// 2026. április 15., szerda // Anasztázia, Tas

Nackó vagy? Neveletlen vagy!

// HIRDETÉS

Florina Vaipan írása az egymás mellett élés lehetőségeiről.

Kisgyermekként játszottam a szavakkal. Tetszett, nem is tudom, ez valami belülről jövő dolog volt… Nem verseket írtam. Csak játék volt. Néha szimpatikus dolgok sikeredtek belőle.

Nyolcadikosként, a Megéneklünk Románia Fesztivál előtt az osztályfőnöknőm, aki egyben a romántanárom is volt és tudott a szokásomról, felvetette, hogy mi lenne, ha írnék valamit… mondjuk… az „elvtársról”… vagy a csodálatos országunkról, és előállhatnék valami eredeti dologgal… Bla… bla… bla…

Hazamentem, megpróbáltam… Semmi! Úgy két napig kínlódtam és végül kipréseltem magamból egy rímelő, sztereotip szöveget, egy ostobaságot, de szerinte tökéletes volt és elfogadta. Engem viszont nyugtalanított a dolog. Nem tetszett. Nem én voltam benne, nem az én játékom a szavakkal. Semmit sem éreztem.

Ő viszont, valószínűleg büszkén, bevitte a szöveget a tanáriba. A következő szünetben egyenesen hozzám jött a történelemtanárom. Egyike azoknak az embereknek, akiket a mai napig mélységesen tisztelek és teljes mértékben csodálok. Félrevont, egyik kezét a vállamra tette, lehajolt, hogy egy szintben legyen az arcommal, egyenesen a szemembe nézett és megkérdezte: érezted mindazt, amit leírtál? Sikerült állnom a tekintetét: Nem! És akkor?

Soha, de soha ne írj le olyasmit, amit nem érzel,

ne mondj olyasmit, amit nem érzel, ne tégy olyasmit, amit nem érzel!

Nagyon kicsire húztam össze magam… Ígérem!

Elmosolyodott és azt mondta, tudja, hogy állni fogom a szavamat, még akkor is, ha ez egy ideig el fog tartani. A következő szünetben visszakértem a papírlapot az osztályfőnöktől, apró fecnikre téptem, melyek a WC vízsugarában végezték.

Sok év telt el azóta. Voltak esetek, amikor megfeledkeztem erről az ígéretről, mert a környezetem nem azt akarta hallani, amit én érzek, vagy gondolok.

Akkor azt mondtam nekik, amit hallani akartak. Amikor végül elég erős lettem, hogy teljesítsem az ígéretemet, láttam, hogy ezt büntetik. Nagyon keményen. Félremagyarázásokkal, szövegkörnyezetből kiemeléssel, bizonyos átélésüket és intenzitásukat tekintve sajátos érzések meg nem értésével, pellengérre állítással, vagy elítéléssel. Tény, hogy ha egyszer elindultál ezen az úton, akkor már nincs visszatérés. Mert olyan, mintha megpróbálnád visszafordítani az időt és újra azzá válni, ami korábban voltál.

Sohasem volt bennem olyan hazafias büszkeség,

vagy nemzeti érzés, amitől egyesek a mellüket döngetik, és amit egyesek fennhangon szétkürtölnek, leszólva mindent, ami nem olyan, mint ők.

Regionális tudatról még kevésbé beszélhetek. Nem mintha tagadnék vagy szégyellnék valamit, egyszerűen csak azért, mert mindenhol megtaláltam a helyem, ahova eljutottam és ehhez nem kellett előítéletekkel, vagy ellenséges viselkedésekkel megküzdenem.

Az utóbbi években valóságos háborúnak voltam tanúja a román történelmi tartományok lakói között. Egy címkézéseken, az idők folyamán meggyökerezett sztereotip gondolkodásokon, tudatlanságon és folyamatosan viselt szemellenzőn alapuló pszichológiai háborúnak. Mely háborúhoz a nemzeti jelképek csatája társul, főleg a románok és a magyarok/székelyek között. Nem, ezúttal nem erről fogok beszélni, hanem a nevelésről.

Az ilyenfajta előítéletek kialakulásához vezető hiányos nevelésről.

