Romániát maga alá temeti a sok adósság

„A kormányprogramunknak megvannak a hatásai: 7 százalékos gazdasági növekedést produkált, amely 2017-ben a legnagyobb volt a világon.” Ez csak egyike azoknak az üzeneteknek, melyeket a románok már hónapok óta folyamatosan hallhatnak a PSD Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Liberálisok és Demokraták Szövetsége (ALDE) képviselőitől. Más üzenetek szerint a költségvetésihiány-cél tartása esetében a „helyzet ellenőrzés alatt áll” és az összes bíráló irigy, vagy rosszakaró, akik nem akarják, hogy végrehajtásra kerüljön a PSD–ALDE-s kormányprogram és azt sem, hogy a románok jobban éljenek. Ennek ellenére egyik üzenet sem tisztázta teljes mértékben azt a tényt, hogy

miért kellett Romániának 2017-ben, egy ekkora gazdasági sikerrel teli évben pontosan ugyanannyi hitelt felvennie,

mint amennyit a 2009-es mély válság idején vett fel az IMF-től. Pontosabban mondva 11,83 milliárd euróról van szó. És további hiteleket vesz fel, csakhogy most már egyre nagyobb kamatok mellett.

Csaknem egy évvel ezelőtt rámutattunk, hogy Románia alig három és fél hónapnyi PSD–ALDE-s kormányzás alatt csaknem 4,7 milliárd euró hitelt vett fel, amely a sokat bírált Boc-kormány által az IMF-fel aláírt hitel-megállapodás értékének nagyjából 40 százaléka.

Teltek-múltak a hónapok, nőttek a nyugdíjak, de főleg a közalkalmazottak bérei (egyesek esetében kevésbé, másoknál – különösen a tisztségviselőknél – nagyobb mértékben), bevezették a szédítő „adóforradalmat”, melyet most szintén a PSD–ALDE-s kormányzat igyekszik sürgősségi rendeletekkel toldozni-foltozni.

A hitelek pedig szintén tovább érkeztek:

- 4,390 milliárd lej + 1,75 milliárd euró 2017 áprilisában

- 4,192 milliárd lej 2017 májusában

- 5,929 milliárd lej + 100 millió euró 2017 júniusában

- 5,565 milliárd lej 2017 júliusában

- 3,632 milliárd lej 2017 augusztusában

- 3,679 milliárd lej 2017 szeptemberében

- 1,160 milliárd lej + 1 milliárd euró 2017 novemberében

- 1,349 milliárd lej 2017 decemberében.

Megfigyelhető, hogy Románia 2017 folyamán 11,83 milliárd eurónak megfelelő értékben vett fel hitelt. Vagyis

csaknem pontosan annyit, amennyit a gazdasági válság kellős közepén,

hét részletben az IMF-től vett fel. (A Nemzetközi Pénzügyi Alaptól igényelt hitel nagyjából 12,9 milliárd euró volt, amelyből Románia effektív módon körülbelül 11,9 milliárd eurót hívott le.)

2018 első három hónapjában is folytatódott a masszív hitelfelvételek gyakorlata:

- 3,419 milliárd lej 2018 januárjában

- 2,778 milliárd lej + 2 milliárd euró 2018 februárjában

- 3,752 milliárd lej 2018 márciusában.

A kormány ez év első negyedében összesen 4,139 milliárd eurónak megfelelő értékben vett fel hitelt. 

A hitelek különböző lejáratúak, egy évtől 18 évig, így aztán – csak a 2017 felvett hiteleket figyelembe véve – az adósságot teljes mértékben csak 2035 környékén fizetnék vissza. A Román Nemzeti Bank (BNR) statisztikáiban minden adatot megtalálhatnak azok, el akarnak mélyedni a témában.

E számokat látva egyesek azt mondhatják majd, hogy más kormányok is hasonlóan jártak el, esetleg a Cioloş-kormány által felvett hitelekre hivatkozva. Igen, de mintha

akkoriban nem volt arról szó, hogy a világ legnagyobb gazdasági növekedését produkáljuk, nem?

