Nos, a szerző szerint nagyon úgy tűnik, hogy nem. Ezért elsősorban Románia a hibás, na de persze, hogy mindjárt ott lohol mögötte az ellenséges Magyarország.
Jelen szöveg a ziare.com oldalon közölt cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.
Frigida me cohibent Euxini litora Ponti. (A Fekete-tenger fagyos partjai fojtogatnak.) Ovidius, Tristia 55.4.4.
Moszkvában 75 évvel ezelőtt, 1944. szeptember 12-én került sor a Románia és a (R. Ja. Malinovszkij szovjet marsall által képviselt) szövetségesek közötti tűzszünet aláírására. Hazánk a 4. cikkely elfogadásával akkor vesztette el az 1940. június 28-án átengedett teljes területet, az úgynevezett Budzsákot (Bugeac) is beleértve, a besszarábiai tengerparttal együtt, vagyis a Musura csatornától/öböltől Bugazuig (a Dnyeszter tengeri torkolatáig).
Románia alig négy évvel korábban, szintén egy szeptemberi fekete napon, 7-én Dobrudzsa déli részét, a napfényes Kvadrilátert (Cadrilater) engedte át Bulgáriának, mely a Vama Veche és Ecrina (Várnától északra) (bolgárul Kranevo – a szerk.) közötti partszakaszt foglalja magába.
ezzel Romániát a 19. leghosszabb tengeri partszakaszú országgá vált az Unióban, nagyon lemaradva a bajnokoktól, Görögországtól (több mint 13 600 km) és Nagy-Britanniától (csaknem 12 500 km). A bolgároknak például 100 km-rel van több tengerpartjuk, mint nekünk, a lengyeleknek 200 km-rel; a cseheknek, a magyaroknak, az osztrákoknak, a szlovákoknak és a luxemburgiaknak nincs tengeri kijáratuk.
Miközben Románia tengeri kijárata nem lenyűgöző nagyságú, az a szerencsénk, hogy Románián folyik keresztül az Európai Unió legnagyobb folyója, a Duna több mint egyharmada (1080 km a 2850-ből.
A Duna-medence csaknem 30 százaléka Románia területén található, a Nemzetközi Duna-védelmi Bizottság adatai szerint:
Ezen kívül az Unió legnagyobb deltájának 4150 négyzetkilométeres teljes területéből 3445 négyzetkilométer szintén nálunk van, amely a legnyűgözőbb gazdagságát képezi ennek a forrásokban ennyire gazdag területnek, a Duna-deltának.
Nos, az Európai Unió valójában az eurázsiai kontinens azt határoló tengerek és óceánok által meghatározott félszigete:
Az Unió több mint 140 000 kilométernyi tengerpartja mentén él polgárainak 45 százaléka (forrás: itt).
A Fekete-tenger medencéje nem jelent többet az Unió összesített tengeri medencéinek 2 százalékánál, 19-szer kisebb lévén a balti medencénél:
Ma a Fekete-tengerrel határos ország státusza határozza meg Románia geopolitikáját. Elsősorban az, hogy
És ez azért van így, mert egy velünk szemben az egész történelem folyamán ellenséges kolosszus jelenléte uralja ezt a tengert. A világ legnagyobb kiterjedésű, forrásokban leggazdagabb országa (az Orosz Föderációban van a bolygó forrásainak több mint 20 százaléka), a világ 9. legnagyobb nemzete (146 millió ember), a világ 6. legnagyobb gazdasága (4350 milliárd dolláros GDP-vel a PPP-módszer, az ár-összehasonlítás alapján) és – főleg – a világ második legnagyobb katonai hatalma. Ez Oroszország, az egyetlen ellenség, amelyiktől félünk és valaha is féltünk, olyan ellenség, mely nagyon is élő, és pánikot keltve mozog a Fekete-tengeren. Csak öt éve volt, hogy alig néhány nap alatt elfoglalta a Krím-félszigetet.
