Klaus Iohannis új meccsbe kezdett, és mindjárt több kapura játszik

Több címzettje van Iohannis úr azon bejelentésének, hogy határozott szándékában áll elindulni a második mandátumért.

Az első a hazai piac, ami normális, és az is nyilvánvaló, hogy ez generálja majd a leggyorsabb válaszreakciókat és így polarizálni fogja a sajtókommentátorok teljes figyelmét és gyors reakciókra kényszeríti majd a politikai színpad fő szereplőit, melyek közül a legtöbb viszonylag felszínes lesz. Teljes homályban tartja majd (és ezáltal totálisan figyelmen kívül hagyják) a második címzettet.

A diplomáciai kancelláriákról és főleg a hatás- és kockázatelemzésre, valamint a jövőre vonatkozó forgatókönyvek felépítésére szakosodott csapatokról van szó.

Melyek a hírszerző szolgálatok szintjén működnek, vagy az elnöki, illetve miniszterelnöki kabineteket szolgálják ki. Ez a bejelentés, természetesen, senkit sem ért váratlanul, tökéletesen beleillett a játék logikájába, következésképpen helyesen előre jelezték mind a bukaresti nagykövetségek által küldött üzenetekben, mind a Romániába tájékozódási küldetésekre érkezett külföldi politikusok különféle látogatásai nyomán készített jelentésekben.

És akkor?

Létezik egy rutin ezekkel a momentumokkal kapcsolatosan, és erről kellene beszélnünk, hiszen – véleményem szerint – Iohannis elnök figyelembe vette ezeket a kritériumokat a pillanat kiválasztásakor, továbbá azt az automatikus, rendszerszerű összehangolást, mely mától munkába állítja ezeket a csapatokat. Az a feladatuk, hogy a meglévő anyagok alapján frissítsék a következő romániai elnökválasztásra vonatkozó, csak két jelöltes összehasonlító anyagot.

Eddig a pillanatig a „potenciális jelöltek Románia elnöki tisztségére” fejezetben több név szerepelt,

de az elemzőknek kötelességük volt listát készíteni arról a néhány személyről, akiknek a neve valamiféle potenciállal megjelent a piacon. Ettől a pillanattól kezdve világos, hogy az akta Iohannisra és az ellenjelöltjére szűkül. Ennek egyes következményeként a szóban forgó akta az előnyök és sebezhetőségek összehasonlító felsorolásával kezdődik, valamint az egyes jelöltek lehetséges, jelenlegi és jövőbeni szavazói támogatottságával, ezek mellé téve a korábbi választási kampányok részvételi arányaira vonatkozó összehasonlító leírást és azokat az okokat, melyek távol tartották, vagy ellenkezőleg, szavazásra mozgósították a választókat. Minden egyes jelölt esetében, az ultrarészletes pszichológiai profil mellett, megadnak egy stresszteszttel kapcsolatos együtthatót is, mely fontos annak megállapításához, hogy milyen tárgyalási, illetve vitaképessége van a különféle típusú politikai ellenfelekkel szemben.

A második – abszolút lényeges – fejezet arra vonatkozik, hogy az elemzett személyek

bizonyítottan milyen módon képesek összekapcsolódni az érdekelt országok fő elsődlegességeivel,

de – a mi esetünkben – azoknak az országoknak a fő elsődlegességeivel is, melyek partnereink abban a két közös építkezési térben, melyekhez csatlakoztunk, az Európai Unióban és a NATO-ban. És talán most nagyobb mértékben, mint a múltban, az összehasonlító jelentésnek ez a fejezete rendkívül fontos lett, éppen az említett térségekben dúló feszültségek, nézetkülönbségek és belső harcok miatt. Melyek próbára teszik a teherbírásukat. De ugyanakkor reakcióra is kényszeríti őket. Ami pontosan ezekben a napokban történik: a legerősebb játékosok az európai projekt megmentését akarják. De arra figyelmeztetnek minden csatornán, hogy amennyiben excentrikus erők lépnének fel, készek akár nagy közös projektek köré gyűlt kevesebb játékossal is játszani. Nem minden mostani EU-tagország kötelező részvételével, hanem csak azokéval, melyek akarják, tudják és képesek is erre.

Ha ezt elfogadják, akkor nem kell csodálkozniuk azon, hogy a mostani felállású Európa összes politikai vezetői kabinetjében azt akarják máris (vagy a lehető leghamarabb) látni, hogy

kivel fognak játszani a következő időszakban, mely egybeesik az Európa túléléséhez elengedhetetlen első nagy projektekkel.

Következésképpen a Románia-akta az elnökjelölteknek azt a képességét fogja részletesen vizsgálni, hogy mennyire akarnak, tudnak és képesek rákapcsolódni a szóban forgó elsődlegességekre. Ezzel garanciát kapnak arra, amit Románia jelenléte jelent majd a jövőbeli játékokban, az EU és a NATO elsődlegességi listájára most felkerülő nagy kérdésekkel kapcsolatos tárgyalási pozíciónk kiszámítható értelmezésére. Nagyon fontos lesz – és ezt igyekeznek majd érvekkel alátámasztani a szóban forgó elemzők –, hogy a meglévő profilok alapján meg lehet-e már mondani, melyik út mellett fognak majd síkra szállni az egyes jelöltek: az „euro-konform” típusú mellett, mely azt fejezné ki, hogy továbbra is minél közelebb próbálnak majd kerülni az európai „kemény maghoz”, vagy ellenkezőleg, az euroszkepticizmus útját választják és megpróbálnak belépni az esetleg új Mitteleuropává, vagy a legrosszabb esetben egy nemcsak földrajzilag periférikus Balkáni Államok Uniójává vált visegrádi konstrukcióba.

Ne feledkezzenek meg arról, hogy ennek az összehasonlító aktának alapjában véve minél világosabb képet kell festenie az egyes jelöltek azon képességéről, hogy tiszteletben tartsák azt a kötelezettséget, melyet – hagyományos módon – minden elnök vállal az első brüsszeli útja alkalmával, nevezetesen, hogy szavatolja Románia védelmi és biztonsági mechanizmusainak jó működését, hogy tisztességesen őrködik a hazánk által nemzetközi téren vállalt kötelezettségeinek teljesítése felett.

Persze, nem a partnereink dönthetik el, ki lesz majd Románia elnöke.

De ez nem akadályozza meg őket abban, hogy tudni szeretnék, ki lesz a kérdéses személy és azt, hogy meg akarja-e tartani – méghozzá ténylegesen, nem formálisan – a Románia által kifejezett európai és euro-atlanti törekvési szintet, vagy sem. Vagy azt, hogy – például – olyan Romániáért harcol majd, mely tiszteletben tartja az EU alapvető értékeit és ezek közül az első és legelső sorban azokat, melyek a jogállamiságot határozzák meg. Mindezek együttesen kiszórhatnak bennünket a játékból, olyan partvonalra helyezve minket, ahol a túlélés egyre nehezebben lesz finanszírozható és ahol a földrajzi marginalizáltság az elszigetelődéssel lesz egyenértékű.

Ezekről van szó, ezek annak a külpolitikai játéknak a tétjei, mely játék Románia jövőbeni pozícionálását és hitelességét jelenti.

Az alcímeket a szerkesztőség adta.