Románia hisztipózba vágta magát, mihelyst közeledni érezte a skót népszavazás pillanatát. Minden csatornán vészt kiált a mioripatriotikus sajtó. Sabin Gherman erre (is) reagál.
A skótok szeptember 18-án, népszavazáson döntenek arról, hogy külön országuk legyen, vagy továbbra is Nagy-Britannia királynőjének uralma alatt maradnak – ez a sziget belpolitikájához tartozó ügy, de egyes bukaresti kommentátorok
Egy: személy szerint nem hiszem, hogy a skótok megszavazzák a függetlenséget – mégpedig azért, mert az identitási tremolón túl nehezen áthágható technikai gondok vannak: az új országnak évekig, ha nem évtizedekig kellene várnia, míg bekerül a globális biztonsági rendszerbe (a NATO-ról van szó); hasonló a helyzet az Európai Unió esetében is. Márpedig legalábbis furcsa lenne lemondani a stabilitásról, hogy aztán éppen a stabilitásodat tárgyald újra – legalábbis én, Sabin Gherman, így gondolom. Mit nem értenek a politikusok: a polgárnak nagyobb szüksége van új kocsira, tisztességes házra, oktatásra és egészségügyre, mint utcán üvöltözött jelszavakra. Az a legfontosabb, hogy élvezhesd a munkád gyümölcsét, nem az, hogy politikával foglalkozz.
Kettő: Skócia minden regionális intézménnyel rendelkezik, talán itt a legnagyobb fokú a decentralizálás. Úgy tűnik, hogy a devolúció – a régiósítás és a föderalizálás közötti átmeneti lépés – egyaránt biztosítja az egyszerű emberek biztonságát és jólétét is. Sőt, a hatalom átadása még jelentősebb lesz – ezt jelentette be Cameron kormányfő. Plusz: Skóciának
– mindene, amivel egy ország rendelkezik: miért mondana le arról a kényelmes helyzetről, hogy része a globális szereplőnek számító Nagy-Britanniának? Bár mi részesültünk volna ebben a devolúciós folyamatban…
Három: a bukaresti tévék hisztériázásai mesterségesen terelik a vitát Erdély felé – vagyis piszkálják a szart, hadd terjedjen a bűz. Erdély autonómiája – azoknak, akik értik és akarják – nem a Romániától való elválással azonos, hanem a helyi források, óhajok, attitűdök jobb kezelésével. Ha nem hiszed, akkor gondold végig, normális-e, hogy a minisztériumok ajtaja előtt állj sorba, ha ki akarsz meszelni egy iskolát, vagy ki akarsz javítani egy utat.
Erdély összekapcsolása a skót kérdéssel: a legfelelőtlenebb dolog, amit egy nézettségre vágyó politikus vagy újságíró elkövethet. Ezeknek még a „végkifejlet” szóval is gondjuk van, hogyan várhatnád el tőlük a devolúció megértését…
Négy: néhány napja folyamatosan Baszkföldről, Katalóniáról vagy Korzikáról hallok, mindet riasztónak szánt kontextusba helyezve. Nos, én Bilbaóban is és San Sebastianban is láttam, miként írták az emberek az ajtóra: NO ETA. Katalóniában az elégedetlenségek a kormányzati források elosztásával kapcsolatosak – a Madridba küldött 100 euróból Barcelona 5 és 20 euró közötti összeget kap vissza, a politikusok kénye-kedvétől függően. Korzikában – hogy teljes legyen a kép – a 2003-as népszavazáson az emberek a „függetlenségpártiság” ellen szavaztak, (többek között) ezzel reagálva azokra az erőszakos tettekre, melyeket Yvan Colonna hívei hajtottak végre, akit azzal gyanúsítanak, hogy 1998 februárjában, Ajaccióban meggyilkolta Erignac prefektust. De ezekről egy szó sem esik a tévéinkben, mintha félnénk a becsületesség terjesztésétől.
Öt: A közigazgatási, pénzügyi és kulturális decentralizálásnak
– azoknak pedig, akik ezt a vezércikket Székelyföldre gondolva olvassák, tudniuk kellene, például, a csehországi vlachok létezéséről. A cseh állam elismeri az identitásukat, történelmüket és masszívan finanszírozza kulturális rendezvényeiket.
Hat: a Nagy-Britannia/Skócia és Románia/Székelyföld (plusz a többi régió) közötti egyetlen kapcsolat a román politikus azon képességével van összefüggésben, hogy tisztességesen megértse a regionalizálást. A parlamentből egyelőre
vagyis neked, helyi hatóságnak kell gondoskodnod az iskolákról és a kórházakról, de a pénzt a bukaresti minisztériumoknál tartjuk. És ez nem valamilyen ideológiai gonoszságból történik. Egyszerűen a parlamenti mandátumot szerzők neveltetéséből fakad: az illető iskolák kimeszelését és járdák lekövezését ígérte, és nagyjából itt van a Romániával kapcsolatos felfogóképességének határa. Ilyen egy Nép Házába bejutott helyi tanácsnok.
