Megkezdődött Liviu Dragnea bukása

A PSD (Szociáldemokrata Párt – a szerk.) elnöke, Liviu Dragnea alig két hónap alatt elvesztette a fővezéri helyzetét a pártban, és Sorin Grindeanu hamarabb kiszabadult a gyámkodása alól, mint gondolta volna. Nem egészen világos, mi késztette Dragneát arra, hogy kikényszerítse a kormányból a 13. sz. rendeletet. A folyamatban lévő perén kívül lennie kellett még valaminek. Talán az új nyomozásoktól való félelem lehetett, aminek – különben – hangot is adott. Dragnea a választás után nem sokkal, december 22-e környékén nyilvánosan azt mondta, hogy „mindenféle közvetítőkön keresztül olyan üzeneteket kaptam, hogy börtönbe dugnak, letartóztatnak”.

A hataloméhség és a bilincsektől való rettegés változtatta, tehát, a kis teleormani szatrapát Románia ajatollahává, aki megmondja a kormánynak, hogy mit tegyen. Legalábbis így nevezete őt a Parlamentben Traian Băsescu.

Dragneának alig egy hónappal a kormány beiktatása után

sikerült egy kisebbfajta forradalmat kirobbantani a társadalomban, de a saját pártjában is.

Jászvásár (Iaşi) polgármestere, Mihai Chirică nyílt színen bírálta önkényeskedő stílusát, több helyi kiskirály pedig, akiknek nem tetszett, hogy a kormányt három déli megye – Olt, Giurgiu és Teleorman – kaparintotta meg, egyre hangsúlyosabban követelte a hatalom megosztását a PSD vezetőjétől. Amit úgy kell lefordítani, hogy több kormányzati tisztséget kell adnia a kiskirályoknak és az embereinek.

A pártban Dragnea olyan emberekkel vette körül magát, akiknek semmilyen politikai relevanciájuk sincs, középszerűek, gyanúsok és engedelmesek, politikai ambíciók megfogalmazására képtelenek: Marian Neacşu, Ionel Arsene, Marcel Ciolacu, Nicolae Bădălău, Mihai Busuioc, Sevil Shhaideh. Nem tanácskozik velük, nem kéri ki a véleményüket, hanem döntéseket közöl velük és azok végrehajtását várja el, nagyjából ugyanúgy, ahogy a Teleorman Megyei Tanácsot vezette önkényesen.

Úgy tűnik, hogy ez a helyzet arra késztette Victor Pontát, Liviu Dragnea hagyományos riválisát, hogy hétfőn a következőt nyilatkozza az egyik tévéadónak: „Dragnea úron kívül már senki sincs a pártban, egyedül van, a többiek tapsolnak.

A párt magánvállalkozás lett, sohasem volt még ilyen.”

A Ponta-féle csoportosulás utóbbi hetekben jelentkező fokozódó nyomása rá is kényszerítette Dragneát arra, hogy megpróbálja elsimítani a belső feszültségeket, különféle tisztségekkel csábítgatva a szembenálló táborokat. Így aztán a kis kormányátalakítás alkalmával a PSD vezetője a Victor Pontához közelállónak számító Rovana Plumbot javasolta az európai pénzekért felelős tárca nélküli miniszteri tisztségre.

A Ponta-csoportosulásnak tett ajánlatra azután került sor, hogy elterjedt a hír, mely szerint a volt kormányfő a kormány épületében találkozott Sorin Grindeanuval. A találkozóra pedig azoknak az egyre jobban elszaporodó találgatásoknak a kapcsán került sor, melyek szerint egyre mélyül a szakadék Grindeanu és Dragnea között.

A nagy törésvonal vasárnap, február 5-én alakult ki, amikor Grindeanu kormányfő egyoldalúan a 13. számú rendelet érvénytelenítése mellett döntött. Azóta fokozódott a kormányfő és a PSD vezetője közötti elhidegülési folyamat, Grindeanu az első helyre lépett Dragnea párton belüli riválisainak listáján, még a hagyományos ellenfeleket, Pontát és Fireát (Gabriela Firea bukaresti főpolgármester – a szerk.) is megelőzve.

