Az ember elolvassa Petre M. Iancu írását, és kirázza a hideg, hogy ma is mennyire itt lóg a fejünk fölött a sarló meg a kalapács.
Jelen szöveg a dw.com oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Döbbenetes az a nyugalom, amellyel sok román és áruló pártjaik várakoznak. De vajon mire? Egy égből lepottyanó kormányra? Egy Rovana Plumb EB-kinevezését megakadályozó csodára? Egy új nagykövetre az EK-ba?
Mit számít, hogy pészédés (PSD = Szociáldemokrata Párt – a szerk.). Mit számít, hogy fantom. Mit számít, hogy a vezetés már rég nem legitim. Mit számít, hogy már nincs parlamenti többsége és a Parlament nem erősítette meg. Mit számít, hogy a félanalfabéta kormányfő nagyobb ügyességgel és furfanggal kerüli el a törvényhozó fórumot, mint ördög a tömjénfüstöt. Mit számít, hogy – és ez példátlan a kárpáti-dunai-pontoszi térség több ezer éves történelmében – e terület vezetősége nemcsak alkalmatlanokból, hanem saját, amúgy az örökös árulás szervezetének számító, ALDE-nak (Liberálisok és Demokraták Szövetsége – E-RS) nevezett zsebpártjuk árulóiból áll.
Mit számít, ha az illojalitásnak és hűtlenségnek a nép érdekeit már évtizedek óta eláruló mestere szenátuselnöki helyét a ceauşiszta nomenklatúra és politikai rendőrség egyik elkényeztetettje, egy – egyes volt szekusok szerint – volt szekus, aki a posztkommunista rezsimek dédelgetettje is lett. Úgy tűnik, nem sok embert érdekel, hogy ez a szekus-politikai vándor az állam második legfontosabb közjogi méltóságáig kapaszkodott fel.
Talán az ellenzéki pártok undora által elkábítva, melyek ugyanolyan szorgalmasan kerülik a hatalom átvételét, mint amilyen ügyesen a páviánfrizura elkerüli a nemzet Nép Házában összegyűlt választottait,
Kevesen mutatnak némi dühöt. Sokak keserű derűvel állnak hozzá. És mint a pártok, melyek azt állítják, hogy meg akarják szabadítani az országot a vörös pestistől, de egyetlen ujjukat sem mozdítják azért, hogy átültessék a gyakorlatba állítólagos jó szándékaikat, a polgárok undorral elfordítják a fejüket és a saját dolgukkal törődnek. Vagy, mint a moldovai nők, akikkel nemrég találkoztam a Peloponnészoszon, Pátrászban, oda emigrálnak bánatosan, ahova az útlevelük elviszi.
Igaz, másfajta románok is vannak. Azok a szerencsések, akik a PSD támogatásával eltöltenek néhány hónapot valamilyen magas, lehetőleg európai állásban, melyet nem érdemeltek meg, ahol egyetlen másodpercet sem dolgoznak, de amiért több tízezer eurót kapnak havonta. Majd észbontó nyugdíjat.
A románoknak van mit megköszönniük az Európai Parlament fő politikai csoportja vezetőjének, Manfred Webernek. A német keresztényszociális azt kérte a Dăncilă-kormánytól, hogy vonja vissza Ioan Mircea Paşcu, a kommunista és a posztkommunista rezsimek másik kegyeltje, ideiglenes brüsszeli biztosi jelölését. Kicsoda Ioan Mircea Paşcu? Nem (nagyon) tudjuk igazán.
Annyit tudunk még, hogy Nicolae Ceauşescu idején Pașcu Nyugaton volt ösztöndíjas és hallgató. Ami mindig sokatmondó. Aztán lett belőle védelmi miniszter, európai parlamenti alelnök, egyéb zsíros állások bérletese mindenféle „bizottságokban és bizottmányokban” és így tovább, és így tovább.
Számos jel (és egyes volt ügynökök tanúvallomásai) a kommunista Securitate valószínű megbízható kádereként emeli ki személyét. Dăncilă teljesítette a kérést. Nem jelölte Ioan Mircea Paşcu pészédés nomenklatúristát és valószínűleg volt szekust. Valószínűleg úgy vélte, hogy ez az ember a 70-es évek óta azért már mégiscsak megszedhette magát. Ki nem tette ezt meg? Vannak elegen. Így aztán mit látunk: tekintettel arra, hogy a nemzet és a politikai ellenzék nem mutat túl nagy felháborodást „Kotkodáncsila” kormányzásának folytatódása miatt és nem igyekszik megbuktatni őt, madám kormányfő rátett még egy lapáttal. Nyomást gyakorolt, hogy Liviu Dragnea tanítványa, Rovana Plumb képviselje Romániát az Európai Bizottságban.