Ugyanolyan mértékben érzem magam erdélyinek, mint moldvainak, vagy románnak. Másfajta hely-e Erdély? Az. Nem lehet összehasonlítani az etnikailag vegyes, a több száz éves együttélésből fakadó erős kölcsönhatásokkal rendelkező társadalmat azzal, amelyben az etnikai kisebbségek elhanyagolható arányban vannak jelen. Letagadhatatlan a kollektív tudatból, a polgári tudatból és egy Birodalom elfogadásából fakadó hatás.

Sohasem fogom azt állítani, hogy az erdélyiek (etnikumuktól függetlenül) jobbak, vagy rosszabbak. Azt, hogy mások, igen. Mint ahogy a moldvaiak is különböznek a bukarestiektől, vagy az olténiaiaktól, vagy a bánságiak a dobrudzsaiaktól, vagy munténiaiaktól.

De mégis miből fakad ez a rivalizálás, az Erdélyben erősebben jelenlévő autonomista elképzeléseken túlmenően? Arra a következtetésre jutottam, hogy csak a neveltetésről és az önbecsülésről van szó. Pontosan úgy, mint egy kis társadalmi csoportban, de nagyobb léptékekben: ha valaki eltér a többitől, akkor elkezdődik a rivalizálás és a harc a „szupremációért”. Erre mindig az érintett egyfajta elszigetelése és önelszigetelődése a válasz. A többiek képtelenek megérteni, hogy ez a különbözőség hasznos és az önbecsülés és a siker modellje lehet, ehelyett inkább arroganciának és túlfűtött büszkeségnek tartják.

Megszakítják a kommunikációt és a támadások, felváltva, mindkét fél részéről elkezdődnek. Végül senki sem ébred rá, hogy valójában nem is az emberek között zajlik a háború, hanem megrögződések, viselkedések, olyan személyek között, akik e játék irányításával így, vagy úgy hasznot húzhatnak belőle.

És eljön a pillanat, amikor megéheznek és megszomjaznak és egy asztalhoz ülnek. Ugyanabból a fazékból esznek, ugyanazt a nyelvet beszélik és ugyanazokat a dalokat éneklik. Rájönnek, hogy régóta ismerik egymást és a harc oktalan. Mind emberek. Egyformák. Minden csak a megismerésen és azokon a lehetőségeken múlik, melyeket nem szabad elszalasztani, hogy az előbbi megvalósulhasson.

Egyik barátom, mindezt tökéletesen ábrázolva, a következőt mondta az elmúlt napokban: aki nem ismeri és sohasem tette be a lábát a Székelyföldre, az egy sor „legendával”, sőt iszonyatosan negatív véleményekkel van felszerelkezve. Ha legalább egyszer járt arra, akkor nemcsak a korábbi fenntartásai tűnnek el, de az előítéletei is meginognak és egymás után leomlanak, végül még néhány szót is képes magyarul elmondani, a barátaival pedig azt tervezgeti, hogy jövőre nagyobb csoporttal térnek vissza.

Ez csak egy példa. De mindent elárul arról, hogy mennyire fontos

az emberek kölcsönhatása

a címkézések előtt, és a kommunikáció azelőtt, hogy ütést mérnél valakire, még ha szavakban is. Az erdélyieknek semmi bajuk sincs a moldvaiakkal és a munténiaiakkal. Az olténiaiaknak sincs a dobrudzsaiakkal. Az egyszerű embereknek nincs.

Mások felé kellene a fegyvereket fordítani, és ők azok, akiknek a széthúzás egyszerűen azért felel meg, mert így zavartalanul űzhetik a játékaikat, miközben az emberek jelentéktelen dolgokra fecsérelik el az energiáikat. Csak akkor lehet majd Románokról beszélni, ha ez mindenkiben tudatosulni fog. Addig viszont… csak a gyűlölet és vezetői szerepben tetszelgő maroknyi ember érdekei által keltett szélviharban széttépett darabok vannak.

Akik az őket vakon követő nyájat olyan szakadék felé vezetik, ahol már nem számít majd sem a régió, sem az etnikum.

// HIRDETÉS
Különvélemény

Kit szoptat az anyaország a hon kebeléből, és kit máshonnan?

Varga László Edgár

Gyerekszótár választások előtti kimerült időkben.

