Románia és a stratégiai deszinkronizálás veszélye

Jelen szöveg a ziare.com oldalon megjelent cikk fordítása.

A politikumnak az ország ügyeiről való lekapcsolódása, a nemzetközi kapcsolatok területére vonatkozó szakmaiatlanná válás és hiányos politikai kultúra miatt Románia veszélyes, stratégiai deszinkronizálódást kockáztat a globális politika valódi kérdéseire vonatkozóan.

A geopolitikai újrarendeződés veszélyes pillanatában, amikor a NATO-nak, az EU-nak, a transzatlanti kapcsolatnak, magának a Nyugatnak a jövője a tét, mi, román politikusok, bürokraták, szakértők vagy egyszerű polgárok nem hagyhatjuk figyelmen kívül mindezeket a negatív fejleményeket és nem kerülhetjük el annak végiggondolását, hogy mit jelent ez a személyes biztonságunkra nézve.

A román bürokrácia, egy kicsit félénken, egy kicsit bátran tesz lépéseket ebbe az irányba. Idén több stratégiai dokumentumot kell majd előkészítenie, a SNAp 2020-tól (nemzetvédelmi stratégia – a szerk.) és a nemzetbiztonsági stratégiától (strategia de securitate naţională) kezdve a Védelem Fehér Könyvéig.

Ráadásul egyes minisztériumok, mint például a Nemzetvédelmi Minisztérium (MApN) rendkívül fontos értékelésekbe kezdtek, ilyen például az ASA, a védelem stratégiai elemzése (analiza strategică a apărării). Két nagy esélyt és nemzeti lehetőséget látok ebben a folyamatban.

Az első, a legfontosabb: egy reform generálása, talán akár egy forradalomé is, a román stratégiai gondolkodásban. A jelenlegi gondolkodásmód, amennyi van, bürokratikus, tehetetlenségi, képzelőerő és vízió nélküli. A tehetetlenségi erő által hajtva még mindig olyan kifejezéseket használunk, mint a „biztonságszolgáltató”, melyek 20 évvel ezelőtt (amikor azokat kitalálták) szükségesek voltak, de ma már irrelevánsak.

A világ változik és ez nem kedvez nekünk

Globális változások küszöbén állunk a világpolitikában. Az utóbbi évek geopolitikai fejleményeinek lineáris menetét több geopolitikai, gazdasági, műszaki és ökológiai jellegű korszakos változás egybeesése szabdalta fel. Megaváltozások folyamatában vagyunk. Ezért is beszélnek „westlessness”-ről, mert 500 évnyi nyugati dominancia után a Nyugatnak másokkal is osztoznia kell a hatalmon. Ez korszakos esemény, a korszakos szótól pedig meg kellene ijednünk, mert a változások amplitúdója annál nagyobb, minél nagyobbak az esemény történelmi dimenziói. Azt, hogy mekkora és mennyire vitatéma, a Fekete-tengernél, Szíriában és Líbiában láthatjuk.

Az a világ, amerre haladunk, nagyon eltér majd a maitól és nem feltétlenül nekünk kedvező módon. A jelenlegi fejlődési tendenciák közül sok nem kedvez nekünk. Míg a világ 1990-ben nekünk hasznos módon változott, egy csaknem 25 éves stratégiai vakációban lévén részünk, a jelenlegi változások inkább egy bennünket fenyegető világot generálnak majd.

Ahogy a krónikás már máskor is mondta, újra „nagy sorsforduló előtt áll a földünk és mi is”.

Ezért mondtam folyamatosan az utóbbi években, hogy számunkra a „VESZÉLY” szó írja le a nemzetközi helyzetet. Számunkra egyre veszélyesebb világban élünk, a nemzetbiztonságunkat közvetlenül megcélzó fenyegetésekkel.

Nőttek az esélyei annak, hogy a legrosszabb nemzetbiztonsági forgatókönyvekkel kell majd szembesülnünk, a háborúkkal. És nem feltétlenül használom a többes számot, mert egy ország ma szembesülhet klasszikus háborús helyzettel, katonai agresszióval, melynek hibrid komponense is lehet, de ugyanakkor politikai háborúkkal is, beleértve a felforgató és információs, gazdasági, kibernetikai vagy hírszerzési agressziós jellegűeket is.

A mai háborúk pedig sokkal alattomosabbak, mert hadüzenet nélkül szokták őket elindítani.

Szóhasználati kérdés

A második esélyt az az igény jelenti, hogy tisztázni kell a nemzetbiztonsági politika alapját képező elméletet és egyszer s mindenkorra meg kell oldani a fogalmi egyesítést. Mert helyes elmélet nélkül belehalunk majd a gyakorlatba.

Párhuzamosan használjuk a „nemzetbiztonság” és a „nemzetvédelem” fogalmakat. Ezek egymással azonosak, vagy az egyik az egészt képviseli, míg a másik csak egy részét? Hasonlóképpen a nemzetbiztonságra is két kifejezést használunk (az eredeti szövegben külön szerepelnek a magyar nyelvben azonos jelentésű „securitate naţională” és „siguranţă naţională” kifejezések – a szerk.). A köznapi szóhasználatban az egyik (a „securitate” – a szerk.) ártó szándékot, valakinek azt a vágyát feltételezi, hogy ártson valaki másnak, a másik (a „siguranţă” – a szerk.) a kockázathoz kötődik.

