Milyen elnök Johannis?

Traian Băsescu elnök egyik volt tanácsadója azt mondta Klaus Johannisról, hogy egyfajta

„uralkodó elnök” lehet majd,

természetesen a közismert „játékos elnök” változat antitéziseként. Ezek a meghatározások azonban kevésbé számítanak, mint maga az állandó meghatározási igény. Mindenki folyamatosan értelmezi és újraértelmezi a köztársasági elnök feladatát. „Közvetítő elnök”, „szerepvállaló elnök”, „játékos elnök”, „uralkodó elnök”, „integráló elnök”, „döntőbíró elnök”, íme, csak néhány meghatározás, melyek mellé a jövőben újabbak kerülhetnek.

Ennek a zűrzavarnak, ahogy azt mindenki tudja,

az alkotmány bizonytalan fogalmazása a fő oka.

Az 1991-ben elfogadott szöveg említ bizonyos dolgokat, de nem mondja azokat végig, túl sok kérdést hagyva nyitva. Itt van például az elnök politikai nyilatkozatokra vonatkozó mentelmi joga. Az alkotmány avatott elemzői rámutattak arra, hogy az elnöknek élnie kellene bizonyos önkorlátozásokkal, hogy ily módon sértetlenül megőrizhesse a hatalmi ágak közötti közvetítői minőségét. Az alkotmányban az áll, hogy politikai véleményeit illetően az elnöknek ugyanolyan mentelmi jog jár, mint a Parlament tagjainak, de – szellemében – ugyanakkor elvárja tőle, hogy ne rontsa a hatalmi ágak közötti egyensúlyt.

Ion Iliescu elnök 1994-ben, egy szatmárnémeti látogatása során kitért az államosított ingatlanok helyzetére, azt javasolva a bíróságoknak, hogy egy ezzel kapcsolatos törvény elfogadásáig többé ne hozzanak a jogos tulajdonosoknak kedvező ítéleteket. Abból az epizódból gyorsan politikai vihar lett. A forradalom utáni történelem során az ellenzék akkor kezdeményezett először felfüggesztési eljárást az elnök ellen. Az Alkotmánybíróság viszont elkövette a pártos tévedések hosszú sorába illeszkedő egyik nagy hibáját, a konzultatív jellegű véleményezésében megtagadva annak elismerését, hogy az elnök beavatkozott a bírói hatalom tevékenységébe és megsértett egy egész sor alkotmányos elvet, köztük a polgárok jogát ahhoz, hogy korlátozások nélkül fordulhassanak az igazságszolgáltatáshoz. (ld. Románia Alkotmánya kommentárokkal és lábjegyzetekkel, Victor Duculescu)

Az elnök pártatlanságtól való eltérése volt Traian Băsescu elnök részvétele is egy politikai párt létrehozásában, és annak választási kampány alatti támogatása a hivatalos tisztségéből tett nyilatkozatokkal. Az alkotmány rögzít bizonyos dolgokat, de sok szabad teret hagy, amit az ebben a tisztségben megfordultak úgy töltöttek be, ahogy tudtak.

Bizonyos mértékig természetes és elkerülhetetlen, hogy a törvényben, még egy „alaptörvényben” is, vannak pontosan nem rendezett területek is. De amikor ezek a tisztázatlan területek túl nagyok, rendkívül súlyos kihágásokhoz vezetnek, mint amilyenek a fentebb említett példák. Az elnöki tisztség problematikus, hiszen ő az állam vezetője, de nem vezeti a kormányt, tagja az egyik pártnak, de megválasztása után mégsem folytathat pártos politikát. Ez két olyan helyzet, mely rendkívül nagy gondokat okozhat.

Olyan elnök lenne ideális,

aki képes önmagát korlátozni.

De a közelmúlt történelme azt mutatta, hogy a legmagasabb közjogi méltóság eddigi betöltői végül mindent megtettek, amit megtehettek, tekintettel arra, hogy ebben semmi sem akadályozta meg őket. Az alkotmány határainak feszegetésére irányuló hajlamot egy erős jellem képes legyőzni, de pontatlanságaival maga a törvény szövege bátorít ilyesmire.

Éppen az elnöki tisztség meghatározásainak e tobzódása a legjobb bizonyítéka annak, hogy továbbra is ingoványos talajon járunk, és minél hamarabb újra kellene kezdeni az alkotmánymódosítás folyamatát.