Mert a korábbiaktól eltérően ez a kampány a kulisszák mögött zajlik. Azt is mondhatnánk: sunyin. Ami látszik: a műbalhé.
Jelen szöveg a G4 Media oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.
A választási kampány közepén tartunk, két héttel az első forduló előtt, de semmi sem emlékeztet a 2014-es vagy 2009-es összecsapások feszültségére, 2004-ről nem is beszélve, amikor a szavazás napjának közeledtével meredeken növekedett a kampány hőfoka.
Most miért van részünk a lehető legszürkébb, legunalmasabb és legkevésbé szenvedélyes elnökválasztási versengésben? Minden le van játszva és egy egyszerű bohózatnak, politikai pankrációs menetnek vagyunk a tanúi? Mind meghalunk az unalomtól, mert valójában már tudjuk a végső sorrendet? Vagy egyszerűen a jelöltek a lejátszott mérkőzés látszata mögé rejtik félelmüket a kiszámíthatatlanságtól?
Az egyik magyarázatot a jelöltek profiljában kell keresni. Politikusi profiljukat tekintve Iohannis, Barna, Dăncilă, Paleologu, Diaconu nagyon különböznek Băsescutól, Năstasétól, Antonescutól, Pontától, Geoanától. Néhány kivételtől eltekintve hiányzik belőlük a hatásvadász vetület, a politikai tehetség, de még a valódi konfrontációs vágy is. A mostani jelöltek közül szinte mindegyik utálja a konfliktusos helyzeteket, míg elődeik lámpással keresték őket, a politikai háborúból táplálkoztak.
Az elnök, mint általában, hallgat és cselekszik, de nem lehet pontosan tudni, hogy mit. Például, a Dăncilă-kormány bukása után mindenki arra számított, hogy egy – többek között Cotroceni-ben – előre alaposan kigondolt terv matematikai pontosságú végrehajtását fogjuk látni. Ma mindnyájan látjuk, hogy nem volt ilyesmi. Ha lett volna, akkor ma nem itt lennénk, két héttel egy kormány bizalmatlansági indítvánnyal történt menesztése után, beiktatott kormány nélkül.
* Ezzel szemben eléggé világosan látjuk, hogy Klaus Iohannis elnöknek az az érdeke, hogy
Látjuk, hogyan kerül bármilyen utalást Dan Barnára, hogy ne adjon neki fontosságot, ugyanakkor azt az összehangolt intézményi és média-erőfeszítést is látjuk, mellyel csökkenteni akarják az USR/PLUS (Mentsétek meg Romániát Szövetség/Szabadság, Egyenlőség és Szolidaritás Párt – a szerk.) jelöltjének esélyét a második fordulóra. Maga az egyre nagyobb erőfeszítés táplálja a gyanút, hogy Cotroceni-ben még ott lakozik a félelem, hogy Barna kerül be a második fordulóba.
* Klaus Iohannis elnök
nem ad egyetlen interjút sem, nem vesz részt semmilyen szemtől szembeni vitában és nincs egyetlen nyilvános megjelenése sem, a tökéletesen ellenőrzés alatt tartott környezetek kivételével. Mégiscsak természetellenes, hogy egy második mandátumra igényt tartó államfőnek nincs bátorsága harcba menni és menekül a kényelmetlen kérdésektől, vagyis attól, hogy lehetőségeket adjon a választóknak bizonyos kérdések tisztázására, ötévnyi, jó és rossz elemeket egyaránt tartalmazó mandátum után.
aki a Dăncilă-kormány távozása és saját feddhetetlenségének megkérdőjelezése után erős kampányállítások nélkül maradt. A „büntetőügyesek” kizárása a köztisztségekből nagylelkű ajánlat, de ugyanakkor csapda is volt. Nagyon kockázatos mindent egy maximalista lapra feltenni, melyet annyira könnyű ellene fordítani, főleg akkor, amikor egy uniós pénzekkel kapcsolatban lévő tanácsadói cégből érkezik és a POSDRU-val (Vidékfejlesztési Ágazati Operatív Program – a szerk.) dolgozik, amely a lopásnak leginkább kitett operatív program az EU történelmében.
* A Rise Project oknyomozása
még akkor sem, ha ügyfeleinek projektjei jelentős kérdéseket vetnek fel. Van ott egy potenciális összeférhetetlenség a lánytestvérével, aki csaknem 200 000 eurót kapott közvetlenül a testvérétől, de a törvények nem túlságosan egyértelműek ebben az atipikus közbeszerzési ügyben. Tisztázni kell, hogy egy magánvállalkozó tanácsadóra is érvényes az összeférhetetlenségi potenciállal rendelkező ügyekben a közalkalmazott esetében alkalmazott szabály, ami ebben az esetben eléggé nyilvánvalónak tűnik (a fiútestvér finanszírozást nyújt a lánytestvérének), de szigorúan törvényi szempontból a helyzet nem ennyire világos.
kiütöttek néhány téglát az USR/PLUS-os jelölt bizalmi tőkéjének épületéből. Egyes intézmények reakcióidejéből ítélve az következik, hogy mind Viorica Dăncilának, mind Klaus Iohannisnak minden oka megvan arra, hogy a szükségesnél jobban felfújják az ügyet, azt remélve, hogy ezzel kinyírják Barna minden esélyét a második fordulóba való bekerülésre. Mégis, ebben a pillanatban nagyon nehéz megmondani, milyen hatásuk volt a Barnára vonatkozó leleplezéseknek és mit váltottak ki a közvéleményben. A második fordulóval kapcsolatos mérkőzés még nincs lejátszva. Viorica Dăncilă még egy olyan bármit lenyelni hajlandó párt számára is túlságosan ízetlen jelölt, mint a Szociáldemokrata Párt (PSD).
legfeljebb annyit, hogy a maga szűk választói rétegében mindegyik megpróbálja rendszerellenesnek profilozni magát. Theodor Paleologu azzal a bevallott céllal lépett be az elnökválasztási versenybe, hogy Dan Barna szavazataiból vegyen el. Mircea Diaconu már nem tudja, kihez tartozik, hogy az őt támogató pártok belépnek-e a kormányba, vagy sem, Alexandru Cumpănaşu pedig továbbra az őt gazdaggá tévő rendszerrel hadakozik, de még mindig talál elegendő naiv vásárlót.
* Következésképpen, 2019-ben az elnökválasztási kampány hangulata nagyon különbözik a korábbiaktól:
Klaus Iohannis semmilyen nyilvános összeütközésbe nem akar kerülni Dan Barnával, hogy ne változtassa jelentősebbé, mint amilyen. A USR/PLUS jelöltje eddig szintén kerülte a frontális támadást, inkább egy személytelenített harcot választotta a „régi politikai osztállyal” vagy Viorica Dăncilával, a második fordulóért folyó harcon belüli közvetlen ellenfelével. Dăncilă a kampányban nem számít, bármit is mondana, legfeljebb elkövet még egy-egy, önkéntelen humorantológiába feljegyezhető bakit.
mely kis rengéseket produkál a felszínen: ez a kulisszák mögötti machinációk, ügyletek eredménye, melyek célja minél gyengébb jelöltet küldeni a második fordulóba, aki biztos prédája lehet Klaus Iohannisnak. Végső soron a kampány ugyanúgy zajlik, ahogy a mandátum első öt éve is elmúlt: gyanúsan nagy csendben, hullámok nélkül, a legkisebb ellenállással.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.
Jövő héten jelenti be a kormány a deficitcsökkentő intézkedéscsomagot. Két hónapos kiskutyát dobott ki az ablakon egy pașcani férfi.
A Legfelsőbb Igazságszolgáltatási Tanács (CSM) elnöke, Elena Costache azzal vádolja a kormányt, hogy „egyik napról a másikra” 65 évre akarja emelni a bírák és ügyészek nyugdíjkorhatárát, ami a rendszer összeomlásához vezethet.
Esszük a vízízű, papírízű zöldségeket és közben álmodozunk letűnt korok finomságairól. De mi ennek az oka?
A Romániai Nyugdíjasok Országos Szövetsége (FNPR) elfogadhatatlannak tartja, hogy az állami nyugdíjak megsarcolása is része legyen a deficitcsökkentő intézkedéscsomagnak.
Elfogadta hétfő délutáni ülésén a bukaresti kormány azt a rendeletet, amely alapján havi bruttó 300 lejre korlátozzák a közalkalmazottak ártalmas vagy veszélyes munkakörülményekért járó bérpótlékát.
A Richter-skála szerint 3,6-os erősségű földrengés történt szerdán 7 óra 19 perckor Vrancea megyében, Vrancea szeizmikus térségben – közölte az országos földfizikai intézet (INCDFP).
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
„A politikai vezetés így teljesen elengedte a vadgazdálkodást, az állatok pedig zavartalanul szaporodtak. Nem csak a a medvék, hanem a farkasok is. Néhány év alatt a Felső-Nyárádmentén – és a többi erdős vidéken is – drámaivá vált a helyzet.”
A vagyonnyilatkozatok titkosítása nagy port kavart a romániai közéletben. Most megjött az indoklás is.
A direkt magyarellenesség helyett továbbra is a szofisztikált ellehetetlenítési módszerekben bízik az európai táborba visszatért román állam.
A kolozsvári Jazz in the Park fesztivál továbbra sem (túl) drága, viszont szaporodnak a politikai üzenetek. És a bulizene. Ami önmagában nem baj. Virágozzék minden virág. Csak ne feledkezzünk meg a jazzről.