Nagy-Britannia úgy döntött, elindul a keleti végek felé. A kocka el van vetve.
Megérezve, hogy a nyugat és a moszkvai rezsim közötti kapcsolat megromlása és az Európai Unió perifériáján kirobbant új hidegháború közepette politikai lehetőség adódik növelni (eddig sokkal szerényebb) közép- és kelet-európai stratégiai jelenlétét és befolyását, a brit kormány úgy döntött, az Egyesült Államokkal együtt a
kártyára fog fogadni. A szigetországbeli mérsékelt euroszkepticizmus két kulcsfigurája, David Cameron kormányfő és London polgármestere, Boris Johnson ezekben a napokban adták meg a jelet a konzervatívok új irányváltására. Az Észak-Atlanti Szövetség keleti szárnya megerősítésének eszközét (és, miért ne, a nyugati politikai-katonai tömb kibővítését néhány év múlva a volt szovjet térség, nevezetesen Ukrajna, Moldova Köztársaság, vagy Grúzia irányába) a britek arra is fel fogják használni, hogy az Európai Unión belül kiegyensúlyozzák a hatalmi viszonyokat a francia–német párossal.
A döntés érdekes és számos következménnyel jár. De nézzük előbb a nyilatkozatokat, melyek különböző nézőpontból, különböző szinteken, különböző árnyalatokkal megfogalmazottaknak tűnnek, és azok is, de ugyanahhoz a következtetéshez vezetnek, mely szerint London, a NATO-n keresztül, fokozottabb szerepvállalásra készül Kelet-Európában. „A Szövetséget át kell alakítani, hogy jobban meg tudjon birkózni Oroszország fenyegetéseivel” [1], mondja lényegében David Cameron, aki a NATO szeptemberi, walesi csúcstalálkozójának lesz a házigazdája. A brit kormányfő a balti államokat és Romániát említette példákként a veszélyeztetett országokra. A newporti Celtic Manor Resort-ban, pontosan egy hónap múlva valószínűleg meg fogják vitatni a NATO egyes bázisainak és állandó csapatainak áthelyezését az európai kontinens biztonságos nyugati részéből a Szövetség határállamaiba. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia lesznek, mint mindig, a „bálkirálynők” és az övék lesz a döntő szó.
Boris Johnson, az Európai Unió következetes bírálója azt mondja, hogy „Putyin Brüsszel toborzóügynökeként tevékenykedik Közép- és Kelet-Európában”, de azt is, hogy „ez még nem a vita vége. Nekünk, euroszkeptikusoknak meg kell mutatnunk a lengyeleknek és a térségbelieknek, akik most az Európai Unióba vetik a reményeiket, hogy az igazi garanciák Amerikából és a NATO-ból érkeznek” [2].
Az angolok már nem nagyon találják a helyüket az Európai Unióban és közismert, hogy szavazóik megőrzése érdekében a konzervatívok már évek óta az UKIP-os kalandorokkal versenyeznek a populista kijelentésekben és a Brüsszellel szembeni bírálatokban, vagy a kelet-európai bevándorlással kapcsolatos fenntartásos viselkedésekben (hogy ne nevezzük azokat másképp). A politikai játék elsősorban bel- és csak azután külpolitikai. Ezt tudjuk. Londonban is, mint ahogy különben bárhol a világon, a külpolitika a társadalom és a belpolitika igényeinek tükröződése.
Eddig ebben semmi új nincsen. Az viszont nóvum, hogy London a kontextusból – ezúttal a Putyin Oroszországával súlyosbodó feszültségből – adódóan újra felfedezi azon kevés eszközök egyikét, melyek a második világháború után megmaradtak neki arra, hogy növelje politikai befolyását a világban: az Egyesült Államokkal meglévő hiteles, tartalmi, történelmileg, kulturálisan és civilizációsan megalapozott partnerség.
Ezáltal Nagy-Britannia közvetve eljátszhatja (bár senki sem kérte rá) Amerika európai „szóvivőjé”-nek szerepét.
néhány évtizede több mint egy civilizációs örökség az új világra való testálásának egyszerű kulturális tükröződése; ez most egy stratégiai alternatíva és eszköz a francia-német kettős által ellenőrzött Európai Unió ellensúlyozására, mellyel London sikeresen folytathatja ambivalens játékát, egyszerre lépve fel európai és nem-európai hatalomként.
