Még egyszer Kolozsvár kultfőváros-kudarcáról

A kocka el van vetve! 2021-ben Temesvár lesz Európa Kulturális Fővárosa.

Ahogy azt az ügyet figyelemmel kísérők többsége gyanította, a csata Kolozsvár és Béga parti város között zajlott. Bukarestnek és Nagybányának nem nagyon volt esélye, az egyiknek a fővárosi státusza, a másiknak a két regionális központhoz viszonyított nyilvánvaló távolsága és egy bűncselekménnyel vádolt polgármester újraválasztása miatt. Ebben az anyagban megpróbáljuk elmagyarázni Kolozsvár kudarcának okait, azokon a vádakon túl, melyek a pataréti üggyel vagy a kétnyelvű táblákkal voltak kapcsolatosak.

E két létező és valóságos gond mellett nem vették figyelembe a verseny igazán releváns dimenzióit: a pénzt, a koncepciót, a pályázat szilárdságát, a leadershipet, a közelmúltat.

1. A pénz

Temesvár javasolt költségvetése 13,5 millió euróval volt nagyobb, mint Kolozsváré, ami csaknem 40 százalékos, tehát jelentős különbség. Ezen belül a bérkiadás nagyjából 10 százalék volt, míg Kolozsvár pályázatában 16 százalék szerepelt.

Egyszerűbben mondva, Temesvárnak volt bátorsága 40 százalékkal több kulturális tartalmat vállalni, Kolozsvárhoz viszonyítva, méghozzá jobb költséghatékonysági feltételek mellett. E fontos kritérium esetében Temesvár ugyanannyi forrásból több eredményt kínált.

Különben az összes pályázó közül Kolozsvár rendelkezett a LEGKISEBB költségvetéssel, ezen belül pedig a legnagyobb bérköltségi aránnyal. Még Nagybányának is 5 millió euróval nagyobb költségvetése volt, mint Kolozsvárnak.

Tekintettel az adminisztráció és a politikai tényező meghatározó szerepére e téren (a költségvetési kötelezettségvállalás több mint 90 százaléka), két jogos kérdés merül fel:

- Kolozsvár vezetése miért nem volt képes legalább a többi jelölt városét elérő költségvetést vállalni? Egy harmad akkora város, Nagybánya miért tudott Kolozsvárnál több forrást erre szánni?

- Miért nem volt nagyobb szerepvállalása a költségvetésben az üzleti körnek egy olyan városban, melyben az állami költségvetés nagy befizetői tevékenykednek?

2. Leadership

A leadership meghatározó elem, ugyanis a kulturális téren felhalmozott tapasztalatnak, a projektmenedzselésnek és a szakmai érettségnek a helyi források mozgósítására vonatkozó képességgel kell ötvöződnie.

Végső soron egy projekt alakulása a projektvezető alkalmasságát tükrözi. A személy vagy személyek képességeinek meg kell felelniük a város jóléte és következő évtizeden belüli pozicionálása szempontjából meghatározó kihívásnak.

Temesvárnak 2014 óta karizmatikus, szilárd és reprezentatív tapasztalattal rendelkező vezetője van. Simona Neumann neves romániai és külföldi egyetemeken szerzett mérnöki, nemzetközi kapcsolati és menedzsmenti végzettséget, többek között a Harvardon, a Birminghami Egyetemen, az Amerikai Katolikus Egyetemen, illetve nemzetközi kapcsolatok területén doktori fokozatot is, méghozzá a kolozsvári BBTE-n. Az Egyesült Nemzetek és az Európai Bizottság számára dolgozott projektmenedzserként és programmenedzserként.

Kolozsvár leadership-je a helyi politikai körök terméke volt, Florin Moroşanu ugyanis közel áll Emil Boc polgármesterhez, de kulturális téren vagy összehasonlítható méretű projektek vezetése terén nincs releváns tapasztalata. Végül csak a döntő előtt néhány hónappal neveztek ki új ügyvezető igazgatót, de neki is inkább a rendezvények szervezésében és a szórakoztatóiparban van tapasztalata, és nem irányította teljes munkaidőben ezt a projektet.

Az összevetés megdöbbentő, bár úgy tűnik, eddig senki sem fordított erre figyelmet.

3. A pályázat

Temesvárnak szilárd, eredeti, az európai dimenzió szempontjából releváns koncepción alapuló pályázata volt.

Az „Adj fényt a városnak” koncepció a polgárok mozgósítása és az egyén aktiválása vektoraként tekint a kultúrára. Az egyén kultúrán keresztüli felemelkedése klasszikus, de a világ mai menete és az aktív európai polgárság témája szemszögéből nézve is releváns téma. A koncepciót egyszerűen, nyíltan és szóvirágok nélkül magyarázták el:

„Temesvár Európa Kulturális Fővárosa pályázatának célja a kultúrán keresztül serkenteni a polgárok közösséghez való tartozásának érzését, valamint a jövőjük körvonalazására irányuló óhajukat.