Egy háború nemzeti veszély, egy földrengés kockázati kérdés. Főleg, hogy a román jogrendben a polgári rendkívüli helyzetek kérdésköre is jelen van. Ugyanakkor, ha úgy gondoljuk, hogy az első (a „securitate” – a szerk.) ellenséges szándékot feltételez, akkor a hírszerzés területét miért tekintjük a másodikhoz (a „siguranţă” – a szerk.) tartozónak?

Úgy hiszem, hogy a fentiek szellemében a MApN és a hadsereg katonai tevékenységét szabályozó minden dokumentumban a „védelem” szóhoz a „hadsereg” vagy „katonai” fogalmat is társítani kell.

Így aztán a nemzet vagy az ország védelmét nemzetbiztonságként értelmezzék, mert az is. Ezért egy sokdimenziós nemzetbiztonsági koncepciót használunk. És amikor a MApN feladataihoz jutunk, vagy az ország katonai eszközökkel történő megvédéséről beszélünk, használjuk a „fegyveres vagy katonai védelem” kifejezést.

Tehát az ASA-ból ASAA vagy ASAM, vagyis a fegyveres védelem stratégiai elemzése (analiza strategică a apărării armate) vagy a katonai védelem stratégiai elemzése (analiza strategică a apărării militare) lesz. Helyesen fegyveres vagy katonai biztonságot és védelmet kellene használni. Vagyis az egész és annak egy része.

Nem utolsó sorban ez a fogalmi egységesítés esetleg egy helyesen megírt alkotmány számára is előkészítené a terepet. A jelenlegi, a 2003-as alkotmány egy fogalmi katyvasz.

Szövegében egyaránt megtalálható mindhárom forma (az eredeti szövegben: „securitate naţională”, „apărare naţională”, „siguranţă naţională” – a szerk.). Kíváncsi vagyok, mit mond majd az Alkotmánybíróság egy ezzel kapcsolatos megkeresésre, melyik a mind felett álló fogalom.

A múlt hibái

Végül e rövid elemzés elején nemzeti lehetőségről is beszéltem, nevezetesen arról, hogy ütemben legyünk a korral, ne legyünk deszinkronizáltak. Márpedig ez nem könnyű dolog, főleg a mi történelmi hozományunkkal.

Románia a 80-as évek elején, ideológiai merevségből és alkalmatlanságból elszalasztotta az ugrás lehetőségét az információs gazdaság és a poszt-indusztrális korszak felé. Ceauşescu továbbra is acélműveket épített, amikor a nem-kommunista világ a személyi számítógépet karolta fel és kihasználta az információs társadalom lehetőségét.

Ez sokba került az országnak, Románia tíz évre gazdasági csődbe süllyedt. 1989–1990-ben ugyanezen ideológiai merevségből (de ezúttal az alkalmatlansághoz a vezető elit félelmét is hozzá kell számítanunk) egy újabb esélyt szalasztottunk el a kedvező helyezkedésre.

Nemcsak az történt, hogy Románia volt az utolsó közép-európai ország, ahol megbukott a kommunizmus, de mi fizettük a legnagyobb árat is, több mint 1000 halottal. A miénk volt az egyedüli kommunista ország, ahol embereknek kellett meghalniuk, hogy megtegyük ezt a lépést. És hogy az elpuskázás tökéletes legyen, a Román Televízió (TVR) által élőben közvetített román forradalommal szerzett halovány nemzetközi hitelességet tönkretettük a Nemzeti Megmentési Front (FSN) aljas döntéseivel, beleértve a bányászok 1990. júniusi felelőtlen Bukarestbe hozását is.

Románia további hat évre újra gazdasági csődbe és nemzetközi elszigeteltségbe került. Az volt a szerencsénk, hogy a globális változások jó irányban haladtak.

A „történelem vége”, a demokratizálódási hullámok, a diktátorok bukása, a Szovjetunió szétesése, az amerikai egyoldalúság, mindezek mentesítettek bennünket a közvetlen nemzetbiztonsági fenyegetésektől egy olyan korszakban, amikor – megismétlem – Románia gazdasági csődben és nemzetközi elszigeteltségben volt.

Ezt a lélegzetvételnyi helyzetet kihasználva, a román nép az 1996. novemberi választástól kezdve – kétségbeesésében – megmentette a helyzetet, határozottan a Nyugat felé fordítva az országot. Ami ezután következett, ismerjük, Románia 1945 utáni legjobb évei, nagy gazdasági növekedéssel és nyugati reintegrációval.

Egy világvége típusú jelenséggel szembesülünk

A vakációnak sajnos vége. Még rosszabb: egy világvége típusú jelenséggel szembesülünk, annak a nemzetközi világnak a végével, melyet megszoktunk, melyet a Nyugat ural, pozitív összegű gazdasági játékokkal és sokoldalúsággal.

Az idők rossz irányban változnak és mi nem készültünk fel ezekre. Nézzék meg a politikai osztályt, hogyan él vissza a legrosszabb esetben a nemzetbiztonság gondolatával, a legjobb esetben pedig csak semmibe veszi. Már nem várunk tőlük jót, megelégszünk azzal, ha nem csinálnak rosszat.

Ezért úgy hiszem, hogy a SNAp 2020 az utóbbi 30 év legfontosabb nemzetbiztonsági stratégiája. Ugyanúgy, ahogy az ASA, hamarosan talán ASAM egy sorsdöntő kezdeményezés, főleg, ha azt a SNAp 2020 kiegészítőjeként dolgozzák ki.

Mindezek az intellektuális erőfeszítések, (mert egy stratégia elsősorban egy gondolkodási folyamat) segíthetnek bennünket elkerülni a stratégiai deszinkronizálódást. Az ország és valamennyiük javára.