Most nem tudjuk, hogy a NATO életre keltésére és stratégiai, továbbá politikai-katonai eszközként történő felhasználására irányuló amerikai–brit kezdeményezés konkrét eredményekhez vezet-e majd, vagy sem. De mindenképpen intelligens taktikai lépés, mely bizonyos érdeklődést vált ki a közép- és kelet-európai közvéleményben. Azt sem tudhatjuk biztosan, mi lesz Németország és Franciaország reakciója, de gyaníthatjuk, hogy Párizs és Berlin megértik, az angolok-amerikaiak lépése megváltoztatja a befolyások játékát és újrahatározza a hangsúlyokat egy olyan régióban, mely gazdaságilag növekszik és mostantól kezdve sok évig jó piac lesz. Az Egyesült Államokkal és Nagy-Britanniával ellentétben, melyeket nem fűz különösebb gazdasági érdek az Orosz Föderációhoz, Németország és Franciaország egyaránt meg kívánják majd őrizni Közép- és Kelet-Európa feletti befolyásukat az Európai Unión keresztül, és az orosz piachoz való hozzáférésüket is. Ezért feltételezésem szerint, a franciák–németek fenntartással fogják majd fogadni az angolok–amerikaiak esetleges megjelenését a térségben, az English-speaking word ezen új „partraszállásá”-ból esetleg fakadó összes politikai és gazdasági következményekkel egyetemben.
Már máskor is elmondtam, hogy a Kelet-Európa iránti megható gondoskodáson túl, a nyugatnak van egy élő, az angolok–amerikaiak és a franciák–németek közti kapcsolatok dinamikájával összefüggésben lévő belső politikája is. Most az Európai Unió perifériája lett a nagyhatalmak (ide, nyilvánvalóan, Oroszországot is beleértve) a térségbeli elsőbbség megszerzésével kapcsolatos érdekét felmérő kísérleti terep.
Az egyszerű válasz az lenne, hogy megpróbál jó kapcsolatokat fenntartani a nyugat mindkét pólusával, amennyiben és ameddig megengedik számunkra a külpolitikai ambivalenciát. Első szakaszban az lenne a jó, ha az Egyesült Államoknak és Nagy-Britanniának sikerülne „újra kitalálniuk” a NATO-t, méghozzá legalább két okból: hogy jobban kijátszhassuk annak a státusznak a stratégiai előnyét, hogy mi vagyunk a Nyugat előretolt állása a Fekete-tengernél és hogy lehetővé váljon Moldova Köztársaság (esetleges és csak a Pruton túli alkotmányos „semlegesség” feladása után) bevonása az Észak-Atlanti Szövetségbe. Hosszabb távon viszont a francia–német ing mégiscsak közelebb van hozzánk, mint a rossz időre való angol–amerikai nagykabát és nagyon jó lenne, ha az Európai Unió túlélné ennek az évtizednek a megpróbáltatásait. Már közhely az a kijelentés, hogy Románia biztonsága a NATO-hoz, jóléte és gazdasági fejlődése pedig az Európai Unióhoz tartozástól függ. A 2003-as iraki katonai beavatkozás kivételével szerencsére senki sem kényszerített eddig bennünket arra, hogy válasszunk a nyugati politikán belüli nagy erőpárok, nevezetesen az Egyesült Államok–Nagy-Britannia és Németország–Franciaország között. Azt szeretnénk, ha többé nem ismétlődne meg ez a helyzet.
Talán egy kicsit komikusnak tűnhet, de íme, még a 2005-ös szerencsétlen és sokat gúnyolt „Washington–London–Bukarest tengely” (csak a „tengely” koncepció rossz történelmi hírneve miatt szerencsétlen és azért, mert a javaslat nem az említett nagyhatalmak részéről érkezett) is nem várt bosszúra talál.
[1] http://uk.reuters.com/article/2014/08/01/uk-ukraine-crisis-nato-cameron-idUKKBN0G156420140801
[2] http://www.telegraph.co.uk/news/politics/11009403/Vladimir-Putin-is-the-EUs-recruiting-sergeant-says-Boris-Johnson.html
Nem elég siránkozni, hogy az egész ország a TikTokon lóg és hogy az álhírek nemzetbiztonsági veszély jelentenek.
A vártnál is sokkal csúnyább lehet a szász elnök politikai pályafutásának vége. És ezt ő maga érte el lépésről lépésre.
Nincs rendjén, ha a piszkos anyagiak hátráltatják egy kivételesen tehetséges gyermek kiteljesedését.
Ez a muzsika úgy dobog, mint a szív, akárhol is élünk a glóbuszon: fekete is, fehér is, helyi is, univerzális is.
Így utazunk és pisilünk mi útközben, itt nálunk Erdélyben. Mindennemű egyezés a valósággal csupán a véletlen műve.
Megnyitottak vasárnap reggel 7 órakor a Romániában kialakított szavazókörzetek: országszerte csaknem 19 ezer szavazóhelyiségbe várják a szavazásra jogosult több mint 18 millió román állampolgárt, megválasztani a parlament és a szenátus tagjait.
