Miért annyira megosztott a román nép a népszavazás kérdésében? (INTERJÚ)

A román nép pszichológiája című kötet szerzője, Daniel David elmagyarázta az Adevărulnak, miként befolyásolja a románok népszavazáshoz való viszonyulását a pszicho-kulturális profil. A Babeş–Bolyai Tudományegyetem rektorhelyettese azt is állítja, hogy az egyház hozzáállását legitimnek lehetne tekinteni, de a népszavazás nem vezethet bizonyos egyetemes emberi jogok megsértéséhez.

„Ennek a profilnak a kollektivizmus az alapvető eleme,

mely konformizmust és differenciálás-hiányt feltételez; egyszerűbben mondva, a kollektivizmus azt jelenti, hogy nem bátorítod a differenciálódást. (…) A rokonság/barátság/ismerősök elemen alapuló kollektivizmus a közösségen kívül, más közösségekkel és más egyénekkel szemben is zártabb.”
A nyugati országok többségének pszicho-kulturális profilját az autonóm egyén határozza meg, így a differenciálás az alapgondolat.

Másrészt, a pszichológus azt állítja, hogy az egyház hozzáállása érthető, hiszen a forradalom után „a románok fokozatosan elkezdték hagyományosról szekulárisra, valamint primer társadalmi értékekről önkifejezési értékekre módosítani a pszicho-kulturális profiljukat. Ilyen körülmények között jelentek meg és váltak egyre erősebbé a szexuális kisebbségek mozgalmai is; valóban, ezek – szintén legitim módon – egyre láthatóbbak és bátrabbak a közéletben. Amikor megtörtént a kritikus küszöb átlépése, az egyház jobban felfigyelt az új irányra és úgy ítélte meg, hogy ez nem helyes és ki kell javítani”.

Adevărul: Ha a románok pszicho-kulturális profilja szemszögéből kellene megvizsgálnunk, akkor ön szerint erre hajlik a többség a népszavazás alkalmával?

Daniel David: Ezt egy szociológus tudná megbecsülni egy felméréssel, bár a jelenlegi körülmények között meglehet, hogy

a válaszok nem lennének őszinték és ez torzítaná az előrejelzést.

Pszichológusként az általánosabb és stabil okozati pszicho-kulturális mechanizmusokhoz fordulhatok, melyek alapján megállapíthatnánk egy rövid-, egy közép- és egy hosszú távú tendenciát. Az az igazság, hogy Romániában most nehéz megjósolni, hogy mi fog azonnal történni, mert nagyon sok minden a mozgósítástól függ.

Elvileg, Románia jelenlegi pszicho-kulturális profilja alapján még mindig magas a tradicionalizmus szintje (pl. kollektivizmus, társadalmi hatalom koncentrálódása, bizonytalanságok kerülése, büntetéseken keresztüli társadalom-ellenőrzés), amit nagyrészt az idősek (a Baby Boomers nemzedék), a középkorú nemzedék (az X-nemzedék) (főleg e nemzedék idősebb része) nagyjából fele és a fiatalok (a millenárisok nemzedéke, a Z-nemzedék) kis része támogat.
De létezik egy olyan Románia is, melynek kevésbé hagyományos pszicho-kulturális profilja van (pl. autonóm egyedek, a társadalmi hatalom nagyobb decentralizáltsága, a bizonytalanságok-változások bátrabb felkarolása, jutalmazásokon is alapuló társadalom-ellenőrzés), ami jobban hasonlít a nyugati térségekre, melyet az idősek kis hányada, a középkorú nemzedék nagyjából fele (főleg ennek fiatalabb része) és a legtöbb fiatal támogat.

Egyelőre a hagyományos pszicho-kulturális profil enyhe előnyben van. De nem sokkal! Így aztán

nehéz a szavazással kapcsolatosan jósolni, mert nagyon sokat számít majd a mozgósítás.

Ha az idősek és a középkorú nemzedék idősebb része jobban mozgósítja majd magát, mint a fiatal és a középkorú nemzedék fiatalabb része, akkor a népszavazásnak a Koalíció a Családért (CpF) által kívánt eredménye lesz. Ha a társadalom fiatalabb része mozgósít jobban, vagy nem megy el szavazni, hogy elszabotálja a népszavazást, akkor meglehet, hogy nem a CpF által kívánt eredmény születik.

Mi a különbség aközött, ahogy Románia, egy kollektivista pszicho-kulturális profilú ország és az autonóm profillal rendelkező országok viszonyulnak az eltérő személy, a más szexuális preferenciájú egyén gondolatához?

