Koronavírus: ezeket a leckéket nem fogjuk megtanulni

Jelen szöveg az Adevărul oldalon megjelent cikk fordítása. Az alcímeket a szerkesztőség adta.

Figyelmen kívül hagytuk vagy tudatosan kisebbítettük a globalizálás előnyökkel együtt érkező negatív hatásait, állandóan a kis gömböcös mesére utalva ironikusan.

Ennek minden egyes válság idején fájdalmasan érezhetőek voltak a következményei, akár természeti katasztrófák okozták, akár – mint most – az a hatás, mely a kínai járvány esetében iszonyatosan kezd a „pillangó szárnycsapásáéra” hasonlítani.

A forradalom utáni Románia összes adminisztrációját újra meg újra felkészületlenül érték ezek az események,

kénytelenek voltak gépiesen ismételgetni a bennünket váratlanul ért valami (valójában bármi) versikéjét. Természetesen felkészületlenül, ez nyilvánvaló volt, de a szófogadó és könyörületes, a katasztrófában cinkosan résztvevő szavazó közvélemény ostobaságából is hasznot húzva.

Persze, hogy nem lehetett előrelátni a koronavírus megjelenését, de az abszolút bizonyossággal állítható, hogy abban a strukturált keretben, ami egy nemzetbiztonsági koncepciótól elvárható, külön fejezetnek kellett volna léteznie azokról a lépésekről, melyek növelik a román rendszerek ellenálló-képességét, amennyiben olyan járvány hatásai csapnak le az országra, amilyen a mostani kínai, amely országosból gyorsan kontinentális méretekre fejlődött és közel áll ahhoz, hogy elérje a pandémia szintjét. A járvány nem közvetlenül csapott le Romániára, hanem a távoli, járulékos hatásaival kezdi elérni, melyekre – elméletileg – bármelyik országnak rendelkeznie kellene a szükséges tartalékokkal a megelőző válaszhoz és aztán a terápiás ellenlépésekhez, amennyiben előrehaladnak a dolgok.

Vezetőinknek tanulniuk kellett volna valamit a korábbi járványokból:

az első szakaszban a legkomolyabb gond, melyet le kell küzdeniük, az egészségügyi védőakadály (különleges határellenőrzések, különleges elkülönítő helyiségek, a feltételezett vagy bizonyítottan fertőző térségekből történő importok elemzése és esetleges leállítása és így tovább) felállításán kívül, a pánikjelenség. És az ebből következő kétségbeesett roham a gyógyszertárak ellen, az eltúlzott gyógyszer- és egészségügyitermék-fogyasztás. Ha még emlékeznek, voltak már hasonló helyzetek az egymást követő influenzajárványok idején, majd amikor kiderült, hogy Romániának semmije sincs a nemzeti sürgősségi raktáraiban, amivel leküzdhetné a kanyarógócokat. Már akkor ismertté vált, hogy a hazai gyártók még megközelítőleg sem tudnak boldogulni egy „válságcsúcs” típusú helyzettel és – újra meg újra – sürgősségi importokhoz kell folyamodni, melyeket – ilyen esetben – aranyáron szállítanak (már abban az esetben, ha van honnan rendelni, mert a szóban forgó termelési kapacitásokat „diszkréten” egy megelőző túltermelés biztosítására lehet átirányítani a hadsereg kérésére).

Hazai szinten most újra ebben az első szakaszban vagyunk az összes olyan országgal együtt, melyek megérzik (vagy kezdik megérezni) a koronavírus-válság gazdasági hatásait. Mert

máris érzékelni lehet a nyersanyag-válságot.

Ez elsősorban a Kínából származó nyersanyagok, javak és szolgáltatások legnagyobb importőreinél jelentkezik: a Világbank által meghatározott rangsor elején Dél-Korea (205 Mrd USD), Japán (180 Mrd USD), AEÁ (150 Mrd USD), Németország (106 Mrd USD), Ausztrália (105 Mrd USD), Brazília (77 Mrd USD), Vietnám (64 Mrd USD), Malajzia (63 Mrd USD), Oroszország (59 Mrd USD), Szaúd-Arábia (46 Mrd USD). A hatás exponenciálisan fog sokszorozódni és erősödni, a koncentrikus körök rendszere szerint, a kis és/vagy fejletlen országok felé, melyek kétszeresen függőek, vagyis a kínai nyersanyagoktól és termékektől is és a fejlett országok termelési kapacitásaitól is, mert csak ezek képesek azokat feldolgozni és a kész termékeket leszállítani. És még fontosabb, hogy csak ezek képesek előállítani a járványszerű válságok vagy pandémiák megállításához és kezeléséhez szükséges dolgokat.