Dan Mihalache támogatásával, akit volt pészédés, volt uszélés (USL = Szociál-Liberális Szövetség – a szerk.) és Adrian Năstase bűnöző kormányfő volt tanácsadói (mielőtt még K. W. Iohannis tanácsadójává vált volna) minősége valószínűleg feljogosított arra, hogy bekerüljön a pakliba a hosszú életű londoni nagyköveti tisztségre. Micsoda visszalépés, hiszen Ioan Mircea Paşcu, bibircsókjai és zöld csillagai dacára némileg tanult ember volt, vagy legalábbis annak tűnt. Márpedig, bár Mihalache támogatja az Adrian Năstase kamarilláján belüli volt kollégája kinevezését az EB-be, eddig senki sem tudott megnevezni egyetlen területet sem, amihez Dragnea tanítványa, a pészédésített és kleptokráciásított Románia vezére sok tanítványának egyike, ténylegesen értene. Az egyik kivétel a „opás” (a néma „l” ott van a szó elején – a szerk.) lehetne, tekintettel arra, hogy Rovana Plumb „4000 eurós havi részleteket fizetett férje 400 eurós nyugdíjából”, ahogy azt a Newsweek.ro nemrég megírta. A cikkben arról is szó van, hogy „a PSD-s parlamenti képviselőnek, aki az első helyen van az európai parlamenti választási listán, bankszámlákon nincsen pénze, ezzel szemben egy 800 000 eurós hitel részleteit fizeti, 700 négyzetméteres villában lakik és… a PSD-nek fizet be adományokat”.
Mivel Plumb olyan mértékben ért a megindokolhatatlan pénzek szaporításához, hogy úgy tűnik, még a kenyér és hal messiási megsokszorozását is lekörözi,
Gratula kormány, hogy egy pészédés tisztségviselő ezen csodás kinevezése melletti kitartásoddal elérted nemcsak Románia, hanem az Európai Bizottság és jövőbeli vezetője, von der Leyen imázsának kompromittálását is. Majd elválik, miként kompromittálják magukat Európa parlamenti képviselői is, ezen észbontó kontinentális pajzsra emelés érvényesítésével. És még elválik majd valami. Mikor fognak végre a románok és parlamenti képviselőik felkelni annak kikényszerítésére, hogy fényt vessenek az ország csúcsán uralkodó sötétségbe? Tényleg nem lehetünk meg kommunista nomenklatúra nélkül, még három évtizeddel a forradalom után sem?
És mi lenne, ha ki-ki kénye-kedve szerint oszlathatna fel neki nem tetsző pártokat?
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Nézzük csak meg közelebbről, mi folyik épp a romániai politikában, kik a szereplők, és milyen érdekek vezetnek el oda, hogy legyen új kormány és ne kelljen megnyomni a nagy újraindítás gombot.
A 25. TIFF-en néztük meg a România Sălbatică rendezőjének legújabb alkotását, és kedvünk támadt madarakat lesni egy vízen ringó csónakból. De vajon tudjuk-e, milyen huncutok a varjak, vagy hogyan csalogatja elő a rovarokat az iszapból a széki lile?
Ideje lecserélni a korábbi évtizedek szenvedéseire reflektáló román–magyar megbékélés fogalmát a pragmatikus együttélés kifejezésére, a tisztességes Európáért folytatott közös román–magyar párbeszédre. Vége az MCC-történészkerekasztalnak.
A bíróságon folytatódhat a Bihar megyei magyar közélet egyik legrégebbi politikai konfliktusa: Szabó Ödön pert indított Csomortányi István ellen. Az RMDSZ-es politikus rágalmazásról beszél, az EMSZ-alelnök szerint a per célja az elhallgattatása.
… meglett a kormánybuktatás után készített első közvélemény-kutatás, érdekesek az eredmények… és Nicușor Dan államelnök enyhén szólva hülyét csinált magából a NATO-csúcsértekezleten.
Rövid ímélben értesítették Dolhai Istvánt, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának vezetőjét, hogy július végéig láthatja el főkonzuli teendőit.
Elkészült a romániai magyar tannyelvű középiskolák idei érettségi rangsora. A végzősök átlageredményei alapján összeállított toplista a legjobb intézmények mellett azt is megmutatja, hol érettségiztek a legtöbben, hol született a legtöbb 10-es eredmény.
A magyar kormány képviselőinek jelenlététől teszi függővé az idei Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor (Tusványos) panelbeszélgetésein való részvételt több külhoni magyar egyetem vezetősége.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
És mi lenne, ha ki-ki kénye-kedve szerint oszlathatna fel neki nem tetsző pártokat?
Az évekig langyos-unalmasnak tűnő mioritikus politikai élet nagyjából Călin Georgescu feltűnése óta megint izgalmassá vált. Aztán mostanában mintha már túl izgalmas lenne. Mint egy vad összeesküvés-elmélet.
Nézzük csak meg közelebbről, mi folyik épp a romániai politikában, kik a szereplők, és milyen érdekek vezetnek el oda, hogy legyen új kormány és ne kelljen megnyomni a nagy újraindítás gombot.
A 25. TIFF-en néztük meg a România Sălbatică rendezőjének legújabb alkotását, és kedvünk támadt madarakat lesni egy vízen ringó csónakból. De vajon tudjuk-e, milyen huncutok a varjak, vagy hogyan csalogatja elő a rovarokat az iszapból a széki lile?