Kolozsvár egy sokszínűségen és „East of West” kulturális kölcsönhatáson alapuló koncepciót nyújtott be, mely az együttélést domborítja ki. Ez sem új koncepció, és bár a mai világra nézve lenne relevanciája, rossz és néhol ellentmondásos magyarázattal látták el. Kolozsvár egy Mitteleuropára jellemző város és nyilvánvalóan Románia „legnyugatosabb” központjaként pozícionálja magát. Sokkal inkább West of East, mint East of West, amit inkább Bukarestre lehetne mondani, mely tényleg egy kulturális és földrajzi útkereszteződésben helyezkedik el. Meg kell említeni, hogy ebből a multikulturalitásban tobzódó koncepcióból, melyben kiemelik a románok, németek, magyarok, zsidók együttélését, a roma etnikum teljesen hiányzik. A roma szó egyetlen egyszer sem jelenik meg az egész dokumentumban (ezzel szemben az „Untold” kifejezés nyolcszor), ami a város igazi (in)toleranciájára hívja fel a figyelmet. Ebből úgy tűnik, mintha Kolozsvár akarná a multikulturalitást és a sokszínűséget, „de nem a kis halaknak”. E kis elemmel a pataréti ügy hirtelen teljesen más perspektívát és relevanciát kap, a város szélén található gettó élőben bizonyítja a toleranciai, együttélési és multikulturalizmusi elvárások határait. A kétnyelvű táblák botránya ugyanilyen módon bizonyítja a multikulti együttélésre vonatkozó állítások és a valóság kontrasztját.

Így aztán a koncepció elejétől fogva nem volt meggyőző, mert hiányzott belőle a tartalom és a hitelesség.

Ami az események programját illeti, Temesvár jól összerakott és koherens struktúrával áll elő, olyan programmal, melynek egyértelmű vezérfonala van és térben a Béga-csatorna – a világ leghosszabb színpada – integrálja a városba.

Kolozsvár inkább egy tematikus övezetekre szétosztott eseménygyűjteményt terjesztett be, melyekből nagyon nehezen hámozható ki a javasolt koncepcióval összhangban lévő koherencia.

Kolozsvár másik hibája a szomszédos területek bevonásának elhanyagolása volt, vagyis a programot Kolozs megyére és különösen a metropolisz-övezetre korlátozták. Ehhez képest Temesvár határon átnyúló (Magyarország, Szerbia, Románia) kulturális kisugárzást javasolt, mely az egész történelmi Bánság megyéit és közigazgatási egységeit magába foglalná.

Ezeken a részletekre vonatkozó megállapításokon kívül Temesvár esetében a világos, összeszedett, pragmatikus és jól strukturált kifejezésmód is megfigyelhető.

Ezzel szemben Kolozsvár pályázatában a fellengzős metaforákkal teli stílus homályosította el a tartalmat. Röviden, túl sok gondosan megválogatott és fellengzős beszéd. Kulturalista dagályosság, nagyon arrogáns kifejezésmód, melyek a „konkrétum kanyargósságába” fojtották a koncepció kommunikációját.

Íme, egy rövid példa: „Kolozsvár duális város, mint Janus Bifrons, a kétarcú isten, az egyike előre, a másik hátra néz. A nyitott kapuk, az átkelési rítusok és az átmeneti jelenségek istene a sors által meghatározott földrajzi helyzetéből fakadóan Kelet és Nyugat között, kulturális elhelyezkedése szerint pedig a perspektívák és attitűdök kereszteződésében lévő Kolozsvár jelképe lehet.”

A nyílt beszéd ezen hiányából kisüt a túlfejlett üres büszkeség és öndicséret, melyeknek nem lett volna helyük egy hitelességet és pragmatizmust tükrözni kívánó programban:

„Kolozsvár mindig is ’Erdély szíve’ volt, 100 év óta pedig Románia egyik legfontosabb városa.”

„Mi, kolozsváriak nem azért vagyunk multikulturálisak, mert ezt választottuk, hanem – akárcsak Európa sok más helyén – így hozta a sors. Gyakran jövőbe látóan és bátran, a történelem feszültségei, drámai és tragédiái súlya alatt kezeljük ezt.”

Néha átüt a túlzás és a dezinformálás: „Pályázatunknak Servus a szlogenje. Ez az üdvözlési forma Romániában ránk, kolozsváriakra jellemző. Bárhova mész és Servus-szal köszönsz, azt fogják mondani, hogy ’Aha, kolozsvári vagy, igaz?’”

Szintén amatőr dolog egyes nevetséges és valós alap nélküli állítások átvétele, mint például az, hogy Kolozsváron állítólag ugyanolyan az életminőség, mint Milánóban vagy Budapesten, mindezt a numbeo című fantom honlapra alapozva (26. oldal).

Ez csak néhány megjegyzés, melyek szembeöltöttek a pályázat áttekintése során.