Van még idő, amíg a járvány eléri Romániát? Reméljük, hogy a vírus menet közben eltűnik. De

a pánikhatás jelentkezik,

talán amiatt is, amit a gyógyszergyártók tudnak, de erre utal az éppen az „egészségügyi rendszer privatizációjáról” szóló vitába ragadt Egészségügyi Minisztérium megszokott hallgatása is. Hiszen íme, mit nyilatkozik Dragoş Damian, a PRIMER (Romániai Ipari Gyógyszergyártók Munkaadói Szervezete) ügyvezető igazgatója:

„Alig két hét alatt tanúi voltunk a gyógyszer-nyersanyagok ára robbanásszerű növekedésének, nyilvánvalóan a kínai koronavírus-járvány miatt. Bár még nincsenek akadozások az ellátásban, akár 500 százalékkal is megnőttek a Kínából érkező, antibiotikumok, fertőzés elleni gyógyszerek, hormonok, paracetamol, heparin, vitaminok, aminosavak gyártásához szükséges nyersanyagok, valamint a gyártási folyamatban felhasznált segédanyagok árai.

Ez az árnövekedés nyomást gyakorol majd a romániai gyártóhelyekre, mert a gyógyszerárak 2015 óta befagytak és a clawback-adó, egy kormányzati vagy parlamenti döntés hiányában, a 2020 első negyedévére vonatkozó árbevétel 35 százalékát is elérheti.”

Ezt kiegészítendő, Vasile Barbu, az Országos Betegvédelmi Egyesület (ANPP) elnöke azt nyilatkozta a Digi24-nek, hogy „a piacon, a gyógyszertárakban – egyelőre – nem érzékelhetők a kínai válság hatásai, sem az árak emelkedésében, sem a gyógyszerek elérhetőségében. De a forrásaink alapján megvan bennünk a félelem, hogy válság alakulhat ki nálunk az egészségügyi termékek és a gyógyszer-alapanyagok terén”.

Ezek rendkívül súlyos jelzések. Talán még súlyosabbak is az alattvalókkal szembeni kormányzati közömbösség megszokott román kontextusában.

A kormányzati felelősök közül senki sem állt elő,

hogy normális és rendkívül szükséges magyarázatokat adjon, elkerülve a fentebbiekhez hasonló üzeneteket követő valódi pánik kialakulását. A felvonulásokon, valamint az országos és megyei parádékon oly szép hadseregünk rendelkezik-e vajon a raktáraiban az ilyenfajta specifikus válságokban szükséges anyagokkal és mennyi ideig képes állni a sarat civil válságok esetén, továbbá mekkora a specifikus felszereléssel rendelkező katonai kórházak száma és kapacitása?

Vajon rendelkezünk-e, ahogy azt a NATO-val és az EU-val szemben vállaltuk (ahonnan amúgy nagyon sok pénzt is kaptunk erre, erről Arafat úr sokat mesélhetne), részletes tervekkel a nagy kiterjedésű civil sürgősségi helyzetekre (mint amilyen egy ilyenfajta járvány romániai elterjedése lenne) és – a hadsereg végső sürgősségi tartalékain kívül – rendelkezünk szükséges specifikus egészségügyi anyagokkal a polgári védelmi rendszerek számára? Ma, 2020. február 16-án van valaki, aki pontos helyzetjelentést tud adni a civil tartalékok állapotáról, feltételezve azt, hogy a katonai tartalékok titkosak maradnak? És hogy ne maradjon minden csak a látszólag elméleti szinten, rendkívül hasznos lenne az egyszer használatos fecskendőkből, steril kötszerekből és fertőzés elleni anyagokból álló tartalékok (és a kínaiakon kívüli egyéb gyártókkal meglévő határozott szerződések) helyzetének ismertetése.

De miért nem állt eddig elő senki ezekkel az adatokkal? Kinek lett volna ez a kötelessége? Vagy az ország számára továbbra is csak az előrehozott választásról és a különleges nyugdíjakról szóló vita marad elsődleges?