Ráadásul nem kevés közgazdász azt állítja, hogy a kormányon lévőknek a jó, gazdasági növekedést felmutató időszakokat az államadósság csökkentésére kellene felhasználniuk. Köztük van Ionuţ Dumitru, a Pénzügyi Tanács (CF) elnöke is.

Mások azzal érvelnek majd, mint tette azt tavaly a Grindeanu-kormány, hogy „minden kormánynak saját finanszírozás-biztosítási stratégiája van”, hogy „szokványos eljárás” hitelekből finanszírozni a költségvetési hiányt és más lejáró hitelek újrafinanszírozását. Igen, meglehet, hogy minden kormánynak saját finanszírozás-biztosítási stratégiája van, de nem lenne jobb, ha az európai alapokat használná ki maximálisan? Hiszen van egy önálló minisztériumunk erre és több száz alkalmazottunk, akik pontosan azért kapnak bérpótlékot, mert – elméletileg – európai pénzek lehívása a dolguk, mely pénzekből Romániának 2017-ben csak 3,6 milliárd eurót sikerült lehívnia.

Vagyis a teljes felvett hitel nagyjából 30 százalékát.

És igen, meglehet, hogy szokványos gyakorlat hitelekből fedezni a költségvetési hiányt, de akkor mit kezdjünk azokkal a dicsekvésekkel, hogy a PSD–ALDE kormányprogramját a költségvetési hiány levegőbe röpítése nélkül is végre lehet hajtani? És – főleg – mekkora lett volna a költségvetési hiány a GDP csaknem 6 százalékát kitevő masszív hitelek nélkül?

Ami pedig azt az érvelést illeti, hogy az ország gyorsabb fejlesztéséhez hiteleket is fel lehet venni, ezt egyes hivatalosságok nyilatkozatai cáfolják, akik elismerik, hogy a felvett összegek kizárólag a deficitre és újrafinanszírozásokra mennek el, illetve azok a számok, melyek azt mutatják, hogy az állami beruházások 2017-ben a legalacsonyabb szinten voltak az utóbbi 12 évben.

A PSD–ALDE-s kormányok által felvett hitelekre vonatkozó BNR-statisztikákra visszatérve még megfigyelhetünk valamit:

Románia egyre drágábban veszi fel a hiteleket.

Csak néhány példa:

- az egy éves lejáratú kincstárjegyek hozama 0,98 százalékról (2017 januárja) 2,38 százalékra (2018 márciusa) nőtt

- a 2 éves futamidejű lejkötvények hozama 1,38 százalékról (2017 januárja) 3,19 százalékra (2018 márciusa) nőtt

- a 3 éves futamidejű lejkötvények hozama 2,05 százalékról (2017 januárja) 3,88 százalékra (2018 március) nőtt

A 4 és 10 év közötti futamidejű kötvények esetében is nőttek a hozamok, bár kisebb mértékben.

Egyesek ezúttal is azt mondhatnák, hogy ennek nem a PSD–ALDE-s kormányok teljesítményéhez van köze, hanem a nemzetközi piaci történésekhez. Rendben, csakhogy nem kevesen vannak azok – és nemcsak a politikai ellenzék részéről –, akik az ellenkezőjét állítják: az állam az országkockázattal kapcsolatos percepció, a gazdaságba vetett bizalom folyamatos csökkenése, a közpénzügyek és az inflációval kapcsolatos becslések romlása miatt is vesz fel egyre drágábban hitelt.

Zárásul, amennyiben esetleg lemaradtak volna a hírről,

a kormányon lévők azt tervezik, hogy 2018-ban még több hitelt vesznek fel,

mint az előző évben: nagyjából 50 milliárd lejt a hazai piacról (szemben a 2017-es 40 milliárd lejjel) és további 4,5-5 milliárd eurót a külföldi piacokról (a 2017-es kevéssel több mint 3 milliárd euróval szemben).

Egyre gazdagabbak vagyunk szavakban, de egyre szegényebbek a valóságban…

Az alcímeket a szerkesztőség adta.