Mindenki a fanyalgó jobboldali szavazókat mozgósítja. Pedig lehet, hogy Victor Ponta népét kellene...
A szociológiai elemzések néha meglepetéseket okoznak. Íme, egy nagyon érdekes példa. Eluralkodott az a benyomás, hogy inkább a PSD-ellenes ellenzék soraiban kereshetők azok, akik nem vesznek részt a választásokon. Kialakult valamikor ez a kép a „kényes” választókról, akik távolmaradásukkal tiltakoznak, és azóta mindenki
vádolja a politikai felelősségérzet hiányával. Ezt bizonyítja, hogy a távolmaradás elleni minden kampány szinte kizárólag a PSD-ellenes választónak szól. Azt is feltételezhetnénk, hogy e „civil” kampányoknak éppen az ellenzék mozgósítása a célja, és nem általában véve a távolmaradás visszaszorítása. Meglehet. Mindenesetre, az egyoldalú viszonyulás egyértelműen kiderül az üzenetek stílusából és a hangoztatott előfeltevésekből.
Az egyik ilyen kampány résztvevője, például, azt mondja: „Különben is, nem tartom megoldásnak a szemlélődő undort, vagy a halovány blazírtságot.” Egy másik szintén ezt mondja: „Az elnökválasztási szavazás többet jelent egy egyszerű gyakorlatnál. Lehetőséget ad (…) a visszavonulásra való hajlam és az emberen eluralkodó undor legyűrésére.” Kétértelmű üzenetek is vannak: „Az a tény, hogy már a hivatalos választási kampány előtt mocskos támadások indultak, (…) mint amilyen a fedett tiszt stb., (…) – alapjában véve – a 2014-es elnökválasztás tétjét mutatja: röviden, a demokratikus haladás és a botrányban, manipulálásban, hatalommal való visszaélésben való stagnálás között kell majd választanunk.”
Mindezeket a „semleges” biztatásokat oly módon fogalmazzák meg, hogy azok többségükben a PSD-re szavazó választók számára érzékelhetetlenek. Következésképpen a PSD-ellenesség marad a domináns, mind a használt szavakban, mind a megfogalmazott gondolatokban. Közismert, hogy nem a PSD-s választó „visszavonult”, „megundorodott”, „blazírt”, vagy „megcsömörlött”. Mindezek a „jobboldal” választóira jellemzőek, vagy legalábbis olyan jellemvonások, melyeket ők tulajdonítottak maguknak kitartóan és nyilvánvaló gőggel.
Egy másik, talán még érthetőbb példát képviselnek a Pro Democraţia kampányának keretében készített szpotok, melyeknek Ştefan cel Mare és Mihai Viteazul a főszereplői, akik hűséges szárnysegédjeikkel beszélgetnek. Szemrehányásokat tesznek azoknak, akik „minden hétvégén túrázni mennek”, ezzel nyilvánvalóan a jobboldal bukaresti szavazóira utalva, akiket mozgósítani igyekeznek azokkal szemben, „akik amúgy is sokkal többen vannak”. Egy másik azt mondja, hogy a „vitézek” megtagadják a harcot, mert „ha belemászol a sárba, nem kerülheted el, hogy összepiszkold magad”.
Kétségtelen, hogy ez a meggyőzési kampány a PSD-s választóknak („azok többen vannak”) hátat fordítva zajlik, és kizárólag a kisebbségben lévő „jobboldal”-nak szól.
De ha nem az a céljuk, hogy burkoltan a választási kampányhoz járuljanak hozzá, akkor meglehet, rossz irányba céloznak ezekkel a biztatásokkal. Barbu Mateescu, a választások témája iránt állandó érdeklődést tanúsító szociológus azt állítja, a közvélemény-kutatások elemzéséből az derül ki, hogy sokkal inkább a kormányzati jelölt választói azok, akik haboznak megjelenni a választáson. A Victor Pontára szavazni akarók száma nem kevesebb, mint
Klaus Johannis-szal szemben, aki úgy tűnik, egy határozottabb és állandóbb szavazói rétegnek örvendhet. Az ő esetében az ingadozás, állítólag, csak két-háromszázezer szavazót jelenthet.
Következésképpen, ha ezek a kampányok a távolmaradást általában véve akarják visszaszorítani, akkor hibáznak, ha csak Johannis vagy Macovei szavazóihoz szólnak. Amennyiben pedig pártos motivációjuk van, akkor meglehet, üresjáratnak bizonyulnak, mert úgy tűnik, a célközönség már így is eléggé határozott.
A távolmaradókkal, állítja az idézett szociológus, inkább Victor Pontának van valódi gondja. Ez is magyarázza azt a rendeletet, mely lehetővé tette a politikai vándorlást és a kampány kellős közepén a helyi közigazgatásnak adott összegeket is.
Volna igény a hagyományos kantinokra, mégsem ruháznak be ilyenekbe.
A Harvard asztrofizikusa bejelentette, hogy veszedelmes idegen civilizáció űrhajója közeledik a Föld felé, és decemberben meg is érkezik. Elképzeltük, mi történne, ha az idegenek Romániában landolnának…
Pedig minden rosszat rá lehet mondani: a politikai korrektséget hírből sem ismeri, mocskos a szája, macsó, szarik az új ideológiákra… és mégis van. Sőt, dübörög.
Őszintén kíváncsi voltam, ezért megnéztem magamnak a kolozsvári belváros és a Sétatér környékének nyugalmát évente felbolygató fesztiválmonstrumot.
Érdekes dolog elnézni, amint egy korábban még szájhabzó-vérnackó román politikus-megmondó lénytárs váratlanul keblére öleli a Székelyföldet. Tényleg közeleg a nagy mioritikus Utópia?
A 165,7 millió lej értékű aradi beruházás határidőre elkészült, de a hídavató elmaradt, mivel a szerkezeten szemmel látható deformációk jelentek meg még az ünnepélyes megnyitó előtt, így az önkormányzat nem vette át.
„Béke van. Ilyen a béke, a nagy kánikulák utáni esték simogató nyugalma. Ilyenek az emberek az augusztusi nyárestében.(...) Dögölj meg!”
Csűrrel összeépült kis ház gyúlt ki csütörtökön Csíkszentkirályon.
Bár korábban az oktatási minisztérium azt közölte, hogy nincs pénz az üdülési utalványokra, a tárca most bejelentette: idén is kaphatnak vakációs csekkeket a tanügyi alkalmazottak.
Nem bika öklelte fel, ahogy a hatóságok feltételezik, hanem medve ölte meg a pásztort múlt csütörtökön Csíkszereda közelében – állítják a Csíksomlyó Közbirtokosság vezetői. Közben a medvét kilőtték, mert megölt egy fiatal tehenet.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Volna igény a hagyományos kantinokra, mégsem ruháznak be ilyenekbe.
A Harvard asztrofizikusa bejelentette, hogy veszedelmes idegen civilizáció űrhajója közeledik a Föld felé, és decemberben meg is érkezik. Elképzeltük, mi történne, ha az idegenek Romániában landolnának…
Pedig minden rosszat rá lehet mondani: a politikai korrektséget hírből sem ismeri, mocskos a szája, macsó, szarik az új ideológiákra… és mégis van. Sőt, dübörög.
Őszintén kíváncsi voltam, ezért megnéztem magamnak a kolozsvári belváros és a Sétatér környékének nyugalmát évente felbolygató fesztiválmonstrumot.