Kijev kifejezetten barátságtalan gesztusokat tesz Chișinău felé, és túl sokat követel tőle – miközben Moszkva fenyegetéseivel és saját közvéleményének egy részével is szembe kell néznie a moldovai kormányzatnak. Miért veszélyes ez a helyzet?
Váratlanul kemény pengeváltást láthattunk az elmúlt napokban Ukrajna és a Moldovai Köztársaság között, ennek oka pedig az, hogy a kijevi vezetésnek túlzott elvárásai vannak Chișinău irányában, amelyeket ez utóbbi nem tud teljesíteni, és nem is lenne szerencsés teljesítenie – erre hívja fel a figyelmet a Libertateán megjelent véleménycikkében a Csernovicból Romániába emigrált újságíró, Marin Gherman (akinek korábban már szemléztük egy, az ukrajnai kisebbségek háború utáni kilátásait boncolgató írását).
Irina Verescsuk ukrán miniszterelnök-helyettes
A kormányfőhelyettes asszony kifakadása nem elszigetelt eset: a Volodimir Zelenszkij elnök irányvonala által meghatározott ukrán közvéleményben és a politikai, katonai, gazdasági életben egyre nő az elégedetlenség Moldovával szemben.
Verescsukot korábban az is felbosszantotta, hogy a Moldovai Köztársaság Ukrajnával egyidőben nyújtotta be csatlakozási kérelmét az Európai Unióhoz, szerinte Moldova kéretlen utánfutóként, „vagonként” csimpaszkodott rá az ukrán mozdonyra, hogy vigye be őt is az EU-ba. Kijev ugyanis nem szeretné, ha a tagfelvételi kérelmét csomagban kezelnék a Moldováéval, hiszen úgy érzik, ők a vérükkel fizettek az európai integrációért, nem úgy, mint mások, akik nem merik nyíltan összerúgni a port Oroszországgal.
Ugyanakkor Verescsuk egy interjúban meghívta Maia Sandu moldovai elnököt Ukrajnába, hogy a saját szemével bizonyosodjon meg róla:
Chișinău válasza sem késlekedett: az elnöki hivatal azzal vágott vissza, hogy Moldova „úgy segít, ahogyan tud”, az ukrajnai menekültek tömegeinek befogadásával. A közlemény azt is leszögezi, hogy a Moldovai Köztársaság a kezdetektől egyértelműen elítélte Oroszország agresszióját Ukrajna ellen, emberiségellenes bűntettnek minősítették a bucsai vérengzést, és támogatják a nemzetközi szankciókat is.
A különböző moldovai illetékesek megerősítették: Moldova humanitárius értelemben az ukránok mellett áll, de katonai segítséget ne tőlük várjanak, hanem azoktól az országoktól, amelyek ezt megengedhetik maguknak.
az ENSZ menekültügyi főbiztosságának adatai szerint 426 ezer menekült lépte át az ukrán–moldovai határt eddig, ami közel százezerrel több annál, ahány menekültet Szlovákia fogadott be – egy olyan ország, amelynek a GDP-je ötször nagyobb a Moldováénál.
Verescsuk nyilatkozatai tökéletesen illeszkednek abba a stratégiába, amit a Zelenszkij-adminisztráció követ: minél többet kérni maguk számára, és minél durvább szankciókat Oroszországgal szemben – és bírálni mindenkit, aki ezeket a követeléseket vonakodik teljesíteni. Ismeretes, hogy az ukrán elnök keményen nekiment már Németországnak, Magyarországnak és egy sor nyugati politikusnak amiatt, mert „nem állnak eléggé Ukrajna mellett ezekben a nehéz pillanatokban”.
Ezt a stílust azonban átvette kormányzatának több más tagja is (például az említett Verescsuk), akik viszont nem rendelkeznek az elnök karizmájával, tekintélyével és politikai intelligenciájával.
Az ukrán sajtóban elmarasztalták Moldovát azért is, mert nem volt hajlandó odaadni hat darab MiG-29-es repülőgépét Ukrajnának, illetve gyanakvóan tekintettek arra is, hogy a Moldovai Köztársaság nem szerepelt a „barátságtalan országok” Moszkva által összeállított feketelistáján.
Úgy látszik, Kijev képtelen megérteni, hogy a chișinău-i hatóságok üllő és kalapács közé kerültek – fogalmaz a szerző. Chișinău számára még csak nem is az jelenti a legfőbb veszélyt, hogy megromlik a viszonya Oroszországgal, hanem az, hogy elveszíti az ellenőrzést saját társadalma fölött, amely jóval megosztottabb, mint az ukrán társadalom.
Az elszegényedés, a gázszolgáltatás leállítása és más orosz nyomásgyakorló módszerek
– amilyet már láttunk korábban. Ukrajnában az oroszellenes narratívák nyolc éve részei a közbeszédnek. Az orosz televíziós csatornákat, közösségi platformokat blokkolták, az oroszbarát pártokat és szervezeteket betiltották, a szovjet ünnepeket ukrán nemzeti ünnepekre cserélték, gőzerővel zajlott az ország „kommunizmustalanítása”.
Moldovában ez nem így van: az ottani emberek hozzáférnek az Ukrajnában betiltott médiához, a lakosság egy része pedig ragaszkodik az egykori kommunista vagy orosz szimbólumokhoz – nemrég például nagy felháborodást váltott ki, hogy az orosz megszállás jelképeként betiltották a Szent György-szalagot.