Észbe kaptak a román hatóságok, rácsuknák az ajtót a Călin Georgescut kezére. Eközben Háromszéken macsetével gyilkolt egy részeg férfi.
Újabb választást tartanak vasárnap Romániában, ezúttal a parlament összetételéről döntenek a romániai választópolgárok.
A kormányon lévő Szociáldemokrata Párt (PSD) nyerte az 1989-es romániai rendszerváltást követően 10. alkalommal rendezett parlamenti választást a 21 órás urnazárás után közzétett felmérések eredményei alapján.
Magas feldolgozottságú hivatalos részeredményeket közöltek már hétfőn reggel a 2024-es romániai parlamenti választásokról. Az RMDSZ 6 százalék fölött teljesített.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Gabriel Andreescu azt mondja: 15 év húzódozás után után Romániának végre el kellene ismernie Koszovó függetlenségét, mert elképzelhetetlen, hogy a fiatal balkáni ország ismét Szerbia része legyen. Koszovó helyzetét pedig ostobaság a Székelyföld elveszítésének veszélyével társítani.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Ugye, az van, hogy a Nagy-Magyarország térkép igazi vörös posztó Romániában. A Nagy-Románia viszont nem feltétlenül. Petru Clej véleménycikkét szemléztük.
Az ukrán vezetés afféle adu ászként csapta ki a jogszabályt az asztalra. A kisebbségi közösségek szerint viszont inkább arról szól, hogy kiszúrják vele a nagyvilág szemét.
Az ukrán vezetés afféle adu ászként csapta ki a jogszabályt az asztalra. A kisebbségi közösségek szerint viszont inkább arról szól, hogy kiszúrják vele a nagyvilág szemét.
A román politikai elit képtelen felfogni, hogy ha szeretné megnyerni magának a magyar nemzetiségű román állampolgárokat, akkor Bukarestnek egy ahhoz hasonló stratégiára van szüksége, mint amit Budapest gyakorol több mint egy évtizede.
A román politikai elit képtelen felfogni, hogy ha szeretné megnyerni magának a magyar nemzetiségű román állampolgárokat, akkor Bukarestnek egy ahhoz hasonló stratégiára van szüksége, mint amit Budapest gyakorol több mint egy évtizede.
Nem olyat, amilyen a Csoma Botond parlamenti felszólalása által kiváltott reakciókból körvonalazódik. Ciprian Mihali írását szemlézzük.
Nem olyat, amilyen a Csoma Botond parlamenti felszólalása által kiváltott reakciókból körvonalazódik. Ciprian Mihali írását szemlézzük.
Közvetlen demokrácia és közvetett diszkrimináció: az SZNT elnöke terjedelmes interjúban fejthette ki álláspontját a román nyelvű közönségnek.
Közvetlen demokrácia és közvetett diszkrimináció: az SZNT elnöke terjedelmes interjúban fejthette ki álláspontját a román nyelvű közönségnek.
Ezt nem mi állítjuk, hanem egy román lap publicistája, aki sérelmezi, hogy Magyarország, amely folyamatos háborúban áll Brüsszellel, tagja lehet a schengeni övezetnek, Románia viszont nem.
Ezt nem mi állítjuk, hanem egy román lap publicistája, aki sérelmezi, hogy Magyarország, amely folyamatos háborúban áll Brüsszellel, tagja lehet a schengeni övezetnek, Románia viszont nem.
George Friedman szerint ez is egy lehetséges opció, de nem valószínű, mert kudarccal végződne.
George Friedman szerint ez is egy lehetséges opció, de nem valószínű, mert kudarccal végződne.
Van-e jövője a monarchiának? Lehet, de nem nálunk – véli a volt román külügyminiszter.
Van-e jövője a monarchiának? Lehet, de nem nálunk – véli a volt román külügyminiszter.
Marin Gherman az orosz–ukrán háború kitörése után menekült Romániába. Most összegezte a tapasztalatait.
Marin Gherman az orosz–ukrán háború kitörése után menekült Romániába. Most összegezte a tapasztalatait.
Nem elég siránkozni, hogy az egész ország a TikTokon lóg és hogy az álhírek nemzetbiztonsági veszély jelentenek.
A vártnál is sokkal csúnyább lehet a szász elnök politikai pályafutásának vége. És ezt ő maga érte el lépésről lépésre.
Nincs rendjén, ha a piszkos anyagiak hátráltatják egy kivételesen tehetséges gyermek kiteljesedését.
Ez a muzsika úgy dobog, mint a szív, akárhol is élünk a glóbuszon: fekete is, fehér is, helyi is, univerzális is.