Ponta, a bűvészinas

Victor Ponta háromszor próbálta elorozni az Európa tanácsi képviselettel kapcsolatos elnöki hatásköröket és a CCR (Alkotmánybíróság) ugyanennyi alkalommal akadályozta meg őt ebben. Az általunk megkérdezett szakértők szerint az elnök „csak bizonyos kritériumoktól függően” delegálhatja a kormányfőt. Másrészt a lisszaboni szerződés szerint minden országot egyetlen személy képvisel a Tanács ülésein.

Ponta legutóbb személyesen ment el a CCR-hez, hogy kiálljon ügye mellett. A bírók egyhangúlag elutasították keresetét. De továbbra is kérdés, miért erőlteti Ponta, hogy ő képviselje Romániát Brüsszelben, amikor egyértelmű, hogy ezt csak akkor teheti meg, ha felhatalmazást kap az elnöktől?

Az Alkotmánybíróság elutasította Victor Ponta miniszterelnök keresetét, aki június 24-én levélben kérte egy alkotmányos természetű jogi konfliktus meglétének megállapítását az elnök és a kormányfő között, valamint annak megállapítását, hogy a konfliktust az elnök konkrét cselekedetei generálták, miáltal olyan „hatásköröket és kompetenciákat” tulajdonít magának, melyek – az alkotmány szerint – a kormányt illetik meg. Továbbá a bíróság állapítsa meg, hogy az elnöknek a miniszterelnököt kellett volna felhatalmaznia az Európai Tanács júniusi összejövetelén való részvételre, mert a napirenden szereplő témák teljes egészükben a kormány hatásköreivel voltak kapcsolatosak. A miniszterelnök rámutatott arra is, hogy az alkotmányban nincsenek olyan rendelkezések, melyek „kizárólagos feljogosítást” adnának az elnöknek arra, hogy ő képviselje Romániát az ilyenfajta összejöveteleken. Ponta levelében azt is állította, hogy nem az elnök Románia képviseletére vonatkozó jogát vitatja, hanem azt az „önkényes és kizáró jellegű” módot, ahogy a kormánnyal és a Parlamenttel együttműködik, nem kérve véleményüket a mandátumról és nem konzultálva velük.

A 2012-es államcsíny-kísérlet

Az elnök képviseleti jogával kapcsolatosan Ponta nem mindig volt ennyire megértő. Ponta két évvel ezelőtt az akkori külügyminiszter, Andrei Marga cinkosságával trükkhöz folyamodott, gyakorlatilag egy diktátummal „magáénak tulajdonítva az elnöki hatásköröket és kompetenciákat”. A Külügyminisztérium visszaélt a minisztérium felelőssége alá tartozó titkosított kommunikációs rendszerek használatával, hogy egy olyan listát küldjön Brüsszelnek a 2012. június 28-i csúcs román küldöttségének tagjairól, melyen Ponta szerepelt, de Băsescu nem, holott ezeknek a rendszereknek politikai szempontból teljesen semlegeseknek kellene lenniük és minden intézmény rendelkezésére kellene állniuk, diszkrimináció nélkül. Ponta a Parlament egy korábbi döntésével legitimálta az elnöki hatáskörök elorzását, mely „felhatalmazta” az ország képviseletére az Európa Tanács ülésén, de az Alkotmánybíróság június 27-én úgy döntött, hogy a képviselet joga az elnököt illeti meg. Ennek ellenére Ponta elutazott Brüsszelbe, ahol az a sokk érte, hogy megkérdezték tőle, milyen minőségben van ott. A képviselettel kapcsolatos vita robbantotta ki azt az alkotmányellenes villámháborút, mely az elnök felfüggesztéséhez, népszavazáshoz és az USL azon – az Európai Unió és az AEÁ által meghiúsított – kísérletéhez vezetett, hogy a népszavazás után módosítsa a választói jegyzékeket. Volt egy bűnvádi feljelentés is Victor Ponta ellen hivatalos hatáskörök elorzásáért, de a Tiberiu Niţu úrnak alárendelt legfelsőbb bírósági ügyészség megtagadta a bűnvádi vizsgálat elindítását.