Gondold végig, hogyan nézne ki egy olyan Románia, mely tisztességesen osztaná el a lehetőségeket és felelősségeket. Ez az ország, forrásait tekintve az egyik leggazdagabb az Európai Unióban, de amikor te fityingekért adsz el 17 milliárd euró értékű rézlelőhelyeket, amikor piacra dobod az olajat és az erdőket és a megművelhető földeket, akkor már nincs jogod csodálkozni azon, hogy a szerelvényeid mind kínaiak, sem azon, hogy Bécsben olcsóbb tankolni, mint nálunk és azon sem, hogy a bevásárlóközpontokban miért árulnak kész puliszkát.
Veszítene valamit Románia azzal, ha a 41 megye helyett néhány történelmi régió lenne? Egy csomó madzag és tisztség nélkül maradó politikus veszítene, de nem a polgár. Veszítene valaki azzal, ha ebben az országban mindenki a saját munkájából élne meg? Vagy ha nem nyúznánk le hét bőrt arról, aki dolgozik, és nem zengenénk dicshimnuszokat a henyélőkről?
Hasonlóképpen: mit veszítesz azzal, ha elismered, hogy a Delta és a Székelyföld
– akár a környezetiről, akár a kulturálisról beszélünk. Egy ország annál erősebb, minél inkább elismeri és ünnepli a saját sokszínűségét. Szeretnéd, ha Romániában minden ház, bér, nyugdíj, ruha, frizura egyforma lenne?
Amikor Moldováról beszélünk, akkor kultúrára gondolunk, Erdély esetében a forrásokra, a Bánságnál a multikulturalizmusra, Bukovina, Máramaros, Dobrudzsa esetében a turizmusra; Bukarestről mi jut eszedbe, a centralizmus vagy a vezérlőgombok kivételével?
Márpedig pont ezzel veszít a főváros: ahelyett, hogy Romániát Európa sikertörténetévé változtatná, feláldozza az aduit azon ambíciója elérése kedvéért, hogy abszolút ura legyen a tartományoknak. Ám ha a kormányon lévőknek nem jön meg az eszük, a fentieknek ez lesz a vegytiszta román nevük: Skócia.
Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…
Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.
A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.
Az író többek között arról beszélt, hogy ő „csak betévedt” az irodalomba, és arról is, milyen ambivalens érzésekkel tölti el a szülővárosába való visszatérés.
… leomlott a szászmuzsnai evangélikus erődtemplom falának egy része… és nyolc év után hamarosan új autópálya-szakaszt avatnak Erdélyben, ha minden jól megy.
Június 13-tól hatályba léptek azok a jogszabály-módosítások, amelyek jelentősen szigorítják a közrend és a köznyugalom megsértésének szankcionálását Romániában. A Kovászna Megyei Rendőr-főkapitányság tájékoztatása szerint az 1991. évi 61-es törvény módos&
„Oda jutottunk, hogy nem az intelligens olvasónak írunk, hanem a rosszindulatú ostobának. A klasszikusok védve voltak ettől a nyomorúságtól, az önhitt ostobaságtól. Mi ezt ma kritikai gondolkodásnak nevezzük.”
Eszméletlen állapotban találtak rá egy 48 éves csíkszeredai férfira kedden délután a város Tudor lakónegyedi részén. A helyszínre érkező mentőegység már nem tudott segíteni rajta, holttestét átadták az igazságügyi orvosszakértőknek.
Néhány nap leforgása alatt másodszor vallott kudarcot a román államfő kormányalakítási kísérlete, ami a válság mélyülésén túlmenően lesújtó képet nyújt az elnök makulátlannak hitt politikai-erkölcsi felfogásáról is.
A 2026-os focivébé kezdetén mindannyian szembesülhettünk azzal a ténnyel, hogy a magyarországi közmédia sportcsatornája, az M4 Sport geokódolás alá zárja a közvetítéseit. Pedig a legutóbbi, 2022-es katari vébén nem így volt. Mi történt azóta?
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Az öreg punk elővarázsolt egy fiatalembert, aki dühösen kérdőre vonta a közönséget. És nem tudtuk elmondani, hova lett a repülőgép, az Északi-sark, a büszke és szabad Magyarország és a többi…
Azt nem tudni, hogy a lemondott miniszter ellen kik tervelték ki és hajtották végre az akciót, elképzelhető, hogy ez soha nem is fog kiderülni.
A mítosztalanított román–magyar közös történelem nem széles körű fogyasztásra alkalmas termék, de az MCC-történészkerekasztal előadói egyelőre optimisták.
Az író többek között arról beszélt, hogy ő „csak betévedt” az irodalomba, és arról is, milyen ambivalens érzésekkel tölti el a szülővárosába való visszatérés.