Amikor egy országban a hatalom jobb keze nem tudja, mit csinál a bal…

Szántai János

… vagy lehet, nagyon is jól tudja, csak félrenéz, hiszen a hatalom emberekből áll, akiknek családjaik vannak, akik szeretnek jól élni, ha lehet, ingyen.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Bethlen István egykori miniszterelnök végnapjai a szovjet levéltári források tükrében

Sólyom István

A gyótapusztai vadászháztól a moszkvai Lubjankáig tartó időszak feltárt részleteiről beszélt dr. Seres Attila történész a Sapientia EMTE legújabb Egyetemi Estjén.

És akkor a miniszter felvett egy maroknyi homokot és odadugta a lefagyott hivatalvezető orra alá

Fall Sándor

Ha csak egy rövid videót nézne meg arról, hogy miként működik az ország, és mekkora munka a megreformálása, akkor ez legyen az.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Mi marad a román gazdaságnak, ha már a saját autóját is végképp elveszíti?
Főtér

Mi marad a román gazdaságnak, ha már a saját autóját is végképp elveszíti?

Azt a Daciát, amely már 1999 óta nem a sajátja, hanem a Renault-csoporté, amely egyre inkább külföldi gyártósorokban gondolkodik.

„Nem kell hamut szórnom a fejemre”. Kelemen Hunor a Tisza és az RMDSZ viszonyáról, a magyar–magyar kapcsolatokról
Krónika

„Nem kell hamut szórnom a fejemre”. Kelemen Hunor a Tisza és az RMDSZ viszonyáról, a magyar–magyar kapcsolatokról

Meg kell várni, hogy mi a viszonya az új magyar kormánynak a határon túli magyarokhoz, milyen nemzetpolitikája van, nekünk ahhoz kell viszonyulnunk – jelentette ki a Krónikának Kelemen Hunor.

Mi lesz veled, turkáló? Avagy mit okozna a túlszabályozás a second hand szektorban…
Főtér

Mi lesz veled, turkáló? Avagy mit okozna a túlszabályozás a second hand szektorban…

A szemét az szemét, a használt ruha pedig használt ruha. Egy új minisztériumi rendelettervezet szerint nincs sok különbség köztük, ennek pedig a turkálók látnák kárát, nem is kicsit.

Így oszlottak meg a külhoni magyarok levélszavazatai a pártok között
Székelyhon

Így oszlottak meg a külhoni magyarok levélszavazatai a pártok között

Közzétette a levélszavazatok pártonkénti megoszlását a Nemzeti Választási Iroda: a magyar országgyűlési választáson összesen 256 233 érvényes levélszavazatot adtak le.

Nagyváradi premontrei-ügy: mise közben érkezett a végrehajtó, drámai órák a templomban
Krónika

Nagyváradi premontrei-ügy: mise közben érkezett a végrehajtó, drámai órák a templomban

Kedden reggel pontban kilenc órakor megérkezett a végrehajtó a nagyváradi premontrei templomhoz, ahol a Fejes Rudolf Anzelm apáttal szolidarizáló hívek fogadták. Ez sem akadályozta meg abban, hogy mise közben, csendőrök kíséretében behatoljon a templomba.

A becsapódás utáni állapotok a csíkszeredai tömbháznál
Székelyhon

A becsapódás utáni állapotok a csíkszeredai tömbháznál

Hatalmas robajjal csapódott be egy tömbház bejáratába egy személyautó szombaton este Csíkszeredában, a Tető utcában. Fotókat kaptunk, amelyek az becsapódás után nem sokkal készültek.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Kit szoptat az anyaország a hon kebeléből, és kit máshonnan?

Varga László Edgár

Gyerekszótár választások előtti kimerült időkben.

Amikor egy országban a hatalom jobb keze nem tudja, mit csinál a bal…

Szántai János

… vagy lehet, nagyon is jól tudja, csak félrenéz, hiszen a hatalom emberekből áll, akiknek családjaik vannak, akik szeretnek jól élni, ha lehet, ingyen.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Bethlen István egykori miniszterelnök végnapjai a szovjet levéltári források tükrében

Sólyom István

A gyótapusztai vadászháztól a moszkvai Lubjankáig tartó időszak feltárt részleteiről beszélt dr. Seres Attila történész a Sapientia EMTE legújabb Egyetemi Estjén.

És akkor a miniszter felvett egy maroknyi homokot és odadugta a lefagyott hivatalvezető orra alá

Fall Sándor

Ha csak egy rövid videót nézne meg arról, hogy miként működik az ország, és mekkora munka a megreformálása, akkor ez legyen az.

// HIRDETÉS