Ştefan Deaconu: Nevetségessé válhatunk a világ előtt

Ponta tavaly sem hagyta magát. A Parlament elfogadott egy törvényt „a Parlament és kormány együttműködéséről az európai ügyek területén”, mellyel kihirdette, hogy a román államot a miniszterelnök vagy az elnök képviselheti, a Parlament döntésétől függően. Az Alkotmánybíróság elutasította a törvényt, nem ismerve el a Parlament jogát arra, hogy a képviseletről döntsön. Ahogy azt Ştefan Deaconu professzor kihangsúlyozza, az Alkotmánybíróság elismeri, hogy a napirendtől függően a miniszterelnök képviselheti Romániát, de ugyanakkor kiemeli, hogy a felhatalmazást az elnök adja meg. „A felhatalmazásnak bizonyos kritériumok alapján kell megtörténnie”, mondja Deaconu, aki rámutat arra, hogy „ebből fakad a zavar”. „A CCR az indokolásban megpróbálhatná megmondani, hogy milyen helyzetekben illeti meg az elnököt vagy a kormányfőt a képviselet”. Másrészt, hívja fel a figyelmet Deaconu, a lisszaboni szerződés szerint minden országot egyetlen személy képvisel, vagy az állam- vagy a kormányfő, tehát arra már nincs lehetőség, hogy a Tanács ülésén egyszerre legyen jelen az elnök és a kormányfő is. Márpedig, állítja a jogász professzor, mindenki számára, aki tudja, hogy miként zajlanak az európai csúcstalálkozók, világos, hogy a napirend szinte sosem kizárólag ilyen vagy olyan, és fennáll annak a lehetősége, hogy az egyik pont a kormányfő, egy másik az elnök hatáskörébe tartozik. „Nevetségessé válhatunk a világ előtt, ha az egyik az 1. pont esetében ül be a Tanács ülésére, a másik a 2. pontra”.

A külpolitikai legitimitás iránti vágy

Akkor miért erőlteti Ponta, hogy elmarja az elnöktől a képviseleti jogot? Ion Stanomir professzor szerint követeléseinek nincs jogi alapja, az Alkotmánybíróság joggyakorlata pedig e téren nagyon világos. Stanomir szerint „Pontának szüksége van erre az állandó konfliktusra az elnökkel, hogy belpolitikai cselekedeteit legitimálja, másrészt az imázsa megerősítése érdekében létre akar hozni egy külpolitikai platformot magának”. Úgy tűnik, a külpolitikai legitimálás hajszolásában Ponta még az elnök és a miniszterelnök hatáskörei közötti rendkívül törékeny egyensúlyt is feláldozná. Ponta tegnap kijelentette, azt akarja, hogy a jövendőbeli elnök és miniszterelnök számára „határozzanak meg egy egyértelmű cselekvési keretet az Európa Tanács ülésein való részvételről”. Valójában ez a keret létezik és azt a CCR kijelölte és megerősítette. Ami nem létezik, az Victor Ponta képessége arra, hogy megmaradjon az alkotmányos kereteken belül.

A Tanács ülésein való részvétel tétjei

Ponta elárulta, milyen kétségbeesetten ki akar jutni az Európa Tanács ülésére, de – mint általában – nem volt őszinte. Azt állította, hogy „mielőtt javaslatot teszek majd az európai biztos személyére, a Parlament elé fogok állni. Ha az elnök elmegy és az Európa Tanács ülésén azt fogja javasolni, hogy X tárcát kérjük Ion Ionescu számára, én azt a döntést nem fogom végrehajtani, mert nem kényszeríthetik rám. Tehát, ha én jelölöm a biztost, akkor az tűnik számomra normálisnak, ha én veszek részt a tárgyalásokon, mert másképp tárgyal az elnök olyasmiről, amiről nekem kell, ami persze, hogy nem működik”.

Ebből egyértelműen az következik, hogy Ponta minden áron azt akarja, ő tárgyaljon és döntsön a következő román európai biztos nevéről. Ponta képviseleti felhatalmazást kért az előző két csúcsra, melyeken, kijelentéseivel szemben, a Bizottság jövendőbeli elnökének neve volt a fő téma. Miután maga Martin Schulz is elfogadta, hogy Jean-Claude Juncker kell legyen a Bizottság elnöke, mert az európai választást az Európai Néppárt nyerte meg, Ponta a román biztosra irányította át a figyelmét.

De Ponta a 2006-os válság megismétlődését kockáztatja, amikor a Bizottság elnöke, José Manuel Barroso elutasította Varujan Vosganian jelölését a biztosi tisztségre. Akkor Vosganian tapasztalatlanságára hivatkoztak, valamint a Sorin Ovidiu Vântuval meglévő kapcsolataira, de a volt gazdasági miniszter mindig is Traian Băsescut tartotta felelősnek jelölése elutasításáért. Minthogy egy jelölt Európai Parlament általi elutasítása az egész Bizottság elutasítását jelenti, senki sem vállalhatta a kockázatot, így az volt a vészmegoldás, hogy Leonard Orban számára kitalálták a többnyelvűségért felelős biztosi tisztséget.

Ponta most, egy ellenséges és Brüsszelben nála sokkal elfogadottabb Băsescu mellett, megpróbálta idehaza bebiztosítani magának a jogot arra, hogy Románia nevében tárgyalhasson és kikényszeríthesse az akaratát. Azon kijelentései dacára, hogy Băsescu csak önmagát képviseli, az elnök továbbra is elég befolyással rendelkezik ahhoz, hogy szerepet játsszon a román biztos kijelölésében és kijátssza Ponta terveit. Eddig mind az elnök, mind a miniszterelnök amellett szállt síkra, hogy Dacian Cioloşnak folytatnia kellene a mezőgazdasági biztosi munkáját, de Ponta ismételt kísérletei a képviseleti jog megszerzésére azt sugallják, hogy nem igazán őszinte ebben a támogatásban.