// 2026. november 16., hétfő // Ödön

Jönnek a britek!

// HIRDETÉS

Nagy-Britannia úgy döntött, elindul a keleti végek felé. A kocka el van vetve.

Megérezve, hogy a nyugat és a moszkvai rezsim közötti kapcsolat megromlása és az Európai Unió perifériáján kirobbant új hidegháború közepette politikai lehetőség adódik növelni (eddig sokkal szerényebb) közép- és kelet-európai stratégiai jelenlétét és befolyását, a brit kormány úgy döntött, az Egyesült Államokkal együtt a

„NATO-t Oroszország kapujáig”

kártyára fog fogadni. A szigetországbeli mérsékelt euroszkepticizmus két kulcsfigurája, David Cameron kormányfő és London polgármestere, Boris Johnson ezekben a napokban adták meg a jelet a konzervatívok új irányváltására. Az Észak-Atlanti Szövetség keleti szárnya megerősítésének eszközét (és, miért ne, a nyugati politikai-katonai tömb kibővítését néhány év múlva a volt szovjet térség, nevezetesen Ukrajna, Moldova Köztársaság, vagy Grúzia irányába) a britek arra is fel fogják használni, hogy az Európai Unión belül kiegyensúlyozzák a hatalmi viszonyokat a francia–német párossal.

A döntés érdekes és számos következménnyel jár. De nézzük előbb a nyilatkozatokat, melyek különböző nézőpontból, különböző szinteken, különböző árnyalatokkal megfogalmazottaknak tűnnek, és azok is, de ugyanahhoz a következtetéshez vezetnek, mely szerint London, a NATO-n keresztül, fokozottabb szerepvállalásra készül Kelet-Európában. „A Szövetséget át kell alakítani, hogy jobban meg tudjon birkózni Oroszország fenyegetéseivel” [1], mondja lényegében David Cameron, aki a NATO szeptemberi, walesi csúcstalálkozójának lesz a házigazdája. A brit kormányfő a balti államokat és Romániát említette példákként a veszélyeztetett országokra. A newporti Celtic Manor Resort-ban, pontosan egy hónap múlva valószínűleg meg fogják vitatni a NATO egyes bázisainak és állandó csapatainak áthelyezését az európai kontinens biztonságos nyugati részéből a Szövetség határállamaiba. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia lesznek, mint mindig, a „bálkirálynők” és az övék lesz a döntő szó.

Boris Johnson, az Európai Unió következetes bírálója azt mondja, hogy „Putyin Brüsszel toborzóügynökeként tevékenykedik Közép- és Kelet-Európában”, de azt is, hogy „ez még nem a vita vége. Nekünk, euroszkeptikusoknak meg kell mutatnunk a lengyeleknek és a térségbelieknek, akik most az Európai Unióba vetik a reményeiket, hogy az igazi garanciák Amerikából és a NATO-ból érkeznek” [2].

Az angolok már nem nagyon találják a helyüket az Európai Unióban és közismert, hogy szavazóik megőrzése érdekében a konzervatívok már évek óta az UKIP-os kalandorokkal versenyeznek a populista kijelentésekben és a Brüsszellel szembeni bírálatokban, vagy a kelet-európai bevándorlással kapcsolatos fenntartásos viselkedésekben (hogy ne nevezzük azokat másképp). A politikai játék elsősorban bel- és csak azután külpolitikai. Ezt tudjuk. Londonban is, mint ahogy különben bárhol a világon, a külpolitika a társadalom és a belpolitika igényeinek tükröződése.

Eddig ebben semmi új nincsen. Az viszont nóvum, hogy London a kontextusból – ezúttal a Putyin Oroszországával súlyosbodó feszültségből – adódóan újra felfedezi azon kevés eszközök egyikét, melyek a második világháború után megmaradtak neki arra, hogy növelje politikai befolyását a világban: az Egyesült Államokkal meglévő hiteles, tartalmi, történelmileg, kulturálisan és civilizációsan megalapozott partnerség.

Ezáltal Nagy-Britannia közvetve eljátszhatja (bár senki sem kérte rá) Amerika európai „szóvivőjé”-nek szerepét.

