Romániában sem fenékig tejfel az iszlám. A tősgyökeres közösségről szinte nem is hallani. Az újak viszont bekeményítenek.
A párizsi dráma felszínre hozta a régi romániai török-tatár mohamedán közösség és az újonnan érkezett muzulmán bevándorlók között parázsló konfliktust.
Romániának van egy értékes aduja azok számára, akik meg akarják érteni az iszlám politikai kérdéskörét. Létezik itt egy kis iszlám (török-tatár) közösség, mely – az összes nagyon régi, és a kihalás küszöbén álló közösséghez hasonlóan – visszafogott és befelé forduló szelídséget tanúsít. Ezek a helyi gyökerekkel rendelkező mohamedánok a nagy oszmán-iszlám örökségből csak a bensőségesség dimenzióját őrizték meg. Akárcsak a Balkánon mindenfelé, ahol az eltörökösödött szlávok sokkal népesebb közösségeket hoztak létre, az itteni mohamedánok részben világiasodottak és asszimiláltak, ezért fenntartással fogadnak bármilyen identitárius agresszivitást. Egy olyan rendkívüli író, mint például Mesa Szelimovity, bár oszmán bejek családjából származott, inkább szerb írónak tartotta magát. Igaz, ez a jugoszláv kommunizmus időszaka is volt, de viselkedéséhez az Oszmán Birodalom ezen régi tartományaiban élő muzulmánok eltompult önazonosulási érzéke is hozzájárult. A világi író, de családi vonalon az iszlám hagyományhoz mélységesen kapcsolódó Mesa Szelimovity A dervis és a halál című könyvében felkavaró szépségű képet fest arról, mi a különbség a lélek kifinomult kultúrájaként jelentkező vallás és a külsőségek és a tüntető gesztusok vallása között.
Romániában legalább 10 éve észleljük újra ezt a szembenállást. Úgy tűnik, a régi mohamedánok egyre görcsösebbé válnak a különféle arab államokból érkező, szponzorált új jövevényekkel szemben, akik külsődleges megnyilvánulási gesztusokat követelnek, mint amilyenek a tüntető nyilvános imádkozások, vagy az arab államokban zajlókkal összehangolt különféle tiltakozási formák. A romániai muzulmán felekezet hivatalos vezetője, Juszuf Murat mufti az utóbbi hetek zavaros légkörét arra használta fel, hogy leleplezze a háttérben zajló konfliktust, mely közössége és az új jövevények között kialakult, akik egyáltalán nem ismerik el tekintélyét, és teljesen független módon szervezik meg magukat. A mufti beszámolója szerint utóbbiak olyan kulturális egyesületeket hoznak létre, melyek csak a hivatalossal párhuzamosan működő iszlám felekezet megszervezésének falaznak. Bukarestben például állítólag egyetlen dzsámi van, de valójában több mint 17 nem hivatalos imahely létezik.
De a gondot nem annyira a törvényesség jelenti, mint inkább az, hogy az új muzulmánok nagyon offenzív identitárius viselkedést mutatnak. Abu al Ola Nagi al Ghithy, az Iszlám Ma Kulturális Központ elnöke a múlt héten bejelentette az egyik tévében, hogy be akarja perelni az egyik műsorvezetőt, mert megsértette a Koránt. Ha csak ennyi lett volna, akkor az alkotmányos demokrácia tökéletesen elfogadható keretei között maradnánk. De Abu al Ola Nagi al Ghithy tovább ment: „Lépéseket kérünk Klaus Johannistól és Victor Pontától. A műsorvezető azt mondta, hogy az iszlám kretén vallás, és elhülyítette az embereket.
Meglehet, hogy a beszélő nem érti eléggé a romániai politikai rendszert és nem tudja, hogy az alkotmány értelmében a kormány nem korlátozhatja a szólásszabadságot és nem cenzúrázhatja a sajtót. De azt sem zárhatjuk ki, hogy a fenti kérés valójában mértéktelen követelések bevezetője.