Ugyanitt van a románok volt hűbéri hatalma, Törökország, egy nálunk négyszer nagyobb nemzet (több mint 82 millió ember, a világ 19. legnagyobb népessége), nagy gazdasággal (a 13. legnagyobb a világon, 2274 milliárd dolláros GDP-vel, a PPP-módszer szerint), a világ 9. legnagyobb katonai erejével. Továbbá
Ahhoz, hogy el tudjuk képzelni, milyen helyzetben van a NATO második legnagyobb hadserege, fel kell idéznünk, hogy az Erdoğan-kormány nemrég S-400 típusú rakéták megvásárlásáról kötött megállapodást az oroszokkal, a NATO fő ellenfelével. Mindezt azután, hogy néhány évvel ezelőtt, egy államcsíny-kísérlet alkalmával, a török hadsereg teljesen lecserélte a vezetését.
Szintén fekete-tengeri parttársaink az ukránok is, egy nálunk kétszer népesebb (42 millió ember), de háromszor szegényebb (az egy főre eső GDP mutató, a PPP-módszertan szerint), a mienkénél sokkal kisebb gazdaságú ország (alig 408 milliárd dolláros GDP-vel, a PPP-módszer szerint). Ukrajnát három évtizednyi folyamatos zuhanás zsigereli ki, mára csaknem ugyanolyan szegény lett, mint a sereghajtó Moldovai Köztársaság; ráadásul, bár a világ 29. legnagyobb katonai erejeként tartják számon, egy néhány hétig tartó hibrid háború teljesen szétzilálta, egy szemvillanás alatt veszítette el a Krímet, plusz Donyecket és Luhanszkot. Politikai instabilitás, általános korrupció, bizonytalanság, szegénység, annak távlati lehetőségével, hogy kikerül az orosz gáz útvonalából, mindezek belélegezhetetlen és lehangoló légkört teremtettek a szomszédos országban.
Grúzia kicsi ország (alig 3,7 millió ember), távol tőlünk, az ukránnál jobban teljesítő, de globálisan így is csak a 112. helyen lévő gazdasággal (46 milliárd dolláros GDP, a PPP-módszer szerint, vagyis nagyjából tizenkétszer kisebb a mienkénél). Itt az orosz hadsereg által létrehozott két Transzdnyesztert találunk, Abháziát és Dél-Oszétiát, melyek folyamatos feszültséget tartanak fenn az országban és veszélyes adrenalin-löketet pumpálnak a régióba.
A NATO-nak rajtunk kívül van még egy kis bástyája a Fekete-tengernél, Bulgária, egy alig 7 milliós nemzet, a mienkénél háromszor kisebb gazdasággal (170 milliárd dolláros PPP-GDP), Európa legszegényebb és legrosszabbul teljesítő gazdaságával (az EU egyedüli országa, ahol az egy főre jutó GDP nem éri el az uniós átlag felét).
20 millió ember, a világ 40. legnagyobb gazdasága (541 milliárd dollár, PPP-GDP), a bolygó 40. legnagyobb katonai ereje, az amerikaiak egyedüli hűséges szövetségese a régióban, az Európát az orosz rakétáktól megvédeni képes (a hivatalos álláspont szerint ez jelenleg erős túlzás – a szerk.) rakétaellenes pajzs egyedüli komponensének házigazdája.
Ankara habozó magatartása közepette Románia marad az AEÁ fekete-tengeri katonai és politikai erejének egyetlen erős és valódi horgonya.