A brit atlantizmus

néhány évtizede több mint egy civilizációs örökség az új világra való testálásának egyszerű kulturális tükröződése; ez most egy stratégiai alternatíva és eszköz a francia-német kettős által ellenőrzött Európai Unió ellensúlyozására, mellyel London sikeresen folytathatja ambivalens játékát, egyszerre lépve fel európai és nem-európai hatalomként.

Most nem tudjuk, hogy a NATO életre keltésére és stratégiai, továbbá politikai-katonai eszközként történő felhasználására irányuló amerikai–brit kezdeményezés konkrét eredményekhez vezet-e majd, vagy sem. De mindenképpen intelligens taktikai lépés, mely bizonyos érdeklődést vált ki a közép- és kelet-európai közvéleményben. Azt sem tudhatjuk biztosan, mi lesz Németország és Franciaország reakciója, de gyaníthatjuk, hogy Párizs és Berlin megértik, az angolok-amerikaiak lépése megváltoztatja a befolyások játékát és újrahatározza a hangsúlyokat egy olyan régióban, mely gazdaságilag növekszik és mostantól kezdve sok évig jó piac lesz. Az Egyesült Államokkal és Nagy-Britanniával ellentétben, melyeket nem fűz különösebb gazdasági érdek az Orosz Föderációhoz, Németország és Franciaország egyaránt meg kívánják majd őrizni Közép- és Kelet-Európa feletti befolyásukat az Európai Unión keresztül, és az orosz piachoz való hozzáférésüket is. Ezért feltételezésem szerint, a franciák–németek fenntartással fogják majd fogadni az angolok–amerikaiak esetleges megjelenését a térségben, az English-speaking word ezen új „partraszállásá”-ból esetleg fakadó összes politikai és gazdasági következményekkel egyetemben.

Már máskor is elmondtam, hogy a Kelet-Európa iránti megható gondoskodáson túl, a nyugatnak van egy élő, az angolok–amerikaiak és a franciák–németek közti kapcsolatok dinamikájával összefüggésben lévő belső politikája is. Most az Európai Unió perifériája lett a nagyhatalmak (ide, nyilvánvalóan, Oroszországot is beleértve) a térségbeli elsőbbség megszerzésével kapcsolatos érdekét felmérő kísérleti terep.

Mit fog tenni ebben a helyzetben Románia?

Az egyszerű válasz az lenne, hogy megpróbál jó kapcsolatokat fenntartani a nyugat mindkét pólusával, amennyiben és ameddig megengedik számunkra a külpolitikai ambivalenciát. Első szakaszban az lenne a jó, ha az Egyesült Államoknak és Nagy-Britanniának sikerülne „újra kitalálniuk” a NATO-t, méghozzá legalább két okból: hogy jobban kijátszhassuk annak a státusznak a stratégiai előnyét, hogy mi vagyunk a Nyugat előretolt állása a Fekete-tengernél és hogy lehetővé váljon Moldova Köztársaság (esetleges és csak a Pruton túli alkotmányos „semlegesség” feladása után) bevonása az Észak-Atlanti Szövetségbe. Hosszabb távon viszont a francia–német ing mégiscsak közelebb van hozzánk, mint a rossz időre való angol–amerikai nagykabát és nagyon jó lenne, ha az Európai Unió túlélné ennek az évtizednek a megpróbáltatásait. Már közhely az a kijelentés, hogy Románia biztonsága a NATO-hoz, jóléte és gazdasági fejlődése pedig az Európai Unióhoz tartozástól függ. A 2003-as iraki katonai beavatkozás kivételével szerencsére senki sem kényszerített eddig bennünket arra, hogy válasszunk a nyugati politikán belüli nagy erőpárok, nevezetesen az Egyesült Államok–Nagy-Britannia és Németország–Franciaország között. Azt szeretnénk, ha többé nem ismétlődne meg ez a helyzet.

Talán egy kicsit komikusnak tűnhet, de íme, még a 2005-ös szerencsétlen és sokat gúnyolt „Washington–London–Bukarest tengely” (csak a „tengely” koncepció rossz történelmi hírneve miatt szerencsétlen és azért, mert a javaslat nem az említett nagyhatalmak részéről érkezett) is nem várt bosszúra talál.