Itt kellene megjegyeznünk, hogy az említett műsorvezető nem nyilvánult meg megfelelően. Ha megmaradt volna egy illemtudóan megindokolt kritikus véleménynél, akkor teljes mértékben a védelmére kelhettünk volna. Ennek ellenére nem hagyhatjuk szó nélkül a tényeket, nevezetesen azt, hogy az utóbbi években túl sok gyilkosságot és egyéb erőszakos tettet követtek el az iszlám nevében. XVI. Benedek pápa 2006-ban, regensburgi beszédében nagyon ügyesen hozta fel a kérdést, felidézve II. (Palaiologosz) Manuél bizánci császár egyik 1391-es beszélgetését egy perzsa tudóssal. A bizánci császár a dzsihád azon értelmezésére hivatkozott, mely a leginkább kifejezi az erőszak és vallás közötti kapcsolatot, és mely a hit „karddal” történő terjesztésére vonatkozó felszólításban szerepel. Benedek pápa maga is úgy ítélte meg, hogy nyers jellege miatt a bizánci császár véleménye a mai világ számára „meglepő és elfogadhatatlan”, de nem kevésbé igaz, hogy ezáltal sikerült egy régi és nagy gondot szóba hoznia, melytől sokan politikai opportunizmusból tartózkodnak.
Ahogy arra fent rámutattam, Romániában – kicsiben – láthatjuk a két iszlám közösség irányítási módját. Az egyik régi, őshonos, mely vallását elsősorban a lélek nevelését szolgáló eszközként (vagy szellemi elkötelezettségként) használja, a másik, az új, a legutóbbi emigrációval kapcsolatos, mely főleg identitárius platformmá akarja változtatni a vallást. Az első inkább félénk és introvertált, a másik extrovertáltnak és politikai érvényesülésre vágyónak tűnik. Senkivel szemben sem akarunk vádaskodni, de nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy már önmagában a vallás megélésének két logikai struktúrája teljesen eltérő társadalmi és politikai következményekhez vezet. Ezt az egész világ tanúsíthatja.
A PSD ágyba dől az AUR-ral, csattognak a demokratikus valagok a függöny mögött. Egy PSD-s szenátornő lemond a pornófilm láttán. A főni utánaereszt egy füttyöt, közben lengeti a fütyköst. És még csak nem is sokánt.
A mostani kamaszok és fiatalok nyomás alatt szocializálódtak, és ez könnyen visszaüthet.
A történteket sem a geológusok, sem a vulkanológusok nem tudják egyelőre megmagyarázni.
Ha rákérdezünk, tíz emberből kilencnek a Kék lagúna névre hallgató bányató, esetleg a Bocskai-kastélyrom jut eszébe Egeresről, ha egyáltalán bármi. Pedig sok minden egyebet is rejt ez a helyenként bizarr bányatáj.
Az 1989 előtti korszak Romániájában a rockzenei szcéna jóval fejletlenebb volt, mint Nyugaton vagy akár Magyarországon. Ennek a korszaknak a kutatásáról beszélgettünk Fodor János rocktörténésszel, a BBTE adjunktusával.
Gyergyószéki keresztaljához csatlakozva, gyalogosan érkezik a szombati csíksomlyói búcsúba Sulyok Tamás köztársasági elnök, akiről előre lehetett tudni, hogy idén is részt vesz a százezreket megmozgató székelyföldi eseményen.
Medve tört be egy szállodába, egy másik medve embert sebesített Gyergyóban. A politikusok rohantak gratulálni Cristian Mungiu Aranypálmájához, de rendező kollégája kiosztotta őket: talán közhelyek helyett jobb lenne támogatni a filmipart. Hírek vasárnap.
Felháborító jelenetet örökített meg egy névtelen felhasználó a csíksomlyói nyeregben a pünkösdi búcsút követően.
Gyimesbükknél, az egykori magyar–román határnál provokálta szombaton a csíksomlyói búcsúba érkező magyarokat Mihai Tîrnoveanu, a Nemzet Útja nevű szélsőséges román szervezet vezetője.
Idén is kiemelt figyelemmel követjük a csíksomlyói pünkösdi búcsú eseményeit, ráadásul megújult élő közvetítéses formátumban igyekszünk beszámolni az összmagyarság legnagyobb zarándoklatáról. Kövesse velünk az idei történéseket.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
A PSD ágyba dől az AUR-ral, csattognak a demokratikus valagok a függöny mögött. Egy PSD-s szenátornő lemond a pornófilm láttán. A főni utánaereszt egy füttyöt, közben lengeti a fütyköst. És még csak nem is sokánt.
A mostani kamaszok és fiatalok nyomás alatt szocializálódtak, és ez könnyen visszaüthet.
A történteket sem a geológusok, sem a vulkanológusok nem tudják egyelőre megmagyarázni.
Ha rákérdezünk, tíz emberből kilencnek a Kék lagúna névre hallgató bányató, esetleg a Bocskai-kastélyrom jut eszébe Egeresről, ha egyáltalán bármi. Pedig sok minden egyebet is rejt ez a helyenként bizarr bányatáj.