A Liviu Dragnea által nyilvánosan megfogalmazott félelmek valósággá váltak,

alig két héttel azután, hogy Grindeanu a Victoria-palotába került. Miután atyáskodóan bevezette a Victoria-palotába, Dragnea többször is arra figyelmeztette, hogy ne váljon „hatalmi pólussá” a pártban, álljon ellen „a személyes projektek csábításának”, ha ki akarja tölteni a mandátumát.

Grindeanu, ahogy az várható volt, hamar ráérzett a hatalom ízére és elég gyorsan lerázta a pórázt, melyen Dragnea vezetgette különféle sajtókonferenciákra. Mára eléggé eltűntek azok a képek, melyeken egy hálás és alázatos kormányfő néz a pártfőnökére. A PSD-n belül megkezdődött a hatalmi harc, az ezzel járó árulások, hátba döfött tőrök és véres lefejezések teljes műsorával.

De ez azért még nem jelenti azt, hogy Dragnea teljesen elvesztette az ellenőrzést a kormány felett, vagy azt, hogy Grindeanu egyik napról a másikra hatalmi pólussá vált a PSD-ben. A Dragnea bírálóinak táborába szintén átállt Cătălin Ivan elmagyarázta, mi az a hatalmi eszköz, mellyel a PSD vezetője még mindig el tudja érni, hogy a párt felsorakozzon mögé:

„Dragnea azért ennyire meggyőző, mert Shhaideh az érve.

Amíg nála vannak a helyi fejlesztési pénzek, addig nagyon meggyőző,

többek között akkor is, amikor kizárásokra tesz javaslatot”, mondta Ivan, aki szintén úgy nyilatkozott, hogy „a párt rossz irányba halad”.

De Sorin Grindeanu sohasem lesz képes túl nagy politikai hatalmat felhalmozni, mert a kormányfői mandátuma alatt hozott döntések váltották ki az utóbbi 27 év legnagyobb tüntetéseit. Azt hiszem, ez is az oka annak, hogy Ponta ideiglenesen Grindeanuval szövetkezik Dragneával szemen, valószínűleg az lévén a meggyőződése, hogy később a jelenlegi kormányfőt könnyebb lesz semlegesíteni.

A mind a pártban, mind a kormányban komolyan megkérdőjelezett vezetői tekintélyű Dragnea valószínűleg a már bejelentett két népszavazással próbálkozik még majd talpra állni, melyek közül az egyik témája nagyon népszerű: a családot egy férfi és egy nő közötti házasságként meghatározó alkotmánymódosítás.

De a népszavazásig akadálytalanul halad előre a pere a Legfelsőbb Bíróságon és

néhány ülésnap múlva a PSD vezetőjét az a veszély fenyegeti, hogy első fokon elítélik.

Ha ez megtörténik, párton belüli tekintélye újabb zuhanórepülésbe kezd, a kiskirályok pedig gyorsan új hatalmi pólus felé mozdulnak el és az utódát fogják keresni. Ne feledjük, a pártnak két év múlva államfőjelölttel kell előállnia.

Ezen kívül Dragnea sötét üzleti múltja, eléggé rossz szagú bel- és külföldi kapcsolatai folyamatosan elkísérik majd. A most neki alávetett emberek azonnal beszélni kezdenek majd, ahogy elkezd majd letűnni a vezér csillaga.

Ha megnézzük, hol volt két hónappal ezelőtt Dragnea és hol van most, akkor megállapíthatjuk, hogy a dicsősége csúcsán lévő ajatollahnak valódi csodákra van szüksége, hogy megmaradhasson a trónon. Annyira gyorsan került ennyire rossz helyzetbe, hogy még a bűnözőket jó pénzért szórakoztatni híresen képes legintelligensebb bohócok sem tudják egyhamar megnevettetni őt.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.