A közfelfogás szerint Romániának az orosz hadsereg fekete-tengeri kolosszális tűzerejének fenyegetettsége alatt kell élnie: az oroszok térségbeli tűzereje alig három év alatt (2014-től 2017-ig) megkétszereződött. Az oroszok 2016-ban hat új tengeralattjárót hoztak ide, a hat új fregattból hármat már szolgálatba állítottak, most épülnek a Bujan-M és Karakurt osztályú új korvettek, a kaszpi flottából öt egységet áthelyeztek az Azovi-tengerre, amelyek két partvédelmi dandár alapját képezik, szintén idehoztak még 12 új Szu-30SM típusú harci gépet és több Ka-52 és Mi-28N típusú támadóhelikoptert, valamint Tornádó típusú rakétavetőket. A Krímbe telepítették a halálos Sz-400 és Pancir típusú föld-levegő rakétákat, valamint a Bastion és Bar partvédelmi rakétaütegeket, a P-800 Onyiksz típusú hajóellenes rakéták is részei az új Bastion-P rendszernek. Az oroszok a rettegett Szuhoj gépeknek otthont adó belbeki repülőtér mellé, Szevasztopolba telepítettek egy Monolit-B típusú radart, melynek 450 km-es hatósugarával az egész román partvidéket „befogják”. Ugyanide telepítették a Murmanszk, Moszkva és Kraszuna típusú elektronikai hadviselési rendszereket is.
akik a mai napig sem fáradtak azzal, hogy aláírják a megígért négy korvett beszerzésére és a szolgálatban lévő két fregatt korszerűsítésére vonatkozó szerződést, nem fáradtak azzal, hogy bármiféle szerződést aláírjanak partvédelmi ütegek beszerzéséről és akik abba a megalázó helyzetbe juttatták a hadsereget, hogy a vezérkari főnöke kinevezésének relativizálásával egyértelmű vezetés nélkül hagyták a hadsereget… Ezzel szemben sikeresen belepréselték az 1,85 százalékos GDP-arányos védelmi költségvetésbe az (oltóanyagokat gyártó – a szerk.) Cantacuzino Intézetet és a Dragnea által megígért konstancai (Constanţa) regionális kórházat, de talán még a ghenceai új stadiont is (Bukarest egyik lakótelepe, a hadsereg hajdani csapata, a Steaua otthona – a szerk.). Nos, ha úgyis pénzt veszünk el a hadsereg költségvetéséből oltásokra, kórházakra és stadionokra, akkor miért ne küldenénk hamarosan a hivatásos katonákat kukoricát betakarítani is, ahol még a Daea (mezőgazdasági miniszter – a szerk.) gyártotta statisztikákat is sikerül lekörözni?
Ha a fekete-tengeri feszültségek kérdésköre a katonai aspektusokra korlátozódna, a dolgok, az amerikai hadseregnek köszönhetően, némiképpen kezelhetők lennének. Csakhogy a tengeri összképhez más szintek is tartoznak.
Először is a politikai: e téren Romániát a 2019. június 3-i orosz–német megállapodással (az úgynevezett Kozak–Hahn tervvel) teljesen semlegesítették a Moldovai Köztársaságban, továbbá
Aztán ott van a gazdasági szint, amelyet a fekete-tengeri szénhidrogén-források gazdagsága ural. A kizárólagos román gazdasági övezetben 200 és 500 milliárd köbméter közötti gáztartalékok meglétét bizonyították (egyelőre hivatalosan nincsenek ilyen bizonyítékok, ezek többé-kevésbé megbízható becslések; arra sincsenek megbízható források, hogy ez a mennyiség, vagy ennek mekkora része termelhető ki gazdaságosan – a szerk.). Ezek a források lehetővé tették volna Románia számára, hogy rákapcsolhassa lakosságát a gázvezetékekre (ma csak az ország harmadát lehet földgázzal ellátni) és helyreállítsa az osztrák OMV cég és a politikusok kriminális döntései által lerombolt petrolkémiai iparát. Nos, nem, a Tăriceanu és Dragnea által ellenőrzött kormányok úgy döntöttek, hogy a tenger alatt heverő gáz még ott maradhat néhány évig, ha már ott töltött néhány tízezer évet. A kormányon lévők mindent elkövettek, hogy olyanhoz „adják hozzá”, akihez nem kellene, a Lukoilos oroszoktól az OMV-s osztrákokig, aztán még az Exxonos amerikaiakat is sikerült elüldözniük, holott műszaki szempontból csak ők képesek felszínre hozni azt a gázt…
Az Európai Unió három nagy vezetékrendszert finanszíroz, melyek elkerülik a Fekete-tengert:
A TANAP-on keresztül kezdetben 16 milliárd köbméter gáz halad majd keresztül évente (de ezt végül 31 milliárd köbméterig növelik) a Kaszpi-tengertől Görögországig. Innen a TAP vezeték visz majd tovább évente 10 milliárd köbméternyi gázt Olaszország felé és évente csak 1,75 milliárd köbméternyi gázt a BRUA vezetéken keresztül Románia, Magyarország és Ausztria felé.