A pályázat nem irodalom vagy a város laudációja. Alapvetően egy menedzsment-projekt, jelentős intelligens marketing beütéssel, melynek világosan közvetítenie kell egy vonzó, eredeti és európai kontextusban releváns koncepciót. Aminek Kolozsvár pályázata, sajnos, nem felelt meg teljesen.

4. A közelmúlt

A fentiekre rátelepszik még a közelmúlt.

Kolozsvár megkapta az ifjúsági kulturális fővárosi címet, ami ugyanannyi lehetőséget rejtett magában, mint kockázatot. A legnagyobb kockázat pedig annak kiemelése volt, hogy a város képes-e megfelelni egy sokkal nagyobb kihívásnak, az Európa Kulturális Fővárosa címnek, vagy sem. És az a projekt kudarc volt. A város szörnyen mutatkozott be, megkésett és összevissza irányított munkálatok bénították meg és a szemétbotrány is éppen tetőzött. A város szintjén nem volt valódi koordinálás az idegenforgalmi esemény kiaknázására és arra, hogy valóban megnyissák a látogatók előtt. Az események sokasága inkább csak a helyieknek szólt, az európai fiatalok számára kevés relevanciával. A kultúra a szórakoztatás felé mozdult el, márpedig az európai kezdeményezésnek épp az volt a célja, hogy a kultúrán keresztül alternatívát kínáljon a fogyasztói szórakoztatóipar felületes légkörével szemben. Az Untold, egy gazdasági és idegenforgalmi szempontból hatásos, de vitáktól sújtott és távolról sem kulturális esemény volt a csúcspont.

Miközben Kolozsvár az Untold miatt került extázisba, a pataréti gond éppen akut fázisába lépett. A társadalmi és rasszista szegregáció továbbra is pregnáns, és apró beruházásokkal akarják felületesen kezelni. Ezzel párhuzamosan a város képtelen volt környezetvédő módon kezelni a fogyasztás következményeit, a térség környezeti mentesítése, a szeméttelep megnyitása és a szelektív gyűjtés újra a helyi korrupció miatt vallott kudarcot. Európai kulturális főváros úgy, hogy gettó van a szélén, a városirányítás egyik elemi gondja pedig megoldatlan és európai kötelezettségszegési eljárást indíthat el? Ellentmondásnak tűnik.

Ha megnézzük aztán a város beruházási elsődlegességeit, láthatjuk, hogy Kolozsváron több tízmillió euró megy el stadionokra, sportcsarnokokra, sportkomplexumokra, és nem kulturális infrastruktúrára. Továbbra is bizonytalan a Filharmónia új épülete, az Erdélyi Kulturális Központ. A Nemzeti Opera épületét már évek óta nem tatarozták. A múzeumok visszaszolgáltatási perekben vergődnek. A történelmi múzeum egy örökkévalóság óta tartó felújítás miatt van zárva. De még súlyosabb, hogy a jövő is bizonytalan. Úgy akartunk kulturális főváros lenni, hogy ezekben az években nem mutattunk igazi érdeklődést a kulturális beruházások előtérbe helyezése iránt.

Mindezeken túlmenően az a túl sok kolozsvári által elfogadhatatlannak tartott kényelmetlen igazság, hogy urbanisztikai szempontból a város lepukkantnak, gondozatlannak tűnik, miközben fővárosnak képzeli magát, lett légyen az kulturális, regionális, vagy ifjúsági.

Ezek olyan részletek, melyek előtérbe kerülnek, benyomást keltenek, de eleganciából minden bizonnyal nem szerepelnek majd a zsűri indokolásában.

Érdeklődve várjuk a zsűri indokolását, tudván, hogy annak hangvétele diplomatikus, szikár lesz és sokkal inkább utalásokat fog tartalmazni, mint kemény állításokat.

Azt is érdekes lenne látni,

miként lesz képes a városvezetés biztosítani a projekt bejelentett folytatásához szükséges pénzügyi forrásokat,

tekintettel arra, hogy ez híján van a realizmusnak és a megvalósíthatóságnak.

Erről a vonatról Kolozsvár lemaradt és most a más, megvalósítható távlatok felé fordulás a fontosabb, melyek új lendületet adhatnak a város újrafogalmazásához.

Egy új projekt, a Kolozsvár – Európa Zöld Fővárosa képes lehet a városfejlesztést kiegészítő energiákat mozgósítani, az életminőség konkrét dimenzióiban: egészség és zöldterületek, tiszta levegő és víz, biológiai sokszínűség, zöld mobilitás, az ipar átalakítása egy környezettel barátságos vagy azt kiegészítő gazdaság felé.

Ez jó lehetőség annak megvitatására, miként viszonyuljon Kolozsvár a jövő kihívásaihoz és miként pozicionálhatja magát lehetséges fejlődési modellként Romániában.

A Servus 2021 lehetőségének nekünk most tényleg servust kell mondanunk.

Itt megtekinthető a négy pályázat: Négy romániai forgatókönyv az Európai Kulturális Főváros pályázatra.

Fotó forrása: cluj.com