[1] http://uk.reuters.com/article/2014/08/01/uk-ukraine-crisis-nato-cameron-idUKKBN0G156420140801

[2] http://www.telegraph.co.uk/news/politics/11009403/Vladimir-Putin-is-the-EUs-recruiting-sergeant-says-Boris-Johnson.html

 

// HIRDETÉS
Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS
// ez is érdekelheti
Ki mondja, hogy Romániában nincs rend? Az államelnökhöz is bekopogott a végrehajtó!
Főtér

Ki mondja, hogy Romániában nincs rend? Az államelnökhöz is bekopogott a végrehajtó!

Továbbá: alig érkezett meg Ursula von der Leyen Romániába, a vérnackó George Simion máris elküldte a fenébe. És két szakszervezeti főnök háztartási gépeket vásárolt magának… a szindikátusi kasszából.

Erdőkben elásva, széfekben elrejtve találtak több mint hatmilliárd forintnyi készpénzt Seszták Miklós ügyében
Krónika

Erdőkben elásva, széfekben elrejtve találtak több mint hatmilliárd forintnyi készpénzt Seszták Miklós ügyében

Több mint hatmilliárd forintnak megfelelő készpénzt találtak a nyomozók a Seszták Miklós volt fejlesztési miniszter ellen folytatott büntetőeljárás során.

Sokba került a SRI-alezredes és a chicagói orvos Instagramon fogant szerelme
Főtér

Sokba került a SRI-alezredes és a chicagói orvos Instagramon fogant szerelme

A foglalkozása az volt, hogy másokat buktasson le, végül mégis belesétált az egyik legősibb csapdába.

Nyolc órán át számolták az erdőkben és raktárakban talált pénzt – videóval
Székelyhon

Nyolc órán át számolták az erdőkben és raktárakban talált pénzt – videóval

Több milliárd forintnyi készpénzt találtak a nyomozók a Seszták Miklós országgyűlési képviselő ügyében indított büntetőeljárásban. A pénzt nyolc órán át öt gépi számlálóval számolták meg.

Fritz egyetért azzal, hogy megyéket kell összevonni, egy RMDSZ-es vezető alternatívát javasol a közigazgatási reformra
Krónika

Fritz egyetért azzal, hogy megyéket kell összevonni, egy RMDSZ-es vezető alternatívát javasol a közigazgatási reformra

Egyetért Dominic Fritz, az USR elnöke a kormányzó Szociáldemokrata Párt (PSD) javaslatával, miszerint a közigazgatási reform során nem csupán a kis települések számát kell összevonások révén csökkenteni, hanem a megyékét is.

Négy településen jártak a medvék, egyik nagyközségben kétszer is látták a nagyvadat
Székelyhon

Négy településen jártak a medvék, egyik nagyközségben kétszer is látták a nagyvadat

Farkaslakán, Csíkszentdomokoson, a Siménfalvához tartozó Rugonfalván és Csomafalván is medvét láttak szombaton – derül ki a Hargita Megyei Készenléti Felügyelőség tájékoztatásaiból.

// még több főtér.ro
Különvélemény

Igen, meg kell végre állítani a szélsőséges influenszerek közösségi médiás ámokfutását!

Varga László Edgár

Marian Godină nagyon jól tette, hogy beperelte Dan Tanasă képviselő urat. Aztán azt is nagyon jól tette, hogy újra beperelte. Reméljük, nem fog leállni…

Hová tűntek az erdélyi magyar társadalom „nagy ügyei” és van-e még esély a hosszabb távú stratégiai gondolkodásra?

Fall Sándor

A nagy közös célok helyére a közösségi apátia, az információs fáradás, a megélhetési gondok kerültek, és a képviselet politikai napirendje is átalakult.

// HIRDETÉS
Nagyítás

Söprik a kolozsvári utcát, avagy a kincses város központi ékkövének kálváriája

Szántai János

Kolozsvár történelmi legközpontját szépen felújították. Viszont van az a por, az a sár a Farkas utcában, meg az, hogy a mi végeinken irtó nehéz valamit jól megcsinálni. Vagy befejezni. Jóvanazúgy! Pedig nincs.

Miért emlegetik még mindig a székelyek Csaba királyfit, ha fejüket az ár, jaj, százszor elborítja?

Sólyom István

A Csaba-mítosz végső formájának kialakulásában a tanult elit játszotta a döntő szerepet. Kolozsváron mutatták be Hermann Gusztáv Mihály történész A székely eredetmítosz című könyvét.

// HIRDETÉS