Másrészt, az oroszok pontosan a Fekete-tengeren keresztül építik a saját vezetékrendszerüket:
Az (évi 16 milliárd köbméter kapacitású) Kék Áramlat és (az évi 15,75 milliárd köbméter kapacitású) Török Áramlat a tervek szerint Bulgárián, Szerbián és Magyarországon haladna keresztül, gondosan elkerülve Romániát.
Milyen helyzetben vagyunk? Nos, a BRUA vezetéket a magyarok Budapestnél leállították, a Bulgáriából érkező egész gáz (1,75 milliárd köbméter), plusz még ami majd a Fekete-tengerből érkezik (ami elérheti majd az évi 4 milliárd köbmétert) a magyarokhoz fog menni, főleg, hogy a kapacitás-lekötési pályázatot magyar cégek, a MET és a MOL-csoporthoz tartozó MVM nyerték el. Ráadásul az orosz gázt szállító vezetékek nyugati irányban kerülnek majd el bennünket,
Tegyem még hozzá azt a nevetséges tényt, hogy kormányaink mindenkit elkergettek, akik cseppfolyósítottgáz-terminált (LNG) építettek volna Konstancán? Ez a gáz átka: a tied Európa második legnagyobb tartaléka, a központ mégis Budapestre kerül!
Nem baj, talán van egy jelentős kikötői tevékenységünk!? Na persze, íme, nagyjából hogyan állunk e téren az Európai Unió többi részéhez képest:
A 2017-ben kezelt áruk 1,4 százaléka a részesedésünk (45 millió tonna az egész Unió szintjén kezelt 3200 millió tonnából), ami valamivel gyengébb Litvánia eredményénél.
Miközben mi azt képzeltük, hogy a hollandok azért zaklatnak bennünket, mert Konstanca versenyre kelhet Rotterdammal. Holott mi a valódi helyzet?
ezt a rangsort a sokat szidott Rotterdam uralja az általa kezelt 433 millió tonnányi áruval, ami nagyjából tízszerese a romániai mennyiségnek…
Ennek kapcsán talán visszaemlékszünk a mintegy 300 kereskedelmi hajóból álló flottánkra is, amely a kilencedik legnagyobb volt a világon és melyet 1990 és 2000 között tüntettek el a gyűlöletes FPS/AVAS intézmény (Állami Tulajdonalap/Állami Vagyonkezelő Hatóság – a szerk.) bölcs elnökei, a hatalomban egymást váltó államfők hathatós támogatásával…
Vagy talán felidézzük azt a csaknem 100 halászhajót, melyeket ugyanaz az Emil Dima, Sorin Dimitriu és Radu Sârbu „tüntetett el” a FPS-ben tevékenykedő igazgatóik seregével együtt. Tudják, hogy mi a 245 kilométernyi tengeri partszakasz, Európa legnagyobb deltája, a több mint 1000 kilométernyi Duna, a számos tó, a sebes vizű Olt, Maros, Szamos birtokolásának az eredménye? Megmutatom, hogyan állunk a halászattal az Európai Unióhoz képest:
Évi nagyjából 6000 tonnányi hal, ennyit termelünk és ezzel sereghajtók vagyunk (forrás: itt). Ez normális, hiszen a halászflottánk nem is látszik az európai táblázatokban:
Igen, miénk az EU halászflottájának a 0,1 százaléka, ami negyede a bolgárokénak (forrás: itt).