Ahogy arra Hofstede holland pszichológus rámutatott (és a román pszichológiának szentelt monográfiában általam készített elemzéseim alapján), Románia jelenleg egy kollektivizmus, a társadalmi hatalom koncentrálódása, a bizonytalanságok-változások kerülése és főleg büntetéseken keresztül gyakorolt társadalom-ellenőrzés által meghatározott profillal rendelkezik. E profilból a kollektivizmus az alapvető elem, mely konformizmust és differenciálás-hiányt feltételez; egyszerűbben mondva,

a kollektivizmus azt jelenti, hogy nem bátorítod a differenciálást.

A nyugati országok többségében az autonóm egyén határozza meg a pszicho-kulturális profilt, melyben a differenciálás az alapgondolat. Tehát az ezekben az országokban élő emberek könnyebben elfogadják a különbségeket, míg a kollektivizmusban az uniformitás előnyben részesül, ha pedig nem vagy olyan, mint mi és/vagy nem tartozol a csoportunkhoz (közösségünkhöz), akkor veszélyes vagy.

Az autonóm egyén kultúrájában az a központi eszme, hogy a közös értékekkel rendelkező emberek alkotnak közösség típusú csoportokat. Nagyobb tolerancia van a más közösségek iránt (más értékekkel rendelkező emberek a mienkéhez képest alternatív közösségeket hozhatnak létre) és nagyobb a nyitottság a közösségen kívüliek felé (általában véve bárkit szívesen látnak a közösségben, aki a közösség értékeivel rendelkezik).

A rokonság/barátság/ismeretség elemen alapuló kollektivizmus zártabb a közösségen kívüli más közösségek és más egyének felé. Például,

az idegennek – általában – komolyabb próbákon kell átesnie, hogy a közösség elfogadja,

ha nem rokon, vagy nem volt korábban a közösség valamelyik tagjának a barátja. Többek között ez is az oka annak, hogy a nyugati kultúrákban könnyebb eltérő embereket elfogadni, de nálunk a különbözőséget még mindig veszélyesnek és ijesztőnek tartják.

Milyen tényezők járulnak hozzá a család meghatározásához egy társadalomban?

Ahogy fentebb mondtam, egy adott társadalomban a család meghatározásához hozzájáruló tényezők biológiaiak, pszichológiaiak, szociológiaiak, etikaiak-erkölcsiek, vallásiak és kulturálisak. Bizonyos társadalmakban egy adott pillanatban bizonyos tényezők dominálnak, míg más társadalmakban más tényezők. Vannak bizonyos társadalmak, melyekben a politikum egyértelműen szabályozni akarja a család fogalmát, gyakran domináns tényezőket jelölve ki. Más társadalmakban a politikum nem avatkozik be domináns tényezőket kijelölő szabályozásokkal, megengedve, hogy a meghatározás változatosabb, és/vagy jellegű legyen.

Romániában mi a domináns tényező?

Azt hiszem, Romániában a kulturális hagyomány, plusz a vallásosság a domináns tényező.

A kulturális hagyomány, ahogy már mondtam, kollektivizmust, a hatalom koncentrálását, a bizonytalanság-változás kerülését és a főleg büntetéseken keresztüli társadalom-ellenőrzést jelenti. A politikai tényező most nem tesz mást, mint ezt ismeri el. Ismétlem, ha ez népszavazással történik, akkor fontos, hogy az olyan módon történjen meg, melynek során tiszteletben tartják a más opciókkal rendelkezők jogait.

Úgy gondolja, hogy ez egy legitim lépés az egyház részéről?

Az egyház része a demokratikus társadalomnak, tehát joga van az érdekeit/értékeit képviselni. Erre a lépésre, mint már mondtam, egy számára kedvező kulturális háttérrel kerül sor, a politikai tényező pedig úgy döntött, hogy ebben a szellemben szabályoz. De az a fontos, ahogy azt már többször is elmondtam az interjú során, hogy a szabályozásra úgy kerüljön sor, hogy nem sértik azok legitim jogait, akik nem azonosulnak ezzel a lépéssel.

Miért most indították el ezt a kezdeményezést?

Egyszerű a válasz: mert az 1989-es forradalom óta több elem is felhalmozódott. A románok fokozatosan tradicionálisról szekulárisra, primérebb társadalmi értékekről önkifejezési értékekre kezdték módosítani a pszicho-kulturális profiljukat.

Ilyen körülmények között jelentek meg és váltak egyre erősebbé a szexuális kisebbségek mozgalmai is;

valóban, ezek – szintén legitim módon – egyre láthatóbbak és egyre bátrabbak a közéletben. Amikor megtörtént a kritikus küszöb átlépése, az egyházban jobban tudatosult ez az új irány és úgy ítélte meg, hogy ez nem jó és ki kell javítani. Érdekesebb lenne azon elgondolkodni, hogy mi motiválta a politikai tényezőt arra, hogy ezt szabályozza! A politikum motivációja általában véve a hatalomra kerülés/hatalmon maradás és a társadalmi jó elérésének valamiféle kombinációja. Külön-külön kell majd eldöntenünk, hogy mi volt ebben az esetben a domináns motiváció.