Marin Gherman helyzetértékelését alátámasztja egy friss felmérés is. Az IMAS közvélemény-kutatása alapján a moldovaiak 52 százaléka gondolja azt, hogy Oroszország lerohanta Ukrajnát, 33 százalék szerint Putyin „felszabadítja”, illetve „nácitlanítja” a szomszédos országot. Hasonlóképpen, csak 41 százaléka tartja felelősnek Oroszországot a háborúért, 43 százalék viszont a NATO-t, a Nyugatot, illetve Zelenszkij ukrán elnököt hibáztatja. A megkérdezettek 55 százaléka szerint az orosz és az ukrán ugyanaz a nemzet. A felmérés szerint az emberek 41 százaléka visszasírja a Szovjetuniót. Moldovában a két legnépszerűbb külföldi államfő Vlagyimir Putyin orosz, illetve Aljakszandr Lukasenka belarusz elnök – a legnépszerűtlenebb pedig Volodimir Zelenszkij ukrán államelnök.
Ha ilyen körülmények között a moldovai vezetés nyíltan Putyin- és Oroszország-ellenes szólamokat hangoztatna, az a nyugatbarát kormány népszerűségvesztését és az oroszpárti ellenzék megerősödését okozhatná. Vagyis amit Kijev kér, az nemcsak teljesíthetetlen, hanem pont az eredeti szándékkal ellentétes hatást érhet el: az ukránok egy csendes és óvatos, de megbízható szövetséges helyett egy kifejezetten ellenséges államot „nyerhetnek” vele.
Moldova, úgy tűnik, két tűz közé került: Ukrajna követelőzései mellett Oroszország fenyegetőzéseivel is szembe kell néznie. Moszkva ugyanis „súlyos következményekkel” fenyegette meg Chișinău-t, amiatt, hogy elfogadták azt a törvénytervezetet, amely betiltaná a „Z” és a „V” betűt, illetve a Szent György-szalagot mint az orosz megszállás szimbólumait – számol be a Deutsche Welle romániai kiadása.
Maia Sandu köztársasági elnök szavaira, miszerint ezeknek a szimbólumoknak „a történelem szemétdombján a helyük”, Maria Zaharova orosz külügyi szóvivő így reagált:
Ezek után durva diplomáciai adok-kapok bontakozott ki a két ország hivatalosságai között, nagykövet-berendelésekkel, felszólításokkal és nem is annyira burkolt zsarolással. Egy moszkvai politikus szerint a moldovai elnök
Moldovai illetékesek szerint az ország – miután Ukrajnával együtt lecsatlakozott az orosz villamosenergia-hálózatról – felkészült arra az eshetőségre is, ha a Gazprom úgy döntene, május elseje után beszünteti a gázszállítást.
A politika nyílt csatatérré változott, ahol az elveknek már nincs semmi keresnivalójuk. Jobb, ha ehhez hosszászokunk…
„De gyűlölni kell a népnek tetsző táposokat is. A pszichológust, a konteóterjesztőt, a szavalót. Az ő előadásaikat meg kell akadályozni, ez indokolt és jogos. A nekünk tetszőkét nem, a nekik tetszőkét igen.”
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
A mesterséges intelligencia ugyanis nem nézett ki az ablakon. Ha tetszik, könyvből tájékozódott. Mi viszont kimentünk a dombra és megnéztük. Avarostól, virágözönöstől, szemetestől, mindenestől.
Négynapos iskolahetet tesztelnek egy erdélyi elitiskolában. Azzal vádoltak egy férfit, hogy visszaélt a segélyhívóval, de most pert nyert.
Életének 60. évében váratlanul elhunyt dr. Magyari Zita Ida karnagy, zeneszerző, zenepedagógus, Erdély első zeneszerzőnője – közölte a Kolozsvári Magyar Opera.
A borravaló megadóztatása nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, kezdeményezték a megszüntetését. Az álorvosok, álpapok és álrendőrök mellett megjelent az álközjegyzői „szakma” is.
A falutól mintegy négyszáz méterre találták meg több órai keresés után azt az idős férfit, akinek eltűnését szerdán kora délután jelentették a hozzátartozói.
Húsvétra hazalátogatott gyermekkora családi fészkébe az egyik magyarfenesi gólya, de nem volt része szívélyes fogadtatásban. A fészket épp birtokló magányos gólya nem engedte leszállni, sőt utána is csípett a hegyes, éles csőrével.
Segélykiáltásokkal és kétségbeesett jelzésekkel próbálták megállítani a vonatot a szemtanúk tegnap este Bușteni-ben, amikor a szerelvény a sínek közé szorult autó felé tartott. Az ütközést végül nem sikerült elkerülni.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
A politika nyílt csatatérré változott, ahol az elveknek már nincs semmi keresnivalójuk. Jobb, ha ehhez hosszászokunk…
„De gyűlölni kell a népnek tetsző táposokat is. A pszichológust, a konteóterjesztőt, a szavalót. Az ő előadásaikat meg kell akadályozni, ez indokolt és jogos. A nekünk tetszőkét nem, a nekik tetszőkét igen.”
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
A mesterséges intelligencia ugyanis nem nézett ki az ablakon. Ha tetszik, könyvből tájékozódott. Mi viszont kimentünk a dombra és megnéztük. Avarostól, virágözönöstől, szemetestől, mindenestől.