Talán felmerül önökben a kérdés, miként jutottunk ide,
Zárjuk az egészet egy igaz történettel, ami mindent elmond a mindezt lehetővé mérgezett légkörről. 1997-ben egy magáncég azzal az ajánlattal állt elő, hogy felépítene egy nagy (100 000 tonnás), modern silót a konstancai vámszabad területen, a Romtrans által kezelt területen. Bár sok évnyi visszaesés után ez volt az első kezdeményezés arra, hogy csináljanak valamit Románia legnagyobb kikötőjében, Petre Roman, a Szenátus akkori elnöke elakasztotta: megtiltotta a közlekedési miniszternek, Traian Băsescunak, hogy ilyen értelmű felhatalmazást adjon a Romtransnak. Az ok? Meg kellett védeni a kikötőn belüli gabonalogisztika monopóliumát, melyet akkor az Agroexportimport gyakorolt egy kis és kezdetleges, Triţă Făniţă tulajdonában lévő silón keresztül, aki ceauşiszta „külkeres” és a Roman-család bizalmi embere volt és akiből ennek révén még PD-s (Demokrata Párt – a szerk.) parlamenti képviselő is lett. Végül a siló mégis megépült, mert a kezdeményező cég bölcsen az EBRD-t is maga mellé vette a projektbe. Az EBRD által a Romtransnak szóló felhatalmazás aláírására kényszerített Băsescu a bal kezével írta alá a dokumentumot, a következő szavakkal: „Ballal írom alá, mert ha Triţă Făniţă levágja azt a kezemet, amelyikkel aláírtam, mégiscsak meg tudjam menteni a jobb kezemet!”. Mondjon bárki bármit, Băsescu bátor ember volt, de túl kevésszer volt bátorsága…
Ezt az eszmefuttatást is kiteszem a Facebookra, Önök meg beszólnak nekem kommentben. Tehát minden a helyén.
„A kisebbségre irányuló támadások mindig is jelen voltak, hol takaréklángon, hol nyílt tűzzel.”
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
A mesterséges intelligencia ugyanis nem nézett ki az ablakon. Ha tetszik, könyvből tájékozódott. Mi viszont kimentünk a dombra és megnéztük. Avarostól, virágözönöstől, szemetestől, mindenestől.
… egy polgármester úgy beszólt Victor Pontának, hogy az szökőárnak is beillene… és a mutáns tél váratlanul kapta magát és feldobta a talpát.
Két magyarországi gépjármű ütközött össze csütörtök délután a tornyai határátkelő közelében, Arad megyében. A balesetben életét vesztette egy 76 éves magyarországi illetőségű féri, női utasa könnyebb sérüléseket szenvedett.
Kutyaadót vezet be egy polgármester. Továbbá két polgármester is rácsok mögött tölti a húsvétot.
Egy ember meghalt, ketten súlyosan megsérültek egy péntekre virradóan történt közúti balesetben a Krassó-Szörény megyei Toplec település térségében.
Nem fenyegeti veszély a lakosságot és az infrastruktúrát, a Hunyad megyében található Valea de Pești (magyarul halasvölgyet jelent) gát normál paraméterekkel működik – közölte csütörtökön az Országos Vízügyi Igazgatóság.
A Laszlo-Constr Kft. megkezdte a Riverside Retail Park kereskedelmi központ kivitelezését Székelyudvarhely legdinamikusabban fejlődő övezetében.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ezt az eszmefuttatást is kiteszem a Facebookra, Önök meg beszólnak nekem kommentben. Tehát minden a helyén.
„A kisebbségre irányuló támadások mindig is jelen voltak, hol takaréklángon, hol nyílt tűzzel.”
Az egy hétig is eltartó lakodalmak megviselték az új házasokat, még a nászéjszakájukat is hangos szurkolás kísérte. Fehér Andrea történésszel beszélgettünk, akit a Hunyadi-sorozatról is kérdeztünk.
A mesterséges intelligencia ugyanis nem nézett ki az ablakon. Ha tetszik, könyvből tájékozódott. Mi viszont kimentünk a dombra és megnéztük. Avarostól, virágözönöstől, szemetestől, mindenestől.