Milyennek találja a családról szóló népszavazás kapcsán a román társadalomban lezajlott vitát?

Ahhoz, hogy ez az interjú nyílt kártyákkal készüljön, el akarom mondani, hogy nekem a hagyományos család és az ebből következő gyakorlatok jelentik a társadalmi opciómat. Miután ezt egyértelművé tettem, térjünk vissza a kérdésre.

Egy demokráciában különféle témákban többségek hozhatók létre,

a többség javaslata pedig, nyilvánvaló módon, érdekei/értékei érvényesüléséhez vezet. De a civilizált társadalmakban van egy sor korlátozás, hogy ne alakuljon ki a többség diktatúrája.

Léteznek, például, az egyetemes emberi jogok, melyeket különféle, Románia által is aláírt nemzetközi dokumentumokban szentesítenek és melyeket jó lenne, ha mindnyájan ismernénk. Tehát a többség érdekei az emberi jogok (és Románia által vállalt más kötelezettségek) által megállapított korlátig tartanak. Mert különben egy többség mindenféle abszurd dologról is dönthetne, egyes totalitárius rezsimeket ugyanis néha éppen a többség akaratával vezetnek be.

Ezek után úgy hiszem, hogy a CpF-seknek van egy legitim joguk, és senki sem vetheti a szemükre, hogy a létező demokratikus keretek között megpróbálják maximalizálni bizonyos érdekeiket/értékeiket. De azért mindnyájan ügyeljünk arra, hogy ezek – még ha a többség ki is fogja majd őket kényszeríteni – ne sértsék azokat a jogokat, melyeket egyszerűen az emberi léted szentesít.

A többség akkor erősebb és stabilabb, amikor a kisebbség is elégedett!

Másrészt, azt látom, hogy ebben az időszakban nem volt egy őszinte, valamint elegendően racionális és összetett vita, hogy az emberek megértsék, miről van szó, miről szavaznak, és így végül a legjobb megoldáshoz jussunk. Azt hiszem, ez hiba volt és ezáltal elszalasztottunk egy alkalmat, hogy még bölcsebb megfogalmazás legyen az alkotmányban.

Egyszerűbben mondva, ha a népszavazás eredményes, akkor a mindennapi életre gyakorolt hatása – egyelőre – nulla lesz! Pontosabban mondva, a polgári törvénykönyvben szereplő szabályozás („…házasfelek alatt a házassággal egyesült férfi és nő értendő…”), mely ma már működik Romániában, átkerül az alkotmányba, ahol a „…család a házasfelek szabad akaratából létrejött házasságon alapul…” megfogalmazást az „…a család egy férfi és egy nő szabad akaratából létrejött házasságon alapul…” megfogalmazás váltja fel. Az egyetlen azonnali hatás az, hogy ezt a szabályozást, ha bekerül az alkotmányba, a jövőben nehezebben lehet majd megváltoztatni, ha valamikor felmerül majd ez a kérdés.

Sajnos gyakran a média is a „hagyományos család” vs „szexuális kisebbségek” logikába helyezte az egész vitát.

De a kihatások sokkal szélesebb körűek. Mi történik az egyszülős családokkal (pl. egy gyermekét örökbefogadó egyedülálló anya családot alkot vele?)? Mi történik azokkal a családokkal, ahol a gyermekeket a nagyszülők nevelik, mert a szülők meghaltak, vagy külföldre mentek dolgozni? Ki kell hangsúlyoznunk a család meghatározásában a házasságot a vér-/szövetségi kapcsolatok rovására? A bejegyzett élettársi kapcsolat intézménye elfogadható Románia számára?

Például, a CpF-t őszintén foglalkoztatja, hogy az egyszülős család védve legyen, de talán ehhez arra lett volna szükség, hogy az alkotmányba bekerülő szabályozásban az „és” „és/vagy”-gyá változzon, a következők szerint: „…A család egy férfi és egy nő szabad akaratából létrejött házasságon, az egyenlőségükön és/vagy a szülők azon jogán és kötelezettségén alapul, hogy biztosítsák a gyermekek felnevelését, oktatását és taníttatását…”; így aztán, bár az egyszülős családban élő gyermekek védve vannak,

nem világos, hogy a gyermekét örökbefogadó anya családot alkot-e vele, hiszen a család meghatározásában a házasságon van a hangsúly.

