Miért képtelen Románia megerősíteni petrolkémiai iparát? Bezzeg Magyarország!

Miközben a magyar állam által ellenőrzött MOL-csoport pénze a petrolkémiai ágazattal kapcsolatos befektetések felé megy, a román állam többségi tulajdonában lévő Romgaz pénzét a közkiadások fenntarthatatlan növekedése által generált költségvetési hiány fedezésére költik. Míg

Magyarország a jövő gazdaságára készül, Románia a halálos álmába süllyed, mélyen.

Az EU következő költségvetésének legalább 25 százaléka a globális felmelegedés visszaszorítására vonatkozó célok eléréséhez áll majd rendelkezésre, a forrásokhoz és a legfontosabb földgázszállítási folyosókhoz hozzáférő országoknak pedig jelentős szerepük lesz ebben az energetikai átállásban, ami szénről való lemondást és alacsony, vagy nulla szénkibocsátású energetikai forrásokra való áttérést jelent majd.

Magyarország, mely nem rendelkezik földgáztartalékokkal, Romániánál sokkal inkább felfogta, mit jelent a technológiai jövő, mely az új típusú gazdaság katalizátora lesz, mely felé az összes civilizált ország halad és amely az adatok és információk gyors feldolgozására és elemzésére való képességen alapul.

Magyarország bebiztosította magának a hozzáférést az orosz gázhoz is, a román gázhoz is és az amerikaiak által Horvátországon keresztül szállított cseppfolyósított gázhoz is. Ezzel szemben Romániának semmilyen konkrét terve sincs a fekete-tengeri lehetséges földgázkitermelés hazai piacon történő felhasználására. Miközben Magyarország igénybe veszi az európai alapokat és bármilyen más finanszírozási forrást, hogy kereskedjen és fejlődjön, Románia napról napra egyre jobban elszigetelődik.

Miért nyernek majd a petrolkémiában bízó államok és cégek?

Olyan korszakba léptünk, mely jobban függ a petrolkémiától, mint valaha! Globális szinten a földgáz iránti igény a petrolkémia és nem a háztartási fogyasztás felől fog érkezni, és különösen a műanyaggyártás felől, mely fontos alkotórész, akár gépkocsikról, akkumulátorokról, lakásszigetelő vagy élelemvédő anyagokról, fotovoltaikus elemekről vagy a szélerőművek turbináiról van szó.

A statisztikai, fogyasztásprofilozó és trendértelmező programok már rányomják a bélyegüket az idegenforgalomra, az ingatlanpiacra, a bankrendszerre, az egészségügyre, a közlekedésre, a közigazgatásra és a katonai területre is. E számítógépek alkotórészei szintén petrolkémián alapulnak és energiával működnek.

A földgáz magasabb rendű felhasználásából létrejövő műanyag iránti igény már meghaladta az alumínium, az acél vagy a cement iránti keresletet. A petrolkémiai termékek iránti kereslet világszinten folyamatosan növekszik, mert

alapvető módon járul hozzá a fenntarthatósághoz, a mobilitáshoz és a hőkomforthoz,

a mai embernek e három igényéhez, amelyek az életszínvonal javításához szükségesek. Ahogy ezek nőni fognak, úgy nő majd az e termékek iránti kereslet. Néhány példa.

A műtrágya növeli a növények tápértékét és megvédi azokat a kártevőktől, ami magasabb terméshozamot és a lakosság növekedése miatt fontos nagyobb termelést tesz lehetővé.

A műanyagot az egész élelmiszeriparban használják, akár konzerválásról, csomagolásról vagy szállításról, akár szilárd, folyékony vagy fagyasztott élelemről van szó. A járművek kisebb fogyasztás érdekében történő súlycsökkentése a műanyag integrálásával vált lehetségessé.

Az épületek energetikai hatékonysága, amit az Európai Bizottság egyre inkább szorgalmaz, a vegyi feldolgozás révén előállított termékeken alapul. A vegyi termékek ezen kívül a megújuló energia új nemzedékével kapcsolatos kiadások csökkentésének következő szakaszában is szerepet játszhatnak.

A műanyagalapú könnyű anyagokat a szélenergia ágazatában a hosszabb szárnyú turbinák gyártására lehet használni, ezzel egyaránt növelve az energiatermelés hatékonyságát és azok tartósságát, csökkentve a fenntartási költségeket és ebből következően a fogyasztók számláját.

Magyarország nyerő lépése: vegyi kombinát Nagyváradtól 160 kilométerre

Miközben nálunk a nagy petrolkémiai kombinátok többsége az enyészetté lett, Magyarország – a MOL-csoporton keresztül – 1,2 milliárd eurót tervez befektetni egy vegyipari komplexumba, miáltal a cég nagy poliéter-poliol-gyártóvá válik, ezt a közbülső terméket pedig egyaránt használják az autóiparban, az építkezéseken, a bútorgyártásban és csomagolásra is.
A vegyi komplexumot a német Thyssenkrupp építi fel az észak-magyarországi Tiszaújvároson, Nagyváradtól 160 kilométerre.

Sőt, a MOL-csoport és az APK AG idén stratégiai együttműködési partnerséget írt alá. A németek és a magyarok Merseburgban egy innovatív kísérleti projektet indítanak el az újrahasznosító gazdaságban. Egy sor oldószereken alapuló vegyi folyamat révén az ottaniak magas minőségű anyagokat nyernek majd vissza használt műanyagból. A MOL 2030-ig összesen csaknem 4,5 milliárd eurót tervez petrolkémiába fektetni.

De a magyarok stratégiája itt még nem ér véget. Budapest, például, a dunai kapcsolatot kihasználva csatlakozott egy összetett szállítási hálózathoz, mely Magyarországot összeköti Ausztriával és a belgiumi Antwerpen kikötővel és melyet olyan kereskedelmi cserékre fognak felhasználni, melyek olyan javakat foglalnak majd magukba, mint a petrolkémiai és vegyipari termékek, alkatrészek az autóipar számára, acél, gépek, daruk vagy szélerőművek számára gyártott turbinák. Miért fontos ez a lépés? Anvers mára Houston után a világ második legnagyobb vegyipari klaszter. A belgák beruházások vonzásával és az új technológiák és a digitalizálás felhasználásával olyan finomítási központot hoztak létre, ahol évente több mint 2,3 millió tonna etilént gyártanak a belső piac, Hollandia és Németország számára.

Mit kezd Románia a petrolkémiai iparral?

A román petrolkémiai ipar számára óriási lehetőség lenne a fekete-tengeri földgáz kitermelése. Romániának, Magyarországgal ellentétben, nem kell az oroszoktól földgázt, vagy a horvátoktól LNG-t importálnia, saját forrásokkal rendelkezik. Attól a pillanattól kezdve, hogy a termelők meghozzák a befektetéssel kapcsolatos végső döntést és egészen a kitermelés csúcspontjáig lesz időnk talpra állítani a petrolkémiai iparunkat.

Ma, bár a nyersanyagok kitermelése és finomítása Romániában az EU-átlagnál nagyon aránnyal rendelkezik a GDP-ben, az ezeket a forrásokat használó iparágak az EU-átlagnál gyengébben szerepelnek a GDP-ben. Ezt a PwC-ben dolgozó Bogdan Belciu mondta el a Newsweek Románia által a fekete-tengeri gázra kivetett adókról szervezett vita során.

Mit jelent ez? Államunknak nem sikerült hozzátennie azt a gazdasági réteget, mely hozzáadott értéket és magas képzettséget igénylő munkahelyeket hozott volna létre, a kommunizmus korszakából megörökölt technológiát pedig a politikusokkal összejátszó gyanús oligarchák vágták gajra.

Érdekes, hogy poliéter-poliolt, például, az Oltchim is gyárt, de hazánk kormányait a kenyér és a cirkusz foglalta le és hagyták lepusztulni ezt a kombinátot, miután tévében közvetített pályázaton adták el, amikor Dan Diaconescu beleunt az Elodia-ügybe.

De nem baj, majd gyártanak a MOL-osok, három év múlva!

Vezetőink, akiknek üres ígéretekért cserébe odaadtuk a szavazatunkat, luxusutakon sétafikálnak Keleten és nem képesek senkit sem meggyőzni, hogy legalább egy eurót fektessenek be az országban.

Egyes politikusok, amikor a fekete-tengeri földgázról beszélnek, vagy nagy lendülettel ontják magukból a rákkeltő populizmust, vagy azt ígérik, hogy számolatlanul osztogatnak majd a lakosságnak, mint valami kerékpárutalványokat.
Eközben Románia 2 milliárd euró értékben exportál petrolkémiai termékeket és 8 milliárd eurónyit importál abból, amit nemrég még maga is gyártott! Ahelyett, hogy azokat a cégeket támogatnák, melyek hozzáadott értéket tartalmazó termékeket gyártanak, jól fizetett munkahelyeket generálnak, Románia kormányai inkább hazudtak az embereknek és mániákusan azt ismételgették nekik, hogy a zsebbe dugott 200 lejnyi plusz jelenti a jólétet.

Ha már annyira szerelmesen nézik, hogyan hajtotta Orbán Viktor iga alá az igazságszolgáltatást, a PSD-seknek (Szociáldemokrata Párt – a szerk.) és az ALDE-seknek (Liberálisok és Demokraták Szövetsége – a szerk.) azt is látniuk kellett volna, hogy ugyanez az illiberális állam, Magyarország

gond nélkül köthet több milliárd eurós üzleteket németországi cégekkel. Miért?

Mert az állami MOL cég pénze nem a nyugdíjakat és a közalkalmazotti béreket finanszírozza, mint a Romgaz esetében, hanem a gazdaságba többletértéket hozó és munkahelyeket létesítő projekteket! A MOL cég pénzét a jövő gazdaságához használják fel, a Romgaz kétmilliárd lejnyi 2017-es és 2018-as osztalékait pedig mentsvárnak használta a PSD–ALDE koalíció. A Romgaztól kapott pénzből vásároltunk hűtőszekrényt, tévét és mosógépet fekete pénteken, a MOL-csoport pénzét viszont olyan ügyletekbe fektetik be, melyek további pénzcsináláshoz teremtenek feltételeket. Miközben Magyarországon üzletelnek, Romániában – az utóbbi két évben – a szegénység alapját öntötték ki.