRI, így hát – elvileg – üdvözlendő, ha ők veszik át a lehallgatásokkal kapcsolatos feladatokat. Persze az Alkotmánybíróság döntésével kapcsolatosan vannak tisztázatlan dolgok, melyek súlyos korrupciós vagy akár szervezett bűnözési ügyeket kompromittálhatnak. Ugyanakkor semmi kétségünk sincs afelől, hogy egy rakás bűnöző és védelmezőik (akik közé nemrég, szégyenletes és megbocsáthatatlan módon, Traian Băsescu is feliratkozott) megpróbálják majd ezt kihasználni. De ha az igazságszolgáltatási és a korrupció elleni harcon belüli reformok visszafordíthatatlanok, akkor a rendszer végül behangolja magát, még akkor is, ha ezen idő alatt néhány cápa is átjut a háló szemein. Végül is sokkal jobban bízunk abban, hogy a DNA (Országos Korrupcióellenes Igazgatóság – a szerk.) megfelelőbben kezeli majd a lehallgatásokat, mint ahogy azt a SRI bármikor is tette.

És van még egy ok. A kézdivásárhelyi epizód

csak egy a SRI által ápolt nacionalizmus megnyilvánulásai közül.

Rendszeresen lehet továbbiakat is találni a szolgálat folyóirata, az Intelligence által túlságosan is nagylelkűen befogadott idegengyűlölő és primitív cikkekben. A jelenlegi SRI-igazgató „újságíró” barátai olyan tévéműsorokat készítenek, melyek nem állnak túl messze a România Mare (a néhai Corneliu Vadim Tudor magyarellenes és antiszemita hetilapja – a szerk.) erőszakos nyelvezetétől és uszításaitól. A parlamenti képviselők tavaly börtönnel akarták büntetni a zászlóégetést, holott Románia legfontosabb stratégiai partnerénél, az Egyesült Államokban ezt a szólásszabadság kifejezésének tartják. Újabban a himnusz kötelező éneklését és Székelyföld zászlójának betiltását akarják elérni. És mindezeknek a tetejében került sor Johannis szégyenletes gesztusára is, mellyel visszavonta Tőkés László kitüntetését, akit sok mindennel meg lehet vádolni, de azzal nem, hogy nem volt meghatározó szerepe a Forradalomban. A kisebbségi Johannis mandátuma alatt és a SRI gyámkodása mellett a primitív román nacionalizmus rendkívül bizarr feltámadásának vagyunk tanúi. És, ha netán elfelejtette, a SRI-nek minél távolabb kell tartania magát ettől a jelenségtől, mert intézményként az 1990. márciusi, marosvásárhelyi iszonyatos etnikumok közötti konfliktusból született, és ezt az eredendő bűnt nem lehet semmissé tenni. Könnyű megzakkanni és azt hinni, hogy ha monopóliummal rendelkezel a nemzetbiztonság felett, akkor ez a hazafiságra és a románizmusra is érvényes, és akkor már csak egy lépés a demokratikus intézmények aláásása.

Mert, apropó, tudják, hogy ki válik még az új nyugatellenes nacionalizmus áldozatává? Éppen a DNA, melyről egyre több vadromán állítja burkoltan, a Parlamentben vagy sokkal láthatóbb módon, a közéletben, hogy egy brüsszeli és washingtoni imperialisták által ránk kényszerített „idegen” intézmény.

A címeket és alcímeket a szerkesztőség adta.