Aztán, bár nem vagyok a kérdés szakértője, értelmiségiként felmerül bennem a kérdés, hogy vajon helyesen fordítottuk le román nyelvre magát az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát. Mert úgy látom, az angol nyelvű változatban férfiakról és nőkről van szó („… Men and women of full age, without any limitation due to race, nationality or religion, have the right to marry and to found a family…”), míg a román változatban megjelenik az egyes szám („…A törvényes életkor betöltésével a férfinak és a nőnek, bármiféle fajra, nemzetiségre vagy vallásra vonatkozó korlátozás nélkül, joguk van házasodni és családot alapítani…”), így aztán dolgoknak más olvasatuk lehet.

Sok olyan dolog volt, melyeket ebből az alkalomból racionálisan meg lehetett volna vitatni és bölcsen dönteni róluk, ahogy az egy modern országhoz illik. Például, én nem állítom, hogy ne tévedhetnék egyes fentebbi felvetéseimben, vagy javasolt megoldásaimban (a pszichológia csak egy az ebben az esetben releváns nagyon sok tényező közül), de hozzám hasonlóan még sokan mások is tévedhetnek. Ezért lett volna jó bölcs vitákat tartani, melyek során racionalitással és együttműködéssel kerestük volna a legjobb lehetőséget, nem a másik semmibevételével, defenzivitással, vagy veszekedéssel.

És még ha keresztény szemszögből nézve normális a családot egy férfiból és egy nőből állónak látni,

akiket házasság köt össze, szeretném azt hinni, hogy senki sem ellenzi, hogy egy gyermeket örökbefogadó anya családot alkothat vele. Sőt, egy ilyenfajta változást más lehetőségekkel is ki kellene egészíteni azok számára, akik nem értenek egyet az egyház álláspontjával, mint amilyen például a bejegyzett élettársi kapcsolat, melynek révén azok, akik nem osztják a többség véleményét, civilizáltan élhetnének ebben az országban, nem szenvedve hátrányokat (pl. az öröklés, a bankhitelek és más hasonlók terén), megbélyegzettség nélkül.

Bár nem vagyok teológus, keresztényként megtanultam, hogy Jézus, aki a kereszténység lényegét képviseli, mindig meglepte a követőit, azok közé menve és elfogadva azokat, akiket gyakran még a saját tanítványai is megbélyegeztek (akik akkor talán még nem értették meg a kereszténység lényegét). Sajnos elmaradtak a bölcs viták, az álláspontok tisztázása és az olyan megoldások keresése értelmében, melyek elfogadhatók egy modern állam számára az olyan helyzetekben, amikor az álláspontok összeegyeztethetetlenek voltak.

Tudományos értelemben a családot egy sor biológiai, pszichológiai, szociológiai, etikai-erkölcsi, kulturális és vallási tényező határozza meg.

Különböző társadalmakban egyes tényezőket fontosabbnak tartanak másoknál, a politikum pedig néha magáévá teszi és törvényekben jeleníti meg őket. Például, ha a társadalomfejlődés egy bizonyos szakaszában a vallási perspektíva az uralkodó és demokratikusan érvényesül, ez akár törvényben is megjelenhet. De azért egy modern országban figyeljünk oda az emberi jogok tiszteletben tartására. Küzdj a jogaidért, de ha rendelkezel is a demokratikus többséggel, ne sértsd mások jogait. Másrészt, a vallásos szervezeteknek joguk van kifejezni érdekeiket/értékeiket, és ha képesek egy többséget létrehozni, a törvény pedig ezt lehetővé teszi számukra, akkor ez van. Nem lehetséges sem a többség diktatúrája, de a kisebbség diktatúrája sem! Ám ha egy többség érvényesíti az álláspontját, akkor ezt úgy kell tennie, hogy ne sértse a kisebbségekhez tartozók emberi jogait.

Ezzel kapcsolatosan az az üzenetem, hogy ne diabolizálják az alternatívákat, elemezzünk racionálisan, és bárki nyer is a népszavazáson, az a fontos, hogy ne alakuljon ki egy diktatúra a többiek számára. Itt nemcsak a szexuális kisebbségekre gondolok, hanem az egyszülős családokra, a nagyszülők által nevelt gyermekekre és más hasonlókra is. Mint mondtam, a többség akkor erősebb és stabilabb, ha a kisebbség is elégedett!

Kicsoda Daniel David

A Thomson ISI/Web of Science szerint Daniel David (43 éves) a tudományos közösségen belüli hivatkozások számával a nemzeti és nemzetközi szakirodalomban legnagyobb hatással rendelkező román pszichológus. 2007 óta a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem Klinikai Pszichológia és Pszichoterápia Tanszékének a vezetője. 2013 januárjában nevezték ki a híres New York-i Albert Ellis Intézet kutatásért felelős igazgatójává. Az egyetemi professzor A román nép pszichológiai profilja kötet szerzője. David ugyanakkor a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem kutatási, fejlesztési és versenyképességi